Nos, a pénteki székrugdosás eredménye egy gyönyörű, kék-lila-zöld spektrumban tündöklő, a normálisnál kétszer nagyobb kisujj. A jó hír hogy nem tört el. Pedig mindenki esküdözött hogy tuti eltört, én meg nem győztem elszontyolodni, hogy mekkora balfék vagyok... Szombat reggel - mivel már engem is meggyőztek arról hogy ez bizony eltört - meglátogattam az ügyeletet, hátha tudnak vele csinálni valamit. Hát semmit nem tudtak, a doki bácsi megnézte, hümmögött és korholt hogy mért nem tudtam tegnap menni stb, aztán felküldött az ügyeletes traumatológiára Pestre. Szóval irány a Merényi - ekkora port kavarni egy bedagadt kisujj miatt! Hát kész voltam. Meglepetésemre ott nagyon gyorsan végeztünk, a bejelentkezés után 5 perccel már a röntgent csinálták, rá tíz percre már jött a doki és megnyugtatott hogy nincs eltörve, "csak" rondán néz ki, zúzódás stb. Kenegessem, pihentessem meg ilyenek. Ami kellemetlen, hogy sántikálnom kell, és mivel most teljesen másképp terhelem a lábamat, mindenhol izomlázam van a szokatlan mozgástól. Attól félek hogy hozzászokok és nehéz lesz visszazökkenni a normális mozgásba. Szóval most egy darabig megint nem futok, és most már kezdek tényleg mérges lenni, főleg magamra. Most már mindegy, kár bosszankodni, veszek egy nagy levegőt és gyógyulgatok. A bringázásról azért nem mondok le, ha már nem futhatok legalább taposok egy keveset...