Hát elindultam a Bükk 50-en, de nem gondoltam, hogy ilyen nehéz lesz. Tisztán terepen ment az egész és ráadásul olyan helyeken, hogy 10 km-en át csak vagy vállon vittük a bringát, vagy toltuk, mert sziklás, köves emelkedők voltak Őrkőn, Tarkőn, Háromkőn. Nagyon kipukkantam. Fel is adtam félúton és nem a kiírt útvonalon mentem vissza, hanem kimentem Nagymező felé a műútra. Így kihagytam 2 ellenörzőpontot is. Ez volt. Valahogy fárasztó hetem is volt, meg ez a túra nagyon kemény volt. Eredeti útvonal:Garadna-Ómassa-Hármas-kút-Káposztáskert-Kopasz-rét-Őr-kő-rét-Cserepes-kő- Őserdő-Tarkő-Három-kő-Kis répáskúti völgy-Répáshuta-Hollóstető-Kurtabérc-Jávorkút-Sebesvíz-Garadna

Szintemelkedő: 1460 m , Szintidő:6 óra

Én Három-kő után letértem és Nagymező-Jávorkút felé rövidítettem, mert kicsit meghaltam a köveknél. Nemcsak én voltam így . Jött velem egy fiúcska is, aki nagyon kiakadt. Így is 6 óra 10 perc lett az időnk. Ezt a túrát csak a legprofibbak tudták szintidőn belül teljesíteni. Egy biztos, hogy jövőre csakis gyalogosan vágok neki ugyanennek az útnak. / gyalogosan is lehetett teljesíteni/ A célban azért megkaptuk mi is a kitűzőt, de ez nem jó emlékként él majd bennem. Az a baj, hogy szenvedés volt és nem élmény, bár a látvány gyönyörű volt. Úgy gondoltam, hogy ha nem nyújt kellemes élményt a túra, minek folytassam...

Így telt a mai napom. Így is beletekertem 80 km-t a bringámba. El is fáradtam.

Ma  futás volt betervezve, de mivel nagyon rondán köhögök, inkább tekertem egy kicsit. Nem lett volna jó így futni. Nagyon rossz ez a köhögés. Lehet, hogy megmutatom már magam egy orvosnak is , ha már minden nap köztük dolgozom. Hiányzik a futás.

Venni akarok egy új futócipőt a napokban. Melyik márka a jó? Nekem eddig Saucony-m volt,amit szerettem is. Azaz még mindig az van, csak már újat szeretnék.
Mára ennyit írok, mert fáradt vagyok, holnap munka.

üdv mindenkinek!

Ma reggel jöttem haza ügyeletből és nekiálltam a szakdolgozatom folytatásához. A napom nagyrészét a kérdőív elkészítésével töltöttem. Haladok, de nagyon lassan, mivel jó idő van és csábít a természet.

Ma futni akartam, de mivel a bringás barátaim hívtak tekerni, nem tudtam ellenállni. Kitekertünk Lillafüredre, megkerültük a tavat, aztán be a városba és haza. A vége 42 km lett. Jó volt, de az igazat megvallva már hiányzik a futás. Holnap ismét ügyeletes leszek,de szerdán már biztos a futás. Legalábbis szeretném és azon leszek, hogy meg is valósuljon, hacsak az időjárás közbe nem szól. Október 14.-én lesz az 5próbán belül futás itt nálunk, Miskolcon.5 és 10 km-es távokkal, s ha minden jól megy szeretném a nagyobb távot teljesíteni.

Tegnap ráálltam a mérlegre és újabb 2 kg-mal kevesebb vagyok, aminek nagyon örülök. 3 óra után csak kefírt, almát, natúr joghurtot eszem, s már annyira megszoktam, hogy nem is vagyok éhes estére. Ennyit a napomról.

Üdv mindenkinek!

Már fél 8-kor találkozóm volt a bringás csapatommal, s kitekertünk együtt Szirmabesenyőre, ahonnan  indult  az 5próba kétféle távja:20 és 40 km. Elég sokan összegyűltünk, aztán 10 órától volt a rajt. Útvonal: Szirmabesenyő-Sajóvámos-Sajósenye-Boldva-Sajóecseg-Sajókeresztúr-Szirmabesenyő.  Ez 20 km, tehát aki a 40-es távra jelentkezett, annak 2 kört kellett megtenni. Mi a nagyobb távot teljesítettük, melynek a felét erős szembeszél megküzdése árán tettük meg. Nem volt egyszerű, főleg a második körnél, amikor már fáradtunk. A 40 km-t végül 1 óra 40 perc alatt tekertem le, s eléggé belehúztam. Nem nagyon tudtam volna sokkal gyorsabban menni.
Az időjárás kitűnő volt és a hangulat is. A végeredmény 70 km mára.
Örülök neki, hogy mostanában szinte minden hétvégén van valamilyen sportrendezvény, főleg kerékpáros. Pl: jövő szombaton Bükk 50 hegyi kerékpáros verseny, ami terepen megy végig, aztán vasárnap Jávorkút hegyifutam,október 8.-án Bükkszentkereszt hegyifutam, majd 14.-én futás is lesz az 5próbán belül 5 és 10 km-es távokkal. Már annyi rendezvény van, hogy tanulásra nem is marad időm, ami baj, mert negyedikes vagyok a főiskolán és a szakdogámat kellene írnom. Majd ráhajrázok, ha rossz lesz az időjárás.
Este a barátaimmal megyünk a Bükkbe szarvasbőgést meghallgató túrára. :-) Még soha nem voltam ilyenen. Majd leírom mi volt, de gondolom ezt hallani kell. :-)
Üdv mindenkinek!

Ma volt a kerékpáros felvonulás Miskolcon az autómentes nap keretén belül. Szervezőként mondhatom, hogy nagyon jól sikerült. Sajnálom, hogy a budapesti elmaradt. Hárman a lányok közül, beöltöztünk középkori ruhákba és úgy vonultunk fel. Nagyon tetszett az embereknek. Teszek be róla fotókat az albumomba. Nézzétek meg!

Holnap lesz az 5 próbán belül kerékpáros teljesítménytúra, mely Szirmabesenyőről indul. Majd megírom, hogy milyen volt.

Íme a részletes beszámolóm:

Már napok óta gondolkoztunk, hogy melyik távra kellene menni. a kerékpáros csapatunk többi tagja mind a 80-as távot választotta és csábítottak minket is arra. A barátom rámbízta a döntést. Ő azt mondte, bárhogy döntök, ő velem jön. /még szép :-) / Nekem nagy álmom volt a nagy táv, így a 110km-es távot választottam.
Reggel kicsit már izgatott voltam, nem is bírtam reggelizni. Egy banánt behammogtam, hogy erőm legyen azért.
A rajtnál már sok bringás gyülekezett, amit olyan jó volt látni. Mint a végén megtudtuk 528 résztvevő volt. Ez szép szám.
A startnál sztárfotó készült, aztán irány az első tartós emelkedő egész Jávorkútig, ami 16 km és 457 m szintemelkedést jelentett. Útközben csatlakozott hozzánk egy Tamás nevű fiú, s így már hárman folytattuk együtt utunkat. Neki megfelelt a mi tempónk, s legalább nem egyedül ment. Felfelé a nagy emelkedőn találkoztunk egy csapattal, akik közül az egyik országútis lány nagyon szídta az emelkedőket. Mint elmondta , ő alföldi lány és nincs ehhez szokva. Engem ez jó érzéssel töltött el, hogy olyan távolból is eljöttek a túrára. Mondtam neki, hogy a szépséget lássa a tájban...
Jávorkútra 1 óra 5 perc alatt értünk fel, ami jónak számít. Ott ellenörzőpont volt. Kaptunk pecsétet az igazolólapunkra, csokit, ivólevet, s pihentünk 12 percet és folytattuk utunkat, ami már könnyebb folytatást ígért. Átmentünk Nagymezőn, majd Bánya-hegy következett. Idáig volt egy hosszabb lejtős szakasz, ahol 50-60 km/h-s sebességgel szaggattunk lefelé. Egyszercsak a semmiből felbukkant egy fehér Volvo. Nagyon ijesztő volt. Épphogy nem történt baleset. Nem értem, hogy miért hagyták felnyitva a sorompót. Legalább verseny napján nem kellett volna. Amúgyis ez egy erdei szakasz, s én be nem engedném oda az autókat.
Bánya-hegynél újabb pecsét, csoki, nápolyi és meleg tea frissítőként. Ezután Felsőtárkányig a műúton haladtunk tovább, ami ismét lejtős szakasz volt és nagyon nyomtuk neki.
Itt csatlakozott hozzánk még egy lány/Gabi/, akivel immár négyen együtt folytattuk utunkat. Felsőtárkánynál újabb ellenörzőpont: pecsét, csoki, ivólé. Már a csokiból elegünk lett, s inkább az otthonkészített szendvicseket ettük meg. Kis pihenő és folyt:
Felsőtárkánytól Szilvásváradig 32 km volt és ami rossz volt, hogy ennek nagyrésze egy forgalmas úton haladt. Nagyon sok autó zúgott el mellettünk. Ez a szakasz ezért nem volt szép, meg volt benne ismét néhány emelkedő. Kezdtünk fáradni. Közben számolgattuk mennyi van még hátra, s tudtuk, hogy a legnehezebb még most jön.

Beértünk Szilvásváradra, s ott a Tótfalu-völgynél vártak minket pecséttel és újabb csokival, amit már csak gyűjtögettünk, mert megenni nem bírtuk. Itt pihentünk egy hosszabbat, felkészülve a 18 km hosszú,közel 500 m szintemelkedővel bíró Olasz-kapui kaptatóra. Pihenő után nekivágtunk. Gyönyörű tájakat láttunk. Gabi elmaradt tőlünk, mert találkája volt még. Így hárman vágtunk neki a hegynek. Hosszú volt, meredek, de megállni nem akartunk, mert akkor lemerevedik a láb és nehéz újra nekiindulni. Így megállás nélkül felkapaszkodtunk Nagymezőig. Itt én már nagyon boldog voltam, mert tudtam, hogy megvan ez a túra. Füligérő szájjal tekertünk a jávorkuti utolsó ellenörzőpontra, ahol már a csoki sem érdekelt, csak a pecsét és indulás a célba. Innen már nem volt nehéz, hiszen nagyrészt gurulni kellett.Leérve Lillafüredre a barátom? Laca észrevette, hogy ha 10 percen belül behajtunk a célba, akkor 7 órán belül csináljuk meg pihenőkkel. Ezért hajtott minket és úgy tekertünk, mint még soha. Nagy áttétellel, s lefelé is rátekerve. ...és beviharzottunk a célba 6 óra és 59 perc alatt. Nagyon boldogok voltunk, hogy megcsináltuk. A célban kaptunk oklevelet, kitűzőt, emlékpolót,meg finom zsíroskenyeret, ami többet ért minden csokinál. A tiszta tekerési időnk: 5 óra 46 perc volt.
A mi kerékpáros barátaink a Majális Parkban babgulyásos bográccsal vártak minket, ahová kellemesen elfáradva érkeztünk meg.
Nagyon jó volt ez a nap! Jó lenne, ha sűrűbben rendeznének ilyet itt a Bükkben.

Ma még pihentetem a nyereg okozta sebeimet, így marad a futás. De pénteken rajtol az autómentes nap keretein belül a miskolci Critical Mass, amiben szervező vagyok. Szóval , aki miskolci, vagy környéki azt várjuk bringával a miskolci Sportcsarnok előtt 22.-én(pénteken) 17 órakor!!! Aki nem miskolci, az a legközelebbi megyeszékhelyen vonuljon fel! A lényeg, hogy sokan legyünk!!!

Szombaton pedig lesz egy kisebb teljesítménytúra ismét a közelben, amiről írok majd!

Üdv mindenkinek!

Ui: Pen! Remélem tetszett? :-)

Tegnap vol az V. Bükki Kerékpáros Teljesítménytúra,melyen teljesítettem a 110 km-es távot. Szintemelkedés 1352 m volt. Útvonal: Miskolc-Heman Ottó emlékpark- Jávorkút- Nagymező- Bánya-hegy-Felsőtárkány-Felnémet-Almár-Szarvaskő-Mónosbél-Bélapátfalva-Szalajka-völgy- Gerennavár-Olaszkapu-Nagymező-Jávorkút-Miskolc
Az időjárás nagyon jó volt. 523 bringás nevezett. Nagyon jó volt. Voltak nehéz szakaszok, főleg az olaszkapui emelkedő, de kellemes utunk volt. Gyönyörű tájakon mentünk. Aki ott volt, biztos, hogy felejthetetlen élményt szerzett magának.

Ma reggel haza kellett tekernem Mályiból és nagyon fájdalmas volt a tegnapi sok km után a nyeregben tartózkodni. Alig vártam, hogy hazaérjek. Pár napig bringa pihen, s marad a futás. :-) Ez van, volt. :-)

/ Írtam egy hosszú részletes beszámolót is, de az elszállt valahogy, s nem volt erőm újrakezdeni ,így röviden ennyit írtam végül/

Ezen a héten suliba járok Nyíregyházára minden nap, ami elég fárasztó, s csak ma tudtam elmenni futni egyet . Nagyon hiányzott már. Ami az újdonság, hogy vettem egy pulzusmérőt és azt is kipróbáltam. Még nem tudom minden rejtelmét, de tanulmányozni fogom. tetszik nagyon.

Már csak 1 nap és indul az V. Bükki Kerékpáros Teljesítménytúra. :-) Nagyon várom! Örülök, hogy innen is jönnek sporttársak. Bízom benne, hogy személyesen is fogok velük találkozni.
Úgy döntöttem,hogy holnap rápihenek a TT-ra. ...és szombaton irány a Bükk meghódítása. :-) Remélem, hogy az időjárás velünk lesz!

Kedd

Ma délben jöttem haza tegnap reggeltől melóból/ügyeltem/. Elég vacakul éreztem magam és ez most sincs másként, mivel bekaphattam valami vírust,ami kínoz. Nagyon fáj a torkom, náthás vagyok. Ennek ellenére nagyon akartam futni és ki is mentem a pályára. Nekikezdtem , de csak 11 kört sikerült futnom, mert gyengének éreztem magam, a levegőt is nehéz volt vennem, mert az orrom eldugult, szóval nem volt egyszerű. ...de 4 napja nem futottam, s mindenképp akartam, hiányzott már. Tudtam, hogy holnap sem lesz lehetőségem a futásra az újabb ügyelet miatt, ezért vettem erőt magamon és futottam. Lehet, hogy nem kellett volna,ez majd kiderül. De az is lehet, hogy kiizzadtam a csúnya vírusokat. :-) 

Kitartó edzést mindenkinek!
Sziasztok!

Már pénteken du-án leutaztunk a Mátrába, ahol a Mátra bringás Maraton szervezésében vettem részt. 3 napig ott voltam, s a tervem(miszerint futok a Mátrában egy nagyot) nem sikerült, mivel volt sok feladatunk és estére mindig hulla voltam. Nagyon jól éreztem magam. Résztvettem a cél-rajt terület kiépítésében, a neveztetésben, rajtszámosztásban, ma pedig Kékestetőn voltam először egy itatópontnál, aztán Galyatetőn a frissítőpont vezetője voltam. Kitöltötte az egész hétvégémet a szervezésben való segédkezés. Már hiányzik a futás, pedig holnap sem lesz lehetőségem rá,mert ügyeletes leszek. Kedden viszont ha esik, ha fúj megyek a pályára.

Gratulálok mindenkinek a Nike Maraton teljesítéséhez és természetesen azoknak is , akik a Mátra Maraton távjait teljesítették!