Edzésleírás

sokat töprengek, h emberek - teljesen egészségesen - milyen mértékben tudnak elégedetlenkedni és sajnáltatni magukat.
van egy bácsi, régen a felesége kísérte uszodába. aztán sokáig nem láttam őket, idén valamikor a bácsi jött, de más kísérővel. a bácsinak hiányzik az egyik karja és teljesen vak. de úszik rendületlenül. ma láttam, h a mellettem lévő sávban úszik, aztán nemsokára jött egy felnőtt úszócsoport és "ráugráltak" a bácsira. megvártam a végén, átmentem hozzá és szóltam neki, h jöjjön eggyel arrébb, mert ott sokan lettek. azt mondja hangosabban mondjam, mert süket.... közben jött a kísérője, köszönte a segítséget, átvitte egy másik sávba és úsztak tovább. a feleségéről nem mertem kérdezni.

aztán bementem a termálmedencébe, ahol láttam azt az azóta nagylánnyá cseperedő kislányt, aki mindig várta az apukáját a hajszárítónál, h szárítsa meg a haját. a kislánynak ugyanis nincsenek karjai, vállból hiányzik mindkettő. mégis eljárnak uszodába, most is az apukájával volt.

ilyenkor Zolitól csak annyit szoktam kérdezni: ugye milyen jó nekünk???.......