Edzésleírás

Mikivel Dobogókő-Pilismarót-Paprét, 2 hegy!

 

Őőőőőőőő. Ritkán lepődöm meg magamon, de most ez fog következni...Azt gondoltam, hogy Mikinek kell majd várnia rám fent, de ez fordítva volt. Már az is meglepett kicsit, hogy múlt héten 6/2.lettem Papréten. Pedig akkor is és most is rossz formában érzem magam. Illetve a körülményekhez képest azért jó formában vagyok, de ez a szezonom katasztrófális (mandula, agyrázkodás, nem beszélve a régóta tartó lábfejfájdalomról, meg a még régebbi keresztcsontos dologról). Sok idő kimaradt, nem edzettem úgy, ahogy szerettem volna. Ezért is volt meglepő, hogy gyorsabban mentem Mikinél, pedig egyáltalán nem nyomtam. Közepes tempóban mentem végig fel. *

 

Tavaly 26:34-es időt mentem fel Dobogókőre. Most ez 24:35 lett...Ez főleg meglepett. Szóval nem arról van szó, hogy Miki nincs formában (bár nyilván nincs olyanban, mint korábban), hanem én is fejlődtem. Hogy hogyan/mitől azt nem tudom...Mondjuk talán a súlyveszteség sokat számít és az hogy 77kg vagyok most az főleg hegyen segít...

A PB-m 23:32, ezt még 2014 előtt tekertem, hogy mikor azt nem tudom.De ha ez lett volna a cél, akkor ez is ment volna ma...Fel sem merült bennem, hogy jó időt fogok menni. (Amúgy 2013-2014 óta nyilvánvaló/elvárható a fejlődés, de idei szezonom tényleg katasztrófa, meg igazából elmúlt pár év szintén...de azért szép lassan csak fejlődők)

 

Szóval felfelé kb. 2perccel megverhettem Mikit, lefelé viszont kaptam vagy 6percet...Nagyon óvatosan, behúzott fékkel mentem, mivel nem ismertem az útat. Paprétre ezúttal kicsit lassabb voltam, mint múlt héten a Polythlonos tekeresnél, de hát fáradtabb voltam jóval (több km volt a lábamban, illetve nem álltunk meg Visegrádnál kávézni ezúttal), illetve egyedül mentem, nem volt ki húzzon. Így sincs baj(om) ezzel, Kékes előtt jó edzés, jó felkészítés volt.

 

Paprétről lefelé már mertem azért jobban jönni, mert ismertem az útat, de azért az esést még mindig érzem és valószínű érezni is fogom egy darabig...Hazafelé aztán Szentendréig közepesen laza tempó Mikivel, onnantól viszont egyedül közepesen-lendületes jóleső tempó, hogy az átlagot felvigyem. A lábaim nagyon fáradtak voltak, de tudtam haladni így is 32-34-el síkon, ennek örültem. A margitszigetet is meg tudtam nyomni még visszafelé.

 

*Az is meglepett, hogy Pomáz-Pilisszentkereszt táv első 30%-át nagytányéron mentem. Korábban mindig kistányéron lazáztam és tartalékoltam az emelkedőre. De enyhe emelkedők voltak, simán tudtam menni és csak azért váltottam le végül, hogy azért maradjon erőm a hegy(ek)re. Visszafelé szintén meglepődtem hogy a budakalászi két kis emelkedőt is simán tudtam lendületesen nagytányéron venni, ahogy az egyik budapesti felüljárót is. Szóval erőm az van...

 

 

A kérdés csak az, hogy mi lenne, ha egészséges lennék/lettem volna és formában lennék?