Megújul az Edzésonline! Az új oldalakat és funkciókat elérheted ha ide kattintasz!

Már 55 929 918 km-t sportoltatok
Bejegyzések az elszántságról

Munka és futás

Vikus | 2012-09-15 10:40:58 | 3 hozzászólás

Sokszor mondják, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné.

Biztosan így van, bár én nem ezt tapasztalom. Egészen biztos, hogy ennek a bejegyzésnek számos kritikusa lesz, de vállalom.

Szeretek futni. Legfőképp azt szeretem, amikor egy újabb célt érek el, s egy újabb határt lépek át, magasabb és magasabb csúcsokat meghódítva. Azt szeretem, amikor futás után eltölt az elégedettség érzése. Amikor tudom, hogy ezek a kilométerek már az enyémek. Azt, amikor egy-egy nagyobb futórendezvényen több ezer emberrel ugyanazt éljük át: nevetve, erős szívdobogással indulunk útnak és könnyek között érünk célba. Aki sosem lépte át saját korlátait, az nem érti ezt. És őszintén szólva nagyon jó érzés, hogy ez csak egy bizonyos közösség kiváltsága, amelynek én is tagja vagyok.

Szeretek futni. Szeretem ezt a családot, amelyet a futók közössége alkot. Szeretem, hogy a futók nem nézik egymás testalkatát, frizuráját és izzadtságfoltjait. Mert ez a természetes. Mert "csak" egy futót látunk, egy olyan embert, akivel akkor és ott egy színben látjuk a világot. A Balaton partján nem lehet leparkolni, mert mindenki úgy áll be, ahogy sikerül, nem törődve a fél autónyi kihagyott helyekkel. A Hősök terénél alig bírtak kiszállni az autósok, olyan szorosan álltak egymásra. Csak hogy legyen hely másnak is. Egy belvárosi séta közben nem rakhatom le az italom magam mellé a padra, mert 10 másodpercen belül nyoma veszik. A futórendezvényeken a táv végére még a pulcsim is ott van, ahol hagytam.

Ahhoz, hogy ezt átéljem, felkészülés kell. Győzködöm (vagyis már csak győzködtem) magam a fenti gondolattal: ha akarom, kerítek rá időt. Talán lenne is. De lássuk csupán az utóbbi két és fél hetemet:

6-ra mentem dolgozni, ami nálam azt jelenti, hogy a buszom 5-kor indul. Még ha én le is tudnék mondani róla, a munkám sajnos megköveteli a sminket és rendezett frizurát, így a fürdőszobában töltött idő min.20 perc. Öltözés, 5 kisállat etetése, 15 perc sietve a buszig. Szóval reggel kilőve. Persze ahhoz, hogy nem kelek 3-kor egy 1 órás futásért, ahhoz hozzátartozik az is, hogy a 6-os kezdés nem vonja maga után a 14:00 órai befejezést. A munkaidőm rugalmas. Hivatalosan 4-ig, gyakorlatilag 5-8 között valameddig dolgozom, majd jön az utazás haza. Ekkor enni általában még nem ettem normál kaját, mert egyszerűen nem fér bele a napomba. NOS, tegyük fel, hogy itthon már semmi dolgom. Egyek és teli hassal menjek, vagy egy egész napos üres gyomorral futni? Oké. Hazaérek fél 6-kor, átöltözök és nekilódulok. Szolgálati telefon magammal, 3 km-en min. egyszer becsörög, séta. Éljen a sebesség vagy pulzus alapú edzésterv!... Alvás legkorábban 11-kor (mert lássuk be, egy kis családdal töltött idő sem árt futás és alvás között).

Az elmúlt 2 és fél hét. Ennyit vettem górcső alá. Közben szinte edzések nélkül egy félmaraton. Tegnap pedig a második hosszúedzés októberre, 15 km-rel. Mert éppen belefért. Csupán egy hiba csúszott a rendszerbe: valószínűleg a kimerültségtől a fürdést követően elsötétült minden, még jó hogy nem voltam épp egyedül és közel volt az ágyikó is. Miért nem aludtam ki magam ma reggel? Mert 6:40-től 9-ig meló volt. 

Szeretném leszögezni, hogy nem panaszkodom. Ezek tények. És a tények alapján köszönöm az edzésterveket, de lemondok a tudatos felkészülésről... Akarom. És úgy tűnik, ez elég. 

Én nem mondom, hogy ez jó így. Nem javaslom ezt senkinek. Viszont éppen ideje volt egy ellenvéleménynek, egy cáfolatnak. Egy olyan írásnak, ami azokhoz szól, akik hasonló cipőben járnak. Ugyanis bízom benne, hogy aki olvassa, az a negatívumok mellett megpillantotta a lefutott félmaratonomat és az a szót, hogy "akarom". A felkészülés nehézkes volt, minden szabálytól és javaslattól eltérő, de mégis ment. Ment azért, mert célba akartam érni. És bár sosem futottam 26 km-nél többet, most is nekivágnék a 100 km-nek is, mert tudom, hogy a sok hasznos és igazolt edzéstanács mellett a HIT is ugyanolyan fontos. Sőt, anélkül a felkészülés mit sem ér!

Hogy az írás helyett miért nem mentem most futni? Mert kivételesen a jótanácsok közül a pihenés szakasznál tartok. Most pedig alszom egy nagyot, bízva abban, hogy nem csörög a szolgálati mobil minimum 4 órán keresztül. :)

Vikus

 

 

2015-11 hó (2 bejegyzés)
2015-07 hó (1 bejegyzés)
2014-10 hó (1 bejegyzés)
2014-04 hó (1 bejegyzés)
2013-06 hó (1 bejegyzés)
2013-04 hó (1 bejegyzés)
2012-09 hó (1 bejegyzés)
2012-05 hó (2 bejegyzés)