Köszi szépen Kritty, aranyos vagy! :-)

Egészségedre! Nagyon szépen felépített edzés!!!! Nagyon jók a célkitűzéseid is. Sok sikert a megvalósításhoz!!!

Valóban, igazad van, nekik egyenként van vagy 20 éves futós múltjuk. Ez mindenképpen tiszteletre méltók, ők nagyon komoly futók, komoly múlttal.

Ez a konkurencia kérdés nagyon érdekes. Én magammal versenyzem. Folyamatosan figyelem az eredményeimet, elemzek, megbeszélem az ismikkel, mit érdemes kipróbálni, és hogyan. Persze többnyire én javaslok dolgokat, de aktív, és passzív értelemben is hasznos a gondolatcsere.

Valóban, vannak határok, amit nem fogunk tudni átlépni, de előttem sohasem a korlátok, hanem a lehetőségek lebegnek. Optimistán állok a világhoz, ami sajnos időnként átmegy picit realitásba/pesszimitásba, mert nem túl kellemes a világ, amiben élünk. Én olyan dolgokat csinálok, amiket érdemes, megtaláltam az utamat, amit járok, ezt kívánom mindenkinek, azonban ha az ember bekapcsolja a rádiót, tévét, egy szempillantás alatt le tudják rombolni az optimizmusodat. Persze én nem adom olyan könnyen.

Nekem a Vivicittára volt egy 1:30-as célom, ez volt az első motiváció. Kicsit erős cél volt, és a rajtot is elrontottam. Ugyancsak motiváló volt, hogy le kellett előzni pár ezer embert, mert nem tudtam beférni az 1-es zónába. Az is hajtóerő volt, hogy senki sem előzött vissza, és a hideg, szembeszeles kihívást is bírtam. Mindig elérhető célokat tűzök ki, így megtalálom az örömforrást benne.

Volt egy pályaverseny, ahogy egy ny-nak dőlő rekortánoson kellett 3x800m-t futni. Itt tényleg a legjobb időért kellett futni, nyitott verseny keretében (akkor mentél, amikor akartál egy határidőn belül). Ez már nem volt annyira élvezetes, ez teljesen más. Nem is készültem fel rá. Szóval, irreális célokat nem szabad dédelgetni. :-) A számok segítenek, a szervezeted meg érzed, hogy miként reagál, ez számomra az alap, amire felépítek mindent.

Azért Laca és Nedus sokkal nagyobb futómúlttal rendelkeznek hozzám képest, én csak pár éve vagyok benne komolyabban, és ebből a hátrányból sok munkával próbálom a legtöbbet kihozni.

Tudom, hogy soha nem tudok 1:16os félmaratont, vagy 2:40es maratont futni, mégis nagy öröm minden másodperc javulás.

A kérdés annyi: fenn tudja e az ember tartani a motívációját éveken, évtizedeken át, amíg a szervezete engedi? Mivel a konkurencia gyenge (hisz alig-alig sportolnak a mi szintünkön az emberek), maga a relatív eredményesség (hol végzel egy mezőnyben) is sok pluszt tud adni és ad még egy lökést, hogy megéri csinálni.

Kiváncsian várom az őszi félmartonodat.

Köszi szépen srácok. Valóban, van benne koncepció, ami sokban nektek, sporttársaknak köszönhető. Sok tanácsot megfogadtam, sokat olvastam, és van egy szuper futótársam, Mónika. Ő nagyon járatos a témában, neki is igen sokat köszönhetek. Szóval alakul a dolog, ősz környékén, de lehet hamarabb terveim között van egy 4:10, netán picit gyorsabb átlagos tempóval futott félmaraton.

Orca: van egy igen komoly bringás kollégám. Ma megnéztük közösen a bringádat, és az eredményeidet. Nagyon nagy sportembernek tart téged. Ő is indult a Balatoni 200+ km-en. Szóval te is igen ügyes vagy, csak így tovább! :-)

korpaZASZ: te és nedus vagytok a példaképeim, és persze running Laca. Nem semmi miket értek el, komolyan. Jó lenne pár év múlva ezt a teljesítményt megközelíteni. :-)

Szép hosszú lett belőle, egész jó tempóval a közepén.

Néztem a naplódat,a kezdeti tévelygés után céltudatosan,jól edzesz,meg is van az eredménye,jó pulzusadatok,növekvő állóképesség,gyorsaság.Csak így tovább!:-)