Edzésleírás

Szabad stílusú magyar sífutó OB 2019.03.24 FIS Slavic Cup Kremnica-Skalka, Szlovàkia Annak ellenére, hogy pályaszállásom volt, megint sikerült alig odaérni a rajtra, mert a last minute foglalt 4 csillagos Guldiner panzióban csak 8-tól adtak reggelit és utána még ki is kellett csekkolnom és a női rajt már 9-től volt. Úgyhogy teli hassal rohantam a rajtszámomért és vettem fel a cipőmet minimális bemelegítő gimnasztika közben, mialatt megkérdeztem egy ismeretlent, aki èpp ott vaxolt, hogy tudna-e nekem is segíteni? A magyar sí szövetség elnökségi tagja pedig volt olyan kedves, hogy a léceimet profin letisztította meg bevaxolta valami jó lesikló specialitással. Ennek örültek a léceim meg én is nagyon, mert utoljára waxolást a Karlovska előtt kaptak, az meg már február közepén volt, és azóta Rabl-Kreuzon meg Tauplitzon is sífutottam velük. Profi, sorszámozott rajthelyek voltak, én álltam be legutolsóként, vagyis egy rendező irányított az igazi helyemre, mert hirtelen nem esett le, hogy a rajtszámomat nézzem és aszerint kell, meg az se volt egyértelmű, hogy a számtábla melyik oldalán lévő nyomokba. A FIS versenyzőkkel együtt indultunk. Vagyis nekem az az infóm volt, hogy két perccel utánuk rajtolunk. De a startnál végül mindenki elindult, így én is iparkodtam. Ugyanazon a FIS körön kellett 2 kört menni. Hát elég lett volna 1 is belőle! De legalább nem kellett 3at menni, mint a fiúknak. Az első kilométerek főként fölfelé mászással teltek, ott még voltak is mögöttem. (Na jó, lehet csak 1 lány, de akkor is jól hangzik.) Viszont a lefelékben tovább növeltem a hátrányomat. Bent az erdőben az árnyékos részeken még fagyott volt a pálya és a jeges lefeléken nem éreztem magam biztonságban és sorra belefékeztem. Pedig gondolom ilyet nem illik versenyen csinálni. A hóekézésektől pedig a vádlim fáradt el. És innen még messzi volt a stadion meg hogy még egy körre ki kell menni. Ha összeségében nézem a 10 km-es távot, ez a 2.-4. km közötti részt éltem meg a legnehezebben, már elfáradva. Jól estek a szurkolások, de megköszönni nem volt energiám. A második körön már az motivált, hogy minden egyes sílépéssel közelebb vagyok a célhoz. Jó volt beérni! Bár nem estem össze, akkor lehet mégse hajtottam teljesen ki magamat? :-) A magyar eredményhirdetésen meglepetésként ért, hogy már nem a felnőtt, hanem a Master I. kategóriába tartozom, ahol bronzérmes lettem. Bár érmet nem kaptunk, hanem egy nagy korong helyi szlovák ostyás sütit. A rögtönzött waxmesterem pedig megkérdezte a dobogónál, nem akarok-e leigazolni hozzájuk a Miskolci Honvéd SE-be?