Üdv!

Ha ezekre a kérdésekre csípőből tudnánk a választ, munkanélküli lehetne az összes edző, sportpszichológus, sportorvos, sporttudományi szakember :)

helló!

jó a téma. így a téli alapozós időszakban hetente találkozom azzal h juj most semmi de semmi kedvem edzeni. több éve egyedül edzek és edző nélkül. természetesen azért kikérem bizonyos emberek véleményét erről-arról, és néha bizony jó lenne nem egyedül edzeni órák hosszat. de:van edzéstervem és kb 90%-ban be is tartom úgy h közben tényleg élvezem, hiszen alapjában véve amatőr vagyok. kell h élvezzem, mert enélkül nem menne már.:)  a szintek és a határok szinte mindenkinél válozóak szerintem. túl még soha nem edzettem magam, max a kedvem hagy alább néha de erre ott a kitűzött cél.  ha az ember figyeli magát könnyen megtalálja azt a határt ameddig simán elmehet, sérülés és fásultság nélkül. az egyik dolog ami miatt jobb az amatőröknek mint a profiknak: bármikor leállhatnak kicsit h erőt merítsenek valami másból. szóval a lényeg h élvezzük az edzést :)

A szervezeted jelzéseire kell nagyon figyelni, meg arra, hogy a napi alvás meglegyen, hogy mennyi az egyénenként változó!

Jó a kérdésfelvetés!

A kérdés jó. 
Azért is tetszik a téma, mert pont hasonlókon filóztam, de ami engem illet, én már le tudom rendezni magammal fejben a dolgokat. Neked kell tudnod, hogy mik a céljaid a mozgással: komoly célverseny, olyan verseny, amire a magad kedvéért szeretnél felkészülni, vagy éppen csak a jó érzés, a mozgás kedvéért indulsz-e el edzeni. Szerintem az is egyéni, hogy kinek mi az a mennyiség, ami már nyomasztó, amit jó néha félretenni, amiből jó kicsit kikapcsolódni. Neked kell tudnod, hogy Nálad egy kikapcs mit jelent. Teljes leállást, vagy csak lazítást, és mikor, hogy tudsz belőle aztán visszaállni. Ha pedig nem tudod, akkor meg ki kell tapasztalni. De szerintem a szíved, lelked, eszed majd diktálja. Amúgy is van az a mondás, hogy "A kevesebb néha több". Hajrá! :)

Mire gondolsz, mikor az alapozásnál holtpontról beszélsz? Holtpont lehet egy versenyen , de nem az alapozásnál.

Pl. akarsz futni versenyen 100km-t, és 70km-nél úgy érzed, hogy nincs semmi eröd, de mégis mész tovább, és egy idö után egyszercsak megindul a lábad. Ez egy holtpont volt. Én nem nevezném holtpontnak, ha nincs kedved edzeni, vagy mert egy buli miatt késöbb feküdtél le, és fáradtnak érzed magad. Ilyenkor hagyj ki egy napot, töltsd fel a raktárakat, és edzél tovább:-)

Pudingman barátomnak igaza van, ezt inkább motiváció-hiánynak szoktuk nevezni, a holtpont alatt mást értünk - de azért a téma mindenkit érint. :)

Az én véleményem az, hogy egy tevékenységben akkor nincs motivációs gödör, ha már maga a tevékenység a cél, nem csak (néha nyűgös, kellemetlen) eszközként használjuk fel egy jövőbeli célhoz. Egy sportoló számára, aki egész életében sportolni szeretne, egyetlen fejlődési út lehet - előbb-utóbb el kell jutnia addig, hogy maguk a napi edzések legyenek az öröm forrásai, ne az általuk elérni kívánt cél.
Ismertem valakit, aki imádta a puzzle-kat. Naponta órákat elbíbelődött vele és sosem volt motivációhiánya benne - pedig nem az volt a cél, hogy egy újabb kép lógjon a szobája falán, csupán örömét lelte magában a tevékenységben.

Szerintem meg igenis lehet edzésen is holtpont egy 30x100-as résztávozás közben is, illetve az egész szezont is lehet egyben tekinteni, nem csak a versenyt, szezonon belül is lehetnek holtpontok. Hívhatjuk őket motivációhiánynak is, ugyanaz szerintem a kettő, csak a lépték más.

Csak 3 éve sportolok, de már én is megtapasztaltam az ilyesmit. Szintén edző és társaság nélkül, ami biztos, hgy sokat számított benne. Alapvetően nem vagyok oda a társaságért, úgyhogy nálam ez nem okoz gyakran gondot, de néha nekem is jól jön pár akárki, aki húz magával, vagy tol maga előtt. Ezek nagyon sokat tudnak lendíteni ilyen esetben az emberen, főleg az edzések vége felé. Legalábbis, amikor volt nekem is társam heti pár alkalommal, aki végig jött a lábvízemen, akkor ritkábban csináltam olyat, hogy lötyögősen úszok. Fejlődni biztos, hogy így lehet a legjobban. De már az is elég, ha kinézek valami nyugdíjast, aztán pont kétszer-háromszor olyan gyorsan próbálok úszni, mint ő. Ezek az edzés közben tudnak segíteni.

A tartósabb motivációhiányra meg szerintem a célok átértékelése jelenthet megoldást. Olyat kell kitűzni, ami közel van, elérhetőnek tűnik. Vagy esetleg nem az időt tekinteni mércének, hanem akármi mást. Pl így vagyok most én is, korábban elértem a csapkodós úszásommal azt, amit szerintem a rendelkezésemre álló idő belefeccolásával elérhető volt, onnan nem volt tovább. Voltam 2 éve "buliból" egy 12 órás úszáson, utána picit nekem is elment a kedvem a pancsolástól, mert nem láttam, hova tovább. Aztán, ha átgondolom, hogy még mik vannak az időeredményen, távon túl, amik számítanak, segíthetnek:

• 3 év alatt nem sikerült elhíznom, pedig korábban folyton súlyproblémáim voltak - nagyon féltem/félek az elhízástól a mai napig, ez nálam sok esetben pótolja a motiváltság hiányát.
• A napi másfél doboz cigiről már eljutottam olyan szintre, hogy 50 métert leússzak egy levegővel, szerintem ez is jó, itt még lenne is hova fejlődjek, ha gödörbe kerülök, akkor ilyesmit gyakorlok egy darabig, valamennyire változatosságot hoz.
• Bár sose voltam társasági ember, illetve az életmódváltással le is nulláztam szinte teljesen az ismeretségeimet, de most már ott tartok, hogy ha lemegyek usziba, akkor már köszöngetek egy csomó embernek, vannak ismerőseim, néha még beszélgetek is, ha épp nincs kedvem úszkálni.
• Valahogy nekem ez a mozgásforma iszonyatosan bejön, tetszik, hogy nincs gravitáció. Majd biztos ráunok valamikor, de egyelőre nagyon élvezem már azt is, ha vízben mozoghatok. Ha olyanom van, hogy nem akaródzik úszni, akkor bohóckodok.
• Speciel én olyan stílusban úszkálok, hogy közben kifejezetten el tudok lazulni, relaxálok, vízcsobogás mellett átgondolom az élet nagy dolgait. :) Ez nagyon sokat nyom nálam a latban.
• Érdemes esetleg más mozgást is kipróbálni egyszer-egyszer, a változatosság kedvéért.
• Még nyáron összehaverkodtam egy sráccal, akit meg később én magam inspiráltam a hosszú úszásaimmal. Ezt el is mondta, ez is jól esett, néha az ilyenre gondolva is jobb lesz a kedvem.
• Jó black metalosként szeretek morcos lenni, végszükség esetén marad a mogorva úszás. ;)

Nekem konkrétan ezek az eredményeim, illetve céljaim, amiket így össze tudok szedni, hasraütéssel, nem is feltétlenül fontossági sorrendben. Terveket aztán nem is csinálok, annyi mindentől függ az aznap esti állapotom, illetve a medence telítettsége, hogy nem érdemes... Majd ha a vízbe csobbanok, eldöntöm, mi lesz a jó. Valami csak lesz, ha már ennyi választék van, így az sose kérdés, hogy este elmenjek-e úszni, vagy sem. :) Viszont csak rosszul érezném magam, ha folyton megszegném a tervet, vagy nem tudnám hozni a kitűzött szintet. Mivel hobbiból pancsolok, az a cél, hogy jól érezzem magam. Ami az esetek java részében össze is jön. Fontos: az persze biztos, hogy így az időim nem lesznek a legjobbak, szóval ez nem versenyzői hozzáállás.

Ha átgondolod, mire jutottál eddig, milyen céljaid lehetnek a korábbi dolgokat továbbfejlesztve, vagy milyen irányba kéne inkább elmenned, tuti találsz párat magaddal kapcsolatban. Lehet, hogy az épp nem az xy megverése, vagy az akármilyen időeredmény elérése lesz. Mivel hobbiból csinálod, neked is az a cél, hogy jól érezd magad.

Ha meg majd nagyon kevés lesz az alvás, vagy sok az edzés, azt jelezni fogja a szervezeted, valami sérüléssel. Nálam régebben a fülgyulladás volt a rendszeres vendég. Mióta "emberi léptékre" vettem vissza a távokat, nincs vele gondom. Aztán lehet, hogy az új füldugó miatt van. :)

Véleményem szerint alapozásnál, pontosabban egy-egy hosszabb, minimum 1 órás edzés esetén is lehet holtpont. Azért is fontosak az edzések, hogy az akkor jelentkező holtpontot legyőzük, akkor ha esetleg versenyen jőn elő a holtpont, akkor már van "rutinunk" a legyőzésében.

Véleményem szerint nagyon fontos, hogy fejben (is) erősek legyünk, hiszen sokszor fejben dőlnek el a dolgok! Ha valaki "ott van fejben" sokkal könnyebben le tudja győzni a holtpontot, és sokkal ritkábban fordul elő motiválatlanság!

Nehéz kérdés... Én nem akarok mást legyőzni, csak saját magamat, a korábbi eredményeimhez képest szeretnék javulni! Eltérőek vagyunk, alkati adottság is, ki milyen gyorsan fejlődik. Kitűztem adott távon adott időeredményt, melyet remélem el fogok majd érni! De nem siettetem! Ha nem sikerül elérnem, akkor sem omlik össze a világ, majd eljön később... Talán többet, máshogy, stb. kell dolgozni rajta! Kitűztem a célidőt, de az meg sem fordult a fejemben, hogy erre határidőt szabjak magamnak. Hajh, meg a félmaratonin a kánikula is közbeszólt szeptember elején, plusz a mezőny eleje elvitte a frissítőt az első állomáson... Az időeredmény megcélzása egy célt ad, melyért érdemes élni és dolgozni, de ha határidőt szabnék magamnak, az már nálam az önsanyargatás kategória! Tégy érzésed, belátásod szerint!

Sok sikert kívánok!

Ó, és le is hagytam: cél kitűzése fontos, hogy tudjuk, miért is csináljuk mi ezt? Én kezdetben fogyni akartam, majd azt vettem észre egy idő után, hogy jönnek a boldogsághormonok, szeretem, élvezem! Nem szenvedés! Ez a laza, kényelmes tempónál volt így, nem pedig később a gyorsító edzéseknél, ahol már nem a fogyás, hanem a sok futás után/miatt kitűzött időeredmény elérése a cél. 

A gyorsító edzés nálam: az agyam egyik fele érzi a szenvedést, de a másik pedig eközben érzékeli az adrenalint, szerotonint, a termelődő boldogsághormonokat. Fura kettős érzés, legutóbbi résztávosnál le is írtam konkrétan: Imádok szenvedni! Persze vannak napok, hogy nem megy annyira, nincs kedvem... Néha futás közben felélénkülök, de van, hogy csak szenvedés, a hangulat bizony kihat a teljesítményre!

amit más is írt, az a lényeg, ha élvezed magát a tevékenységet, akkor nem lehet hosszú távon gond. :) a futással vagyok így, vannak ugyan céljaim, de magát a mozgásformát is nagyon élvezem, a célok egy része pont erről szól, csak a többi cél versennyel kapcsolatos. :) én is egyedül edzek (nem direkt, csak ritkán jön össze máshogy), de pont emiatt nem gond ez se. igazából olyan nálam szinte sose fordul elő, hogy ne lenne kedvem kimenni. van elegendő alvásra lehetőségem, valszeg ez is segít. fontos tényleg az is, hogy ne hagyj ki alvást, pihenést, inkább legyen 1 edzéssel kevesebb.

további sok sikert!

Kiváncsi lennék Kovada vélemyényére. Segítettek a hozzászólások, vagy inkább mégjobban összezavartak?:-)

Te is úgy érzed, hogy a motivációhiány egyenlö a holtponttal, csak a lépték más?:-)

Hol lehet kapni ilyen léptékméröt?:-)

Még valami: ha valaki az alapozás idöszakában 1órás edzés alatt holtpontot érez, az nagyon hülyén edzett. Fáradtságot lehet érezni - ez a lényege az edzésnek -, de nem holtpontot. Persze, ehhez tudni kéne, hogy a mi különbség a kettö között:-)

nekem most holtpontom van:)

Jaj, reagálok hamarost, csak nem volt időm az elmúlt pár napban... de olvasom a reagálásokat, és gondolkodtam is rajtuk.

A pudingman még valamire: úszásnál más szerintem, ott néha vánszorognak csak a másodpercek, és lélekölő sorozatok vannak, nézelődni se tudsz, mint a futásnál. Én úsztam már 50x100-at vagy 60x50-et, és bizony egy ilyen hosszú sorozatnál van benne holtpont, néha több is: ez nem a fáradtság, hanem a "már megint neki kell indulni, és még alig pihentem valamit" érzés. De persze ez egyéni dolog: mi nem vagyunk egy súlycsoportban, nekem a 100 km még autóval is sok, bár holtpont itt is van, mert már 70 km-nél elzsibbad a fenekem a suzuki ülésben :-)

pecsenye: ilyen értelemben, nekem már két éve:-)

Kovada: én 2010-ben úsztam a dupla ironman-en 7600m-t 20fokos vízben, az elsö 3km-t neoprén nélkül. Baromira szenvedtem, szétfagytak a térdeim (a blogomban írtram róla), de ezt nem nevezném holtpontnak. Inkább azt mondanám, hogy hülye voltam...:-)

Köszönöm a hozzászólásokat! Igen, azt tudtam, hogy mindenkinek egy egyedi fejlesztésű recepttel kell rendelkeznie a saját maga motiválására: a sport erről szól, főleg a teljesítménysportok. Pont ezt reméltem a hozzászólóktól, hogy ezeket megosszák! Igyekszem meríteni az ötletekből. És tényleg: a motivációhiány szó valóban megfelelőbb arra, amiről beszéltem.

Énvelem az a bibi, hogy tehetségemet és lehetőségeimet tekintve "amatőr" vagyok, de a hozzáállásom inkább az élsportolókéra hasonlít. Igy szocializálódtam: középiskolás koromban reményteljes triatlonista voltam, aztán lesérültem, és 10 év kihagyás után mint úszó kezdtem újra (próbáltam a triatlont is, de a futás kihozza a régi sérülést. Nekem a maga a sporttevékenység nem jelent élvezetet, az öröm akkor jelentkezik, ha abbahagyom az edzést :-) Mivel nem vagyok egy született tehetség, 1-2 edzés kihagyása úgy visszavet, hogy egy egész hét kell, hogy viszatérjek az eredeti szintre.

Idén úgy próbáltam, hogy az október-novembert ellébecoltam, ha nem volt kedvem nem mentem úszni, túráztam, tv-ztem. De sajna ha valamit akarok az áprilisi versenyemen, meg a nyári versenyeken, akkor ez már nem fér bele. Nincs mese, tolni kell a kilométereket.

Én a motivációt a kemény edzésekhez a következőkből merítek, fontossági sorrend mindig változó:

-fejlődés, önmagam megelőzése

- kitűzött cél, konkrét időeredmények elérése: nekem kell a határidő, sajnos

-fizikai kipurcanás: a munkahelyi légkör sajnos pocsék, ezt jobban viselem ha ernyedt vagyok a fáradtságtól

- kísérletezgetés: új módszerek, főleg a  szárazföldi edzésekkel (gumikötél, torna, konditerem) - majd erről tervezem a következő blogtémámat

- gondolatok kikapcsolása: edzés közben az egyetlen agyi tevékenység, amit végzek az a hosszok számolása, meg a koncentrálás a stílusra, a levegővételre, az erőbeosztásra.

Én a nyíregyházi triatlonos ifikkel úszom, edzővel, de most a főiskolai uszodát leengedték a vizsgaidőszakra, és az ideiglenes helyen nem férek el, így egy közeli kisváros uszodájába járok, ahol tök egyedül vagyok az idő nagy részében, és spórolósan világítanak. Nagyon koncentrálnom kell a céljaimra, hogy ne lankadjak el.

A kisérletezgetős kedvemet a szárazföldi edzésekben élem ki, erre saját edzéstervem van. Ezt kb 70 %-ban tudom betartani, mert két kisgyerekem is van, akik elsőbbséget élveznek, sokszor a délutáni edzésprogramom helyett inkább velük foglalkozom. Persze érdekes nehezítés, ha mondjuk fekvőtámasz közben a kisfiam miértjeire kell választ adnom :-). + megbetegednek, megbetegítenek, nem alszanak stb.

Pudingmen: Én vitatkoznék veled! Gondolj csak vissza azokra az időkre mikor elkezdtél futni! Az első évre!

Én csaknem 3,5 éve futok, az első 1-2 évben, egy hosszabb futásnál előfordult olyan pl. " már egy órája futok, még hátra van ugyanennyi, meleg van, nyelem a port, dől rólam az izzadság, és még ugyanennyi van hátra"

Tény, és való, hogy ilyen csak az 1-2 évben fordult elő, mostanában csak ritkán.

Tehát, az én véleményem szerint, ha több éve sportolunk, akkor jóval ritkábban fordulnak elő holtpontok, mivel nagyon megszeretjük a sportot.

Én futás közben sokszor végig tudok gondolni problémás dolgokat, és sokszor tudok megoldást találni a problémákra, hiszen ilyenkor az agy szinte pihenőmódban van!

előbb egy általánosabb kérdés... alapozás témában: mennyire elvárható hogy fáradtságot érezzen az ember 1 órás edzés alatt? alapozás ugye elvileg könnyű futás, alacsony pulzuson, azzal nemigen fér össze az 1 óra alatt elfáradás. (persze több órás futás az már lehet más téma, bár szerintem ott se kéne nagyon szétvágni magunkat..)

Kovada, elég hasonló a hozzáállásunk :), de persze eltérések is vannak.

az eltérés ott van, hogy én csak azért bírom ilyen "komoly" hozzáállással végezni a sportot, mert élvezem magát a mozgásformát (futás az én esetemben, de jó a bicikli és az úszás is, majd később visszahozom azokat is triatlonra készülve). :)

ha csak azt élvezném, hogy befejeztem az adott edzést, akkor már rég nem csinálnám... szóval fejet hajtok az akaraterőd előtt! (azért úgy gondolom, még jobban ellennél a sportolással, ha találnál olyan mozgásformát is, amit élvezel is.)

amiben hasonlítunk az, hogy ezek motiválnak engem is (az élvezeten túl): kitűzött célok+értük az edzésmunka végzése (határidő mondjuk nálam rugalmasabb), kísérletezgetés, éééés... gondolatok kikapcsolása. :D

Feri: lehet, hogy nekem erröl a holtpontról egyéni teóriám, de szerintem van agyi és testi holtpont.

Ha alapozás közben testi holtpontom van, akkor rosszul edzettem, mert elégettem az összes szénhidrátot. 48-72órára van szüksége a testnek, hogy megint feltöltse a raktárakat. Alapozásnál nem az a cél, hogy kicsináljam magam, hanem, hogy legyen mire felépítenem a "házamat"

Persze, ez nem érdekes egy olyan sprotolónál, aki hetente 2-3xfut max. 1órát. 

Ennyi edzésmennyiséggel nem tudsz nagyot hibázni. De ha hetente 14-20órát sprotolsz, akkor nem szabad ilyen hibát csinálni, mert utána napokig nem tudsz rendesen edzeni. Vagy ha mégis, akkor jönnek a túledzettség jelei. 

Tehát, az én véleményem szerint, ha több éve sportolunk, akkor jóval ritkábban fordulnak elő holtpontok, mivel nagyon megszeretjük a sportot.

Ezt nevezném én agyi holtpontnak. Nem véletlenul mondják, hogy minden az agyban döl el:-)

Tavaly készültem egy hat napos futásra, ezért tudatosan idéztem elö holtpontokat, és eléhezés állapotában edzettem tovább, mert ehhez is hozzá lehet szoktatni a szervezetet, bizonyos határig.  

Tehát nem volt köze a holtponthoz, hogy mennyi ideje sportolok.

De lehet hibázni a frissítésnél, ahogy én csináltam a 2003-as ironman-en (írtam róla a blogomban). Ha a nejem nem biztat, akkor feladtam volna, annyira szenvedtem.

Én futás közben sokszor végig tudok gondolni problémás dolgokat, és sokszor tudok megoldást találni a problémákra, hiszen ilyenkor az agy szinte pihenőmódban van!

Igen, sok embertöl hallottam már ezt, de én ebben is más vagyok.

Én egyszerüen csak élvezem a futást. Nem gondolkozom problémákon, nem keresek megoldásokat. Dehát ezért szép az élet, mert különbözöek vagyunk.

Talán úgy mondanám: szerelmeskedés közben sem agyalok a problámákon, egyszerüen csak élvezem:-)

Így vagyok a futással is.

JóóóóóóóóóóóóreggeltVietnááááám!!! :o))) Utolsó sínap, motiváció túltengés van, fizikailag KO, de nem számít! :D Szép napot mindenkinek! :o))) Szakad a hó!!!!

Mamba: hol szakad a hó? Itt nálunk csak az esö esik. Söt, Kitzbühel-ben is olyan meleg van, hogy a tegnapi síedzést eltörölték, hogy a mai versenyre ne menjen tönkre a pálya.

Pudingman: Tökéletesen egyetértek, hogy egy olyan futónál aki hetente néhány alkalommal fut 40-60 percet, igen kicsi a valószinüsége a holtpontnak!

Nálam még régen, mikor a 2 órás futás közepén volt egy 2-3 perces holtpont, miután legyőztem, és vége volt a távnak még jobban örültem a teljesítéséhez, hiszen legyőztem egy holtpontot is!

Az agyi holtponttal tökéletesen egyetértek.

Viszont nagyon érdekes témafelvetés a kétféle holtpont:

Agyi holtpont

Fizikai holtpont

Belegondolva tökéletesen igazad van, még ilyen megközelítésben én sem gondoltam rá!

Ha valamilyen mechanikus dolgot csinálsz, akkor tudol közben gondolkozni. Futás közben különösen hosszabb futás közben sokszor van ideje elgondolkozni a futónak. De ezt egyéne válogatja, sok mindentől függ!

Trois Vallées Pudingman. :o) Franciaország. Fent voltunk ma is. Igazi kihívás volt. Rettentő nagy köd, szakadó hóesés....nem vagyunk normálisak. :o)) Már a piros pályákon is elsüllyedtünk, így inkább leevickéltünk. Elég bizalomgerjesztő volt, amikor az egyik felvonónál a nőci megkérdezte, hogy biztos fel akarunk menni?? :DD

pudingman: hehe, én is úgy csinálom a futást h nem sokat gondolkozom közben és ez a jó benne :)

Gyerekek, én nem értem ezt a motivációs dolgot. Ha valaki megérzi a kihívást egy tevékenységben, befészkeli magát egy cél a fejébe, elismerést kap érte a számára fontosaktól, vagy éppen csak élvezi a folyamatot, akkor nem kell magát erőszakal rávennie. Inkább arra kell figyelnie, nehogy túlzásba vigye és kárt tegyen magában.

Ha nincs hozzá kedvünk, akkor minek erőltetni, keressünk olyan hobbit, amit szívesen csinálunk.

Miki: jelentős részebn igazad van! De! Aktuális dolog: az edzésterved 10 km-es futást ír elő, de odakint minusz 5 fok van, és tükörjég minden, meg te hullafáradt vagy, meg meg kell nézni a konyhapolcot mert ki van lazulva egy csavar, a kedvenc filmed lesz 1 óra múlva, ha egy edzést kihagyok nem tragédia......imádok futni, ha +10 fok volna rohannék ki, de mi van ha kitöröm a lábam, úgy hogy tudnék futni.....

Viszont ha erős motivációd van, akkor még -15 fokban is kimész futni, és legyőzöd magadban a hullámvölgyeket is, ha vannak......

Érdekes téma!

Na ez az, van aki hidakat éget fel másnál meg olykor csak őrláng ;-)

Ahhoz hogy egész  télen hajnalban nap mint nap, a minuszban sötétben kimenjen valaki futni, ahhoz a motiváció már kevés, oda elgurult gyógyszerek kellenek :-) Komolyra fordítva a szót. Több hónap alatt a motiváció intenzítása is gyakran változik. Ezt el kell fogadni. A holtpont az más tészta kemény edzés/verseny közben jöhet. Vagy rossz erőbeosztás miatt, vagy a nem megfelelő ital,ételfogyasztás miatt, vagy pedig csak egyszerűen másnapos az ember. Utóbbihoz azért hozzá lehet szokni. Mindig ugyanaz az érzés.