Na, még ilyet sem csináltam, hogy verseny utáni levezetés. Most azért került rá sor, mert egész nap bádogemberként léteztem az izomláz miatt, és úgy hallottam, mintha a mozgás segítene ezen. Jobban mondva inkább bádogzombi voltam, mert az 'alvásháztartásom' sincs rendben. Nem merek mostanában délután aludni, nehogy akkor éjszaka ne tudjak, így hát a tegnapi nagysikerű Nike-t sem aludtam ki. Ebben a 24 is "hibás", de nem baj, igazán megérte megtudni, hogy ki a fő gaz a szítíjúban.

Szóval nem volt tökéletes a komfortérzetem, így hát úgy gondoltam, egy életem, egy halálom, én ezt a levezetést kipróbálom. A Lost-ot még végigzombiztam, a Híradót is akartam, de akkor már nagyon kínlódtam az álmosságtól, így inkább addig indultam neki, amíg még nyitva voltak a szemeim.
Nehezítésként az egyik korábbi, némiképp rövid futócipőmet húztam a hólyagos lábaimra. A jó cipőm ugyanis még nem száradt ki teljesen.

Hát mondjuk azt, hogy futottam. Lépésenként fájt minden részem, még ott is, ahol nem az izom a legjellemzőbb összetevője a magamfajtáknak. Gondolom, hormonálisan. Ennek ellenére nem volt szenvedés a futás, mondhatni sőt. De azért vártam azt a pillanatot, amikor hipp-hopp elmúlik az izomláz.

Befejeztem, nyújtottam, zuhanyoztam, rájöttem, hogy bezárt a kajabót. Milyen jó, hogy nem zabálták fel fogyasztották el a csokis pattogatott kukimat, azzal legalább átvészelem az éjszakát.

Azt' most mintha már nem is fájna annyira a combizmom. Magic...