Edzésleírás

Hetek óta ennek az eseménynek a lázában égtem. Tervezgettem, számolgattam,esélyeket latolgattam sőt még álmodtam is róla. A Pécs-Orfű után világos volt, hogy nincs meg a tavaly ilyenkori formám, és tavaly bizony nem ment a DUPLÁZÁS (csúcsfutás+túra). Ennek ellenére volt bennem optimizmus (hátha nem is olyan nagy a különbség). Szóval arra apelláltam,hogy takarékon megyek végig és nem próbálok időt behozni. Még az időjárás sem vette el a kedvem, naponta néztem a köpönyeget, mi van,mi várható, és igen nem volt biztató. Mikor pénteken a Mátrához értünk, hatalmas fekete felhő volt fölötte, valaki feltöltött egy videót egy felhőszakadásról, a radarképen is ázott a Mátra. Én sátrazni akartam, de mivel az érkezésünkkör is esett az eső, a többiekkel bevackoltam a vár alagsorába. Vacsora a Bari tanyán, gulyás + 3 fánk, reggelre lefoglaltam a rántottát, kicsit még elvoltam a pécsiekkel, aztán léptem, mert még be is kellett pakolnom. Fejlámpa fényénél fejeztem be a pakolást, mert szigorúan vették (szerencsére) a lámpaoltást. Éjjel nem fáztam, nem volt rossz a kemény aljzat, viszont rengetegszer felriadtam hálózsák susogásra, csoszogásra, mocorgásra. 5:15- kor keltem álmosan, de nem fáradtan. Reggeli, elcuccolás a kocsiba, majd jeleztem MGy-nak hogy rajtolok és elindultam.

Furcsa volt így egyedűl. Tudtam hogy nem szabad annyira mennem mint tavaly, mert tartalékolnom kell az energiát. Nem is volt kihez belőnöm a tempót, így egyszerűen csak mentem és a könnyen futható szakaszokat is igykeztem nem megfutni. A  fű harmatos volt így mégis elvett egy kis extra energiát a magas lábemelés, hogy szárazon tartsam a cipőmet. (KELL egy VÍZHATLAN terepcipő). A JAGUS előtt nézem, hogy egy órája jövök. Már le kellett volna előznie az elejének.... ja ők még csak félórája jönnek. A Jaguson nyomtam pár képet, majd bele a térdig érő fűbe. Kb 20 lépés után állt a víz a cipőimben és a Kékesig ebben is nyomtam tovább (ami lehet, hogy kár volt). Az OROSZLÁNVÁR tövében már hallottam, hogy jönnek a nyomomban, de csak a csúcson mentek el mellettem. (1:23:10) Sikerült okosan belassulni és kicsit több mint ugyanennyi idő maradt a Kékesig. Viszont mostantól ott volt a mezőny, ami húzott, így a végén, mikor már látszott a torony még be is lassítottam (pedig Ábrisék konvojától nem akartam lemaradni). 2:47:17, több, mint 10 perc a buszig. A busz tele csúcsfutókkal (korábbi rajt). Elkezdtem ápolgatni a lábam, a jobb talpam már jelezte, hogy sokat ázott... Füreden gyorsan ment minden, még Krisztiánnal is összefutottam. A nyugdíjas túracsoportból az egyik néni nem épp együttérző hangsúllyal megjegyezte: „szegénynek fáj a lába” Nem esett jól, de volt gyerekszobám... Selejteztem a csomagot, új zokni majd jött a magányos felfutás (lefelé sokan kocogtak a rajthoz.) GÉRBICS! Tavaly is láttam egy tövet, igaz nem ezen a szakaszon, teljesen kiesett hogy hol. Lassan értem fel és egy kis időt elvett a célcsomag kikunyerálása is. Kiléptem a célterületről, minden kezem tele az ellátmánnyal és belefutok Koppányékba. Próbáltam velük menni, de esélyem nem volt így inkább megálltam zabálni, elpakolni és aztán eredtem a nyomukba. A meredeknél lefelé aztán még le is hagytam őket. PARÁDSASVÁRON persze utolértek 4:18. Mivel ez már pontzárás után volt,  hamar tovább indultam a felfelének. GÉRBICS na ez itt az északi oldalon méginkább meglepett! Galyán nemsokkal utánam megint megjelentek Koppányék, így Almásra már hozzájuk csatlakozva mentem le. A lefeléket még nagyon lazán mentem, de az emelkedőkön az ő tempójuk már kezdett erős lenni. Pedig még csak az elején voltam a napnak... II. GALYA levesezés evés ivás, lábgenerál (neogranormon a talpamra). Lefelé itt sem volt gond, de felfelé mindíg kicsit megszöktek, így a síkabb részeken bele-bele kocogtam. Itt értük utol a vak srácot, Na ez a gyerek az eddigi távot szinteket le-fel úgy tette meg, hogy valakinek fogja a vállát, aki mondja neki, hogy most lelép, fellép átlép, csúszik mittudomén. Le a kalappal előtte, még úgy is, hogy házán kiszállt! (mert lassította a kísérőit...). Mátraházán (9:12:18) ismét mezítlábaztam egy kicsit és örömmel konstatáltam, hogy a gyomromnak semmi baja. Igaz eddig semmi édessel nem terheltem. Itt viszont nem tudtam ellenálni a hókiflinek, így abból zabáltam be. LAJOSHÁZA (10:01:07) Javában frissítünk, mikor besétál az udvarba egy róka és nézi mi folyik itt. Lefotózni sajnos nem tudtam. Innen jött a hosszú fölfelé. Igyekeztem nemnagyon lemaradni. Még az aszfalt előtt Peszával találkoztam. Csodálkozott,hogy nincs mögöttünk senki. Nem vette fel a ritmust, így én is otthagytam. MÁTRASZENTIMRE (11:43:01) A leves elfogyott, de semmit nem kívántam. Zöldséges rizst erőltettem magamba. Lábgenerál: éreztem a talpamon a kidörzsölődésnél a kis vízhólyagot,új száraz zoknit is vettem.. Istvántól kértem leukoplasztot és leragasztottam mindkét talpamon a veszélyes részt. Kicsit féltem, mert ilyet még nem csináltam (utólag: jó döntés volt, az ezután megtett 32 km-en óvta a talpam és a kis vízkólyagkezdemény is eltünt, csak az égető érzés van meg még ma is hétfőn). Szentlászló után van egy kellemetlen meredek lefelé. Ott előtte rögtön beugrott, de ha túrára gondoltam máskor, felidézés, felkészülés céljából, ez a szakasz soha nem jött elő az emlékeimből. Ezután már biztos megjelenik, de mintha az egész túráról több emlékem maradt volna. Talán mert nem csaptam szét magam a hajtással és kicsit "ráérősebben" mentem neki ennek az egésznek. Nem tudom de talán ezek miatt az emlékek miatt van az, hogy a 92 km ellenére sem vagyok lelombozva. Érdekes dolog ez. SZOROSPATAK (13:33:38) Elkezdtük a szalag begyűjtést, étvágyam semmi, kaptam valami biotek usa hipertóniás italt, sajtot ettem és indultunk is fölfelé. A szalagszedés lassított kicsit a tempón, aminek én most csak örülni tudtam. Be sem mentünk a házba, egyből felmentünk a csúcsra. Szembe araszolt lefelé Judit, akire ráköszöntem, de más idősíkban mozgot... ennek ellenére, mikor leértem már nemvolt ott. Éjfél volt, a pontzárásig még volt egy óra. A két Cseh sörözgetett a sarokban, aztán úgy kilőttek, hogy többször nem láttuk őket. Betoltuk a maradék rántottát, kiszellőztettem a lábam,felvettem a hosszú felsőt, (hogy 500m után levegyem). Hiába ment még mindíg relatíve jól a lefelé, a talpam sajgott, és éreztem a felfeléken, hogy gyengülnek alábaim. Az álmosság is egyre erőteljesebben tört rám időnként. Kávé meg általában nem maradt már, mivel mi voltunk az utolsók. Szóval hiába úgy jöttem el, hogy most végigmegyek, kezdett átalakulni felmegyek a Muzslára és majd meglátom mi lesszé.

Fel-felnéztem az égre itt a Mátra közepén, távol mindenféle fényszennyezettségtől. Sokkal, de sokkal több csillag ragyogott fenn, mint otthon. Nem hiába rendeznek itt ágasváron csillagász táborokat. Lefelé a patak átkelőig elég hosszú volt az út (emlékszem tavaly többször megálltam, mert azt hittem lehagytam az elágazót). A fölfelé most sem tünt túl hosszúnak (kilépett rendesen a seprű). Kellemes hideg volt. FALLÓSKÚTra kb. 100 m-t lemaradva értem be (16:14:06). Mit ittam arra nem is emlékszem, csak azt hogy kemping székekben terpeszkedtünk el és én ettem meg az összes maradék gumicukrot. Oldalt volt egy tárcsán parázs, szemezgetem vele, hogy mellé kéne űlni, de aztán inkább nem pazaroltam rá energiát. Innen tovább lefelé az aszfalt, megint csak laza volt. A szalagos átvágásnál a meredek köves szakasz viszont már nem esett jól. Lenn a völgyben a patak mellett a nedves-homokos-kavicsos szakasz inkább csak a cipőmbe pottyanó apró kavicsok miatt ellenszenves, végigmenni rajta nem volt különösen megerőltető (még jóhogy, LEJT. Közben szalagszedés, de az egész Hidegkútig (itt már annyi volt, hogy én is beálltam). Tök szép volt a nagy marék fényvisszaverős  lengedező szalag a fejlámpák fényében. Keresztes, meredek, dózerút a mezőn, erdő és már ereszkedtünk is lefelé a kulcsosházhoz (17:36:13). Benn kellemes meleg, tavalyról ismerős arcok. Bevállaltam egy borsólevest, meg pogácsáztam, a lábamat is kiszellőztettem. Itt még erősen bennem volt a fel a Muzslára érzés. Le nagyparlag felé viszont ugyanúgy lemaradtam, mint utóbb a felfeléken. Nagyparlagnál volt két átnevező a 92 km-re. Nagyon járt az agyam. Tudtam mi jön, sok szint, sok meredek, sok kő. A talpam sajgott, az álmosság hullámokban tört rám és kimerült voltam. 5 perc pihenő után megint „fitten” neki tudtam iramodni, de a lendület hamar elsorvadt. Szóval nagy tervek félretéve és irány a 92. A két átnevező után futottam, tényleg futottam és emiatt meg is fordult a fejemben, hogy mégiscsak a másik út az enyim. Pár km-el lentebb aztán, már Kénes-kút után jóval mikor a laza lejtőn is egyszer-egyszer a kimerültség bezavart a mozgáskordinációmba, na akkor áldottam az eszem, hogy most nem a Muzsla környékén szenvedek valahol. Közben a két átnevező is lemaradt, én egy harmadik nyomába eredtem, de így is egyedül araszolgattam a cél felé. A pincesoron még elhúztak mellettem hosszabb távosok (ez van...). De én is beértem nettó 20óra 55 perc 58 másodperc alatt. Nem volt az a hiányérzetem mint tavaly. Ennyi fért bele, ennyi és ilyen edzéssel erre vagyok képes, kihoztam magamból a maximumot, úgy hogy emellett nem csapattam szét magam. Azt tudom hogy meg lehetne ezt a kettőt együtt csinálni kicsit több edzés (1,5x), más távok (több hosszú), több szint és pár kiló felesleg cipelésének a mellőzésével (75alatt). Jövőre csak Csúcsfutás. Ott jó lenne egy órán belül felérni végre (ehhez is kell a 75 alatti versenysúly megatöbbi).

NAGYON JÓ VOLT! (jövőre talán pontőrködök egyet...)

1 hozzászólás

sárkány 2907 napja

csak ámulok, amikor olvasom. Hegymenet ekkora futást, nagy gratula hozzá!!!!!

jó hogy idén is megfutottad:)))