Sérülés miatt nem jutok ki futni hétfő óta :( A bal térdhajlatomnál húzódik és fáj az izom, így nem futkorászom. Már harmadik napja szenvedek vele, múlik, csak éppenséggel lassan. Még mindig érzem kicsit. Pedig azt hittem, ma már kimehetek. De nem, szerintem jövőhétig nem megyek futni, bármennyire is szeretnék. Pedig tenap a hóesésben szívesen futottam volna ,de csak bentről nézhettem. Plusz tegnap még az ujjamba is belevágtam, hogy teljes legyen a boldogságom xD

De jó hír is van: szombaton elkezdődik a biosz felkészítőm, így újra elmerülök a biológiában, bejáratom az agyam és nem leszek tök kuka bioszból, - elvégre 4 év kihagyás hosszú idő, illetve lesz az a nyárra 5 is - mire az egyetem kapuját átlépem. Majd leszek sötét matekből, fizikából és kémiából. De ezért vannak az alapozó tárgyak :D

Bozótnak hála azt is megtudtam tegnap, hogy a lovas edzéseket is lehet vezetni az edzésnaplóban, így nagyon lelkesen bele is vágtam a dologba :D Jó dolog ez az edzésnapló, nem is gondoltam volna. Alapvetően lusta dög vagyok írni az edzéseket, de a 2014 km elérése érdekében elkezdtem, aztán jött a BSI-Edzésonline gyűjtőoldala is a 2014-es célért, oda is vezetem és akkor elkezdtem ugye ide is vezetni és totál rákaptam :) Elmélkedtem, hogy kéne erősíteni, de egy lusta disznó vagyok rá, viszont mivel a lovaglás nálam csak heti 1x fér bele, így mondhatni elég szép izomlázam van minden alkalommal. Főleg most, hogy kihagytam fél évet.

Szeretek lovazni, emiatt kezdtem el futni, viszont sajnos az esésektől és emiatt a vágtától is elég parás vagyok. Konkrétan mindenféle lóról lecsúszás után kisebb sokk ért, de ez nem hátráltatott abban, hogy kimenjek lovazni, viszont hátráltat(ott) a vágta tanulásában. Iszonyat szenvedős volt. Mert akartam és tudtam, hogy kell is, ezt meg kell tanulnom, ha tovább akarok lépni, viszont szó szerint rettegtem tőle, hogy leesek és eltöröm valamim. Még csak nem is attól féltem, hogy meghalok, hanem hogy nagyon fog fájni egy törés. Az edzőm iszonyat jó, nagyon türelmes velem, próbáltunk valami megoldást kitalálni, de közbejött pár dolog és jött a fél éves szünet. Mikor 2 hete újra ki tudtam menni, éreztem, hogy ez a szünet azért valahol jót is tett. Mintha nem féltem volna úgy. A sebességtől is féltem, mert mi van, ha leesek. Azt idővel sikerült kontrollálni, ahogy az ülésem is egyre stabilabb lett és tudtam, hogy én irányítom a lovat, a helyzetet. Én mondom meg, hogy gyorsan vagy lassan menjünk. Ma volt a 2. edzésem és simán elvoltam élénk ügetésnél is (a paci, akit lovagolok nagyon muja és jó fej, sima kezdőknek való ló, nem pörgős, szóval nála az élénk ügetés más lovaknál a normál ügetés). Persze a ló tudja, hog én most visszaszokom és persze lusta. Szóval mindig meg-megálltunk ügetésből, így hajtani kellett. Épp hajtottam csizmával, pálcával, mikor elértünk a pálya "ijedős pontjához" és képes volt megijedni a semmitől. Oldalra kilépett, én kibillentem, majd platty, mint egy zsák krumpli le a földre. De egyszerűen én zseniálisan pocsékul tudok esni. Félig az oldalamra, félig a hátamra estem, ami miatt a csípőm ütöttem meg és levegőt nem kaptam. Békésen elgurulgattam a homokban "HNNNNNG!" túlvilági zombihangokat kiadva magamból és levegőt nyeldekelve, ami persze nem segített és persze rohadtul fájt is mindenem. Aztán csak lenyugodtam és jött a levegő is. Összekapartam magam, a fejem még mindig fáj kicsit, mert földet ért kobakostul és így a kobakba ütöttem bele a fejem, már amennyire lehet. Fülzúgás, sajgó bordák, vissza a lóra. Elügetgettem még 3 kört, megállás-elindulás, kiskörök aztán úgy ítéltük meg mára elég volt ennyi.

Ezt most azért írtam le, mert ez volt az első olyan esésem, ahol nem hittem azt, hogy borzalmas dolog fog velem történni és úristen. Nem tojtam össze magam. Hanem "Leestem, fáj, de ez van, ez ezzel jár. Hol a ló?" És úgy érzem ez jó lépés. Persze, nem vakmerőségre gondolok, hogy "Ide nekem a legőrültebb lovat, mert én aztán úgy tudok, hogy ejha!", hanem arra, hogy ez egy fontos lépés afelé, hogy végre kitörjek abból az ördögi körből, hogy szeretek lovagolni, szeretem a lovakat és szeretném ezt csinálni sportnak, de félek vágtázni? Mégis epekedve figyelem azokat a lovasokat, akik mindhárom jármódban profik. Persze, az esés után volt bennem egy kis félsz, hogy mi lesz, ha megint kiugrik a ló, de nem szabad, hogy ez eluralja a gondolataim, nem hagytam neki. Én irányítok. Mert ha nem, akkor ez az 500 kilós állat fog és az nem szerencsés. Kértem egyensúlygakorlatok futószáron a jövőben, mert eséshelyzetnél valahogy kikapcsolok és elengedek. Megoldjuk ezt is. És lovazhatok teljes értékűen :)

Most, hogy sikeresen neveztem életem első futóversenyére (a londoni Color Runt nem veszem ide, mert az bulifutás volt) egyre inkább csak kapkodok gondolatban, hogy "Úúú, gyorsulni kéne! De ott van a 2014-es táv leküzdése is, több km-t kéne futni!" És azon kapom magam, hogy egyszerre gyorsulnék és futnék többet. Namármost ez még laikusként is egyértelmű, hogy lehetetlen. Nagy hülyeség lenne és csak annyit érnék el vele, hogy nagyon hamar elveszíteném a lelkesédesem, totál kifáradnék, mert csak gyötörném magam, a testem azt sem tudná, mit várok el tőle és még le is sérülhetek. Mivel délután dolgozom, ezért délelőttre kell besűrítenem, a sportot, a házimunkát és a háziállatokkal való törődést is. Nehéz egyszerre főzni, patizni és futni :D A dolgot nehezíti, hogy  felkelés után lassan indul be a napon, úgy fél óra múlva vagyok egyáltalán képes megmozdulni a reggeliért, onnan még egy órát vígan elemésztgetek. Ha főznöm is kell, akkor közben vígan főzök, de időközben a patkányok meg verik a ketrecrácsot, hogy ki akarnak jönni és őket nem lehet felügyelet nélkül hagyni. 12-kor meg indulnom kell melóba. Időbeosztást még gyakorolni kell, de egész szépen össze tud állni azért egy napon. Mondjuk reggel főzéssel kezdek, utána elmegyek futni és utána még patizom egy 20 percet - majd a párom kiveszi őket délután, mikor hazaér. Aztán uzsgyi zuhany és meló. Kicsit az is játszik a dologban, hogy a francnak se van kedve a hidegben 45 percnél tovább kint maradni futni. De kicsit körülszaglászva a neten a témában, és elolvasva ezt a cikket rájöttem, hogy csak jó szervezés kérdése az egész. Ugyanis én azt hittem, hogy a "hosszú futás" másfél óránál kezdődik. Másrészt erőtelejesen kilométerekben számolok. Nem azt nézem, hogy kint voltam 45 percet, hanem azt, hogy lenyomtam 5 km-t. Mivel ez nekem 45 percembe telik (egyelőre), ezért a téli alapozó futásokat nem is lenne nehéz megszervezni, hisz a 45 perces futások eleve be vannak építve a napjaimba. Ha játszom az idővel és elmegyek mondjuk hétköznapokon 60 perceket, esetleg egy nagyon kicsivel többet és a hétvégére hagyok mondjuk egy 60 percnél hosszabb futást, akkor simán teljesíthető. A főzést meg berkaom a pihinapokra és a hétvégére, így szépen kis is jönne a hét. A legjobb az lesz, ha táblázatba felrajzolom, mert totál káosz vagyok.

A cikket elolvasva értesültem arról is, hogy az ember versenyen jobban húz. Szóval lehet, hogyha elügetek 9 percekkel/km (mostanában 9:30-akat megyek, feljöttem 10 percről 30 mp-el, ez már jó!!! :D) akkor, lehet, versenyen simán meglépem a 8 perceket, esetleg a 7:30-at??? :D Az már majdnem amatőr versenytempó! :D Ha ráalapozok télen az egy órás futásokkal, akkor a 7 km nem lesz majd kihívás :P (Most sem lenne, elvégre egyelőre idén még csak 6 km volt a leghosszabb távom, de onnan már csak 1 km kell a héthez. Az semmi.) Tavasszal pedig a jó időben több kedvem is lesz az iramjátékokhoz. Napsütésben mindig jobb kedvvel megyek futni és általában jobb az időm is - nem sokkal, de jobb :)

Sziasztok :)

Kipróbálom, milyen futóblogot vezetni :) Tekintve, hogy ebben az évben elkezdtem, úgy igazán rendesen futni. De igazán. Ez heti 4 edzést jelent, ami nálam kiemelkedő teljesítmény. Ugyan több, mint 1 éve futok (kocogok), de eddig sosem volt túl komoly. Kimentem, mentem 1-2-3 kört, max. 5 km-t és bejöttem. De ezt azért stabilan. Közben a totális futás-utálatomból futás-megszokás lett, nem ellenkeztem, hanem mentem. 2013 vége felé futottam bele (de elmés, de elmés) a "Fuss 2014-ben 2014 km-t!" BSI alapította csoportba. Mondtam magamnak, miért ne? Lehetetlen küldetés, hogy az addigi heti 2, jó esetben 3 edzésből - ami általában kevesebb volt, mint 5 km/alkalom - én lefussak 2014 km-t, de nagyot kell álmodni és meglátjuk mi lesz belőle. Beléptem. Visszaigazoltak. Eleinte nem szóltam túl sokat, figyeltem, SAS only. De a csoporttagok bejegyzései annyira motiváltak, hogy azon kaptam magam, egyre többször megyek ki futni.

Akkortájt jöttem rá, hogy az okostelefon mobilnet nélkül is fogja a GPS jelet (zseniális nem?), szóval stabilan kezdtem 5 km-eket menni. És a csoport húzóereje által pedig azon kaptam magam, hogy heti 3x is kimegyek. Aztán heti 4x. És tartom és kell és élvezem és hiányzik, ha nem megyek. Aztán elkezdtem beírni a csoportba. "Ma ennyit és ennyit mentem, ennyi van hátra!" És like-olták meg bíztattak :) Kialakult az a szokás, hogy a hátralévő km-eket évszámmokként kezelik és az adott évszámhoz (ahol épp járnak) megosztják a fontosabb történelmi momentumokat. Rákaptam én is. Futottam, töriztem és boldogan olvastam a többieket is. Majd elkezdtem én is hozzászólni másokhoz, cipőkhöz, teljesítményekhez, versenynevezésekhez. Mára egyre többet dumálok :D Kezdenek ismeretségek megköttetni, sőt a csoport segítségével kapartam össze a lelki erőm ahhoz, hogy egy 7 km-es versenyre nevezzek a városvédő futáson, a Midicittára :) A záróbusztól való rettegésem közröhej tárgya lett, de jót nevettünk rajta mind :D Már körvonalazódik, hogy ki megy még, meg lesz-e addigra a közös pólója a csoportnak és, hogy végre találkozunk azokkal a tagokkal, akik ott lesznek ápr. 13-án.

Hallottam már hírét annak, hogy a futó réteg egy nagy közösség és a futás ténye összeköti az embereket, de mondhatni most először tapasztalom ezt meg, és nagyon-nagyon jól esik. A motiváció is hatalmas. Mára már futással kelek és fekszem. Kapok sok hasznos tanácsot, hogyan gyorsulhatnék, bíztatnak, szurkolnak nekem és én is ezt teszem más futókkal és örülnek neki. Jó érzés, ha egy sporttárs napját feldobtam :) Sajnos eddig ahány közösségben voltam, előbb-utóbb eljöttem onnan, mert elmérgesedett a légkör. De remélem, hogy ez most nem történik meg. Itt most nem érzem azt, hogy nem látnák pozitívan a teljesítményem vagy éppenhogy nem ismernék el azt, mikor igyekszem. Semmi negatívat nem kaptam azért, mert 9 perc feletti km-eket futok vagy mert nem tudok letolni 21 km-t egyszerre (még :P). Inkább a pozitív véglett felé tolnak, hogy lesz az jobb is, csak menjek, lesz több km, csak menjek. Szóval nagyon-nagyon meglepődtem, de nagyon-nagyon pozitívan :) És vár rám az első versenyem áprilisban! :D És jön még több is :D És valahol a jövőben vár rám az első maratonom. Majd a többi is :)