Egy hétig voltam szabin - mondanom sem kell semmit sem pihentem. Anyagi megfontolásból vállaltam hogy egymagam újítom fel a szobámat, és mivel már 5 évvel ezelőtt is én csináltam lelkesen álltam neki. Csak azt felejtettem el hogy akkor másodmagammal csináltam, és akkor is 5 napig tartott a tortúra... Pénteken már nagyon kivoltam, éppen ezért örültem amikor tesóm elhívott bringázni, csak egy laza Csillebérc körre. :) Hát igen, ami neki laza az nekem néhol már több mint extrém, még akkor is ha imádok tekerni. Négyen mentünk, király idő volt, csak a friss avar miatt paráztam mert úgy csúszott rajta a kerék lefelé mintha jégen siklottam volna. Két olyan árok is volt ahol szégyelltem magam egy kissé, mert bizony nem mertem lemenni bringával, inkább lekúsztam valahogy - és ez annyira bántott hogy rábeszéltem tesómat ha legközelebb megyünk, addig nem megyünk ott tovább amíg meg nem tanulok leereszkedni. Sajnos rá kellett jönnöm hogy minél "öregebb" vagyok annál jobban óvatoskodom, pedig vannak dolgok amiket be kell vállalni.

Szabi alatt meglátogattam a tüdőgondozót is egy kontroll keretében. A doki megdícsért mert határozottan javulnak az eredményeim - viszont nagyon csúnyán nézett rám amikor elmeséltem neki hogy bizony annak ellenére végig csináltam egy 400m sprintet a nyáron (régi idők emlékére) hogy 300 méternél már sípolva vettem a levegőt... szóval ezzel óvatosan kell bánnom.

Vettem egy pulzusmérőt még hó elején, és bizony sokszor elcsodálkozom hogy akár lassan akár gyorsan futok a pulzusom mindig 169-174 között van átlagban, ami 90% a maxnak... Hogy kell lassan futni hogy mondjuk csak 80%-on fussak? A 169-et akkor mértem amikor szinte már nem is kocogtam hanem már majdnem gyalogoltam. Lehet ez vajon összefüggésben az asztmával, vagy csak simán gyakorlatlan vagyok? Ennek még utána kell járnom.