A címben szereplő megállapítással ellentétben egy futással (is) töltött egy évre tekintek vissza. Hogy a több mint 1460 lefutott kili - ami persze egy futónak csekélyke, egy nem futónak elképzelhetetlenül nagy távolság - után miért jutottam a fenti következtetésre az talán kiderül a bejegyzés végére, ha mégsem, még mindig megváltoztathatom a címet

2009-ben a sok évi nehéz fizikai munkától, a sok éve cipelt több-kevesebb túlsúlytól és a gyerekkorom óta meglévő rossz(szaknyelven hanyag) tartástól olyan állapotba került a gerincem, hogy ideje volt orvost keresnem, mert lehajolni és olyan helyzetben bármilyen munkát végezni kb. 2 percig bírtam, mert a bal lábfejemet már nem éreztem, lábujjaimat nem vagy csak nehezen tudtam mozgatni, autóban ülni fél óránál többet nem bírtam, egyébként is ülni és feküdni nem nagyon tudtam.Dr. Erbszt András gerincspecialista MRI utáni diagnózisa jobb és rosszabb lett, mint vártuk, nem, ez nem gerincsérv, "csak" 3 csigolyám (lágyéki -keresztcsonti szakaszon) van annyira "elkopva", hogy puha, porcos-kocsonyás rész nem nagyon maradt ott, így egymáson gördülnek, nyomva idegeket, iszonyú fájdalmat okozva. A doktor úr két lehetőséget vázolt, vagy marad minden úgy ahogy van,csinálom tovább a nehéz melót és akkor egy idő után majd annyira rossz lesz, hogy műtéti beavatkozás segíthet, vagy pedig életmódot változtatok és speciális gyógytornával megerősítem annyira a gerinc körüli izmokat, hogy a csigolyákat segítve az izmok biztosítsák azt a stabilitást amivel csökkenthető a csigolyák további kopása. Én bár (akkor még) életmódot nem változtattam de elkezdtem rendszeresen tornázni és a tünetek lassan enyhültek, bár tökéletes nem lett a gerincem.

Közben telt az idő, a munkám is más lett, nem kevésbé, csak másképp megterhelő.Eljött az ideje egy gyökeres életmódváltásnak is, eltűnt rólam hipp-hopp 20-23 kiló súlyfelesleg. A fogyás során végig tornáztam, illetve az első 10 kg eltűnte után elkezdtem gyilkolni egy használt ellipszis-trénert, én bírtam tovább, szegény kidőlt alólam, így jött 2011 nyarán a futás.Ha nem lett volna olyan sikeres az első pár alkalom biztos nem ragadtam volna le a futásnál, de így az elejétől fogva élveztem.4,9-5,2 km-es körökkel kezdtem amiket megállás nélkül lefutottam, pár hét múlva "felfejlődtem" 6-6,5 -es távokra aztán hónapokig azokon keringtem, futás végén nem éreztem úgy, hogy tudnék még tovább futni, így jó volt a stagnálás. Első 10km-emet egyben egy éve, 2012 januárjában futottam le. Nem kérdeztem én senkit, nem olvastam edzésterveket, egyszerűen csak futottam kedvem szerint a magam feje után.Ha most kezdeném talán másképp csinálnám....aszfalton, a legolcsóbb Decathlonos cipőben(egyébként imádtam) összekocorásztam ca.500km-t és a valószínűleg már korábban, a túlsúlytól, munkától amúgy is megviselt térdeim besokkaltak. Térdvédővel azért továbbra is tudtam futni csak két nap egymás után nem volt jó, de szépen nőttek a távok,javult a tempó, gyűltek a kilik. Közben ide is idetaláltam, olvastam, tapasztaltam sok okosat, néha kevésbé okosat is, beolvasztott magába az itteni közösség, ritkán telik el úgy nap, hogy nem nézek ide, jó itt lenni VELETEK.

A jól indult januárban azt tűztem ki célul, hogy a havi kb.120 km összejöjjön, hát ez a terv sikerült, de azért nem olyan egyenletesen mint terveztem, november-decemberben kellett behozni a nyári hónapok lazaságát.

Szeretek futni. Nekem, aki örökké itthon dekkol a mérhetetlen szabadság élményét nyújtja a futás, a teljes kikapcsolódást, a világgal való találkozást, a rácsodálkozást, ezért nem vagyok képes egy sportpályán körözgetni, ezért nem hallgatok zenét és ezért futok szinte mindig egyedül.Ez az idő az enyém,és az én hibám az is ha nem esik jól, ha hagyom, hogy fájdalom, rossz időjárás, rossz teljesítmény miatti rossz hangulat árnyékolja be ezeket a perceket, arról is én tehetek.

Hogy miért nem vagyok mégsem futó? Mert életem első végigfutott éve értette meg velem azt, hogy a futás csak passzió, a torna nélkül elveszett, beteg ember vagyok.Nem tudom, hogy a gerinctornakurzuson tanult és rosszul végzett gyakorlatok, hogy a futás, hogy a nehéz munka vagy pedig a három együtt vezetett ahhoz, hogy áprilisra a fájdalmaim ismét nagyon felerősödtek.Jártam orvosnál aki gyógytornát javasolt és jártam gyógytornásznál, összesen 6-szor. Ő már akkor megdicsért, de hogy pontosan mire gondolt amikor azt mondta, hogy testtudatos(magyarul kicsit furi szó, körperbewusst németül) a mozgásom, azt csak az elmúlt bő fél évben értettem meg és még mindig nem vagyok az.

A lényeg, hogy minden mozgás, mozdulat megtervezett nálam és mindig tudom, hogy milyen izmot, izomcsoportot mozgatok. Megtanultam, hogy erős gerinc-hátizomzat csak a teljes törzsizomzat mozgatásával, erősítésével érhető el és hogy minden kis izomnak, izomcsoportnak joga van a mozgáshoz és hogy a munka, a futás során (ki)használt, egyoldalúan mozgatott izmok, izületek megérdemlik a tehermentesítést és a másfajta mozgást. Az elmúlt évben fájt nekem már mindenhol és minden fájdalom figyelmeztetés volt, amiket nem hagyhattam figyelmen kívül. A pihentetést nem nagyon kedvelem, így marad a nyújtás-lazítás-erősítés. Nem ragaszkodom egy fajta módszerhez, a Feldenkrais-módszertől a fegyencedzésig, a core-tól ( még egyszer kösszép érte Szabi!) a jógáig mindenből csipegetek, a tornám lényege a változatosság, a tetőtől-talpig átmozgatás, hogy a 20-45 perc végén kellemesen átmelegedjen, bizseregjen minden tagom. Javult a testtartásom és ha nem is könnyedén, de jól el tudom végezni a napi feladatomat, keze-lába, mozgatója, mindenese vagyok egy nálam 20 kilóval és 13 centivel nagyobb magatehetlen embernek, mindezt egyedül.

Lehet, hogy nem kellene futnom, lehet, hogy más, kímélőbb mozgást kellene találnom. Ezért is nem tervezek előre,nem követek ( megpróbáltam, nem jött be) edzésterveket és nem tűzök ki magam elé sem reális sem irreális célokat. De futok. Örömmel, szenvedélyesen, néha persze nyögvenyelősen is, de a cél mindig a futás maga, az aznapi útvonal, az aznapi élmény.Tehát futok. Amíg bírok. Remélem idén is, végig .

Boldog új évet és örömteli mozgást Nektek!