Az előjelek nem voltak biztatóak: majd' leestem a székről az álmosságtól (valami lehet itt a levegőben, sejtem is, hogy mi), és visszavágytam a kirándulós helyre. Azt gondoltam, rosszabb lesz itt körözni, mint ott várost nézni.

Ehhez képest egész jóleső futás lett. Igen, tényleg jobb volt ott. Itt viszont legalább nem kellett figyelni az útvonalra, lehetett zenét hallgatni. Csak ráálltam a pályára és robogtam. Aztán amikor elfogyott alólam a jó zene, megcsodálhattam, hogy akár ilyen rövid idő alatt is mennyi és mennyire különböző gondolat jön csak úgy a "semmiből" bele a fejembe: Robbie Williams dalszövegek s azok elemzései, a kb. 13 évvel ezelőtt történtek és a tanulságok, jövőképek optimista és reálisabb változatban, túlélések, igények, határok. És a sporttáska, ami kipakolásra vár...

Azóta is.

De inkább még gondolkodom egy kicsit. Inspiráló hétvége volt ez.