Délután 4 óra, elindultam. Nem terveztem semmit, gondoltam megyek amerre visznek a lábaim. Ragyogott a Hold, szaladgáltak a felhők az erős szélben, kikukucskáltak közölük a csillagok. Összehúztam magamon a kabátot, mert úgy gondoltam fázni fogok a hideg szélben, hiszen csak gyalogolni fogok. De nem így történt, mert merre is indultam volna el? Hát fölfelé!!! Mint mindíg, (most tudat alatt) persze, hogy a nehezebb utat választottam. És nem fáztam, pár méter után már melegem lett. Ahogy fogytak a kilométerek egyre jobban örültem, hogy elindultam. Pont erre volt most szükségem. Egyedül lenni, gondolkodni, életre kelni...... És csak mentem, mentem, hegyen-völgyön át. Meg sem állok többé!