Ma ért véget a felkészülés 3. hónapja. Önmagában már annak is nagyon örülök, hogy már 3 hónapja képes vagyok követni egy edzéstervet. Méghozzá nem is éreztem olyan kényszeredettnek, mint amitől féltem. Persze volt olyan reggel, amikor legszívesebben ágyban maradtam volna még vagy olyan este, amikor kellemesebb programot is el tudtam volna képzelni a futásnál.

Ez alatt az idő alatt összesen két edzést hagytam ki és egy olyan hét volt, amikor az összes kilométer szám valamivel elmaradt a tervezettnél. Ez utóbbi július elején volt, a tervezett 45 km helyett „csak” 39.19 km lett a végeredmény. A két kihagyott edzés az elmúlt két hétben volt. Július utolsó hetében a vasárnapi 4. edzést (1 óra laza futás) hagytam ki. Míg a múlt héten a hosszú edzés (két és fél óra egyenletes futás) maradt el. Részben azért, mert feltörte a lábamat egy cipő csütörtökön. Vasárnapra pedig furcsa kiütéseim lettek, és amíg nem voltam biztos benne, hogy nem fertőző, inkább kihagytam az edzést. Matyi ugyanis övsömörrel „kecsegtetett”, ami nagyobb gondot okozhatott volna, ha kifakad futás közben. És hát végül is inkább 1 edzés maradjon ki, mint mondjuk 1-2 hét. Szerencsére hétfőn a bőrgyógyász megnyugtatott, hogy ez nem övsömör. Azóta visszatértem a megszokott edzésprogramhoz és a kiütések is szinte teljesen eltűntek már.

Mivel még mindig van két hónap a versenyig, azt hiszem, ezek még behozható kiesések. Sőt talán akár szükséges pihenőnek is nevezhetném őket. Ezt ugyanis nem kalkuláltam bele a tervbe. Pedig több helyen is olvastam, hogy erre is ugyanolyan szükség van, mint a rendszeres edzésekre és a hosszú futásokra. És hát tény, hogy a kimaradt edzések után sokkal nagyobb lelkesedéssel folytattam a felkészülést.

A legjobb bizonyíték éppen a tegnapi Velencei-tókerülésem. Volt sok holtpont, vagy inkább fal. Fél távnál abban sem voltam biztos, hogy végig tudom csinálni. De végül megtettem. Persze még ma is ott a nagy kérdőjel bennem, hogy a maradék 13 km-t hogyan fogom lefutni októberben. Persze nagyon nem csodálkozom ezen az érzésen, hiszen eddig is tudtam, hogy nagyjából 30 km az eddigi leghosszabb távom. Igaz ugyan, hogy tavaly lefutottam az Atomfutást (34 km), de az igencsak szenvedős volt, különösen a végén.

Szóval az igazi megpróbáltatás majd innentől fog jönni. Eleve nehezebb megszervezni egy 3 óra feletti futást a városban, kíséret nélkül. Ilyen távon már a fél literes kulacs is sok kényelmetlenséget okozhat. Ráadásul fél liter kifejezetten kevés lehet, főleg ha még locsolni is kell magam. Viszont a városban viszonylag nehéz működő kutat találni, hacsak nem a Szigeten akarok körözgetni. Vihetnék hátizsákot is, de az sem lenne sokkal kényelmesebb. Most szereztem egy kis övtáska szerűséget. Ebbe legalább a zsepi, kulcs, telefon, kaja el fog férni kényelmesen. De a víz problémát még nem oldja meg.

Részben ezek miatt a problémák miatt is lenne jó, ha a hosszú futásokat társaságban tehetném meg. Vagy legalább biciklis kíséretem lenne. Valamint az is megoldás lehet, hogy ha összeköthetném hasonló idejű, távú versenyekkel. Bár ez 2 hónapon keresztül igencsak drága mulatság lenne. Főleg, hogy jobbára vidéki versenyek jöhetnének szóba. Az biztos, hogy az utolsó nagy edzésnek a szeptember végi, Ajanó féle Velencei-tókört szánom. Pontosabban egy kicsit meg kellene hosszabbítani, hogy meglegyen a 4 órányi futás. Szóba jött még az Atomfutás is, de ebben még nem vagyok biztos. A többi hétvégére minden ötletet, tippet szívesen fogadok. Ugyanígy azt is, hogy verseny nélkül, Budapesten merre és hogyan lehetne a legegyszerűbben lezavarni 3 és 4 óra közötti edzést. 

De hogy ne csak panasz legyen, azt hiszem, sokat fejlődtem fejben és étkezés terén is. A reggeli 1-1.5 órás edzéseket egyre jobban veszem. Ha nagyon éhesnek érzem magam, akkor egy csokis müzli szeletet szoktam enni, ami egészen jól elvan akkor is, ha csak negyed órával az edzés előtt ettem meg. De olyan is volt már, hogy vittem magammal egy kis izot és azt iszogattam eléhezés ellen. A hosszabb futások előtt már sikerül egészen értelmes mennyiségeket enni: lekváros kenyér vagy lágy tojás pirítóssal. Ami a futás közbeni frissítést illeti, a melegben a hosszú edzéseken vizet iszom, nagyjából 2 km-enként. Ezen kívül nagyjából 1 óránként egy-egy só tablettát eszem meg. Ezzel még a tegnapi 3 óra feletti futáson is elvoltam.

Végül, de nem utolsó sorban, egy újabb cipőt tervezek venni. Jelenleg két cipőt használok edzésre: Egy NIKE Pegazus +28-at, de ebben már több mint 1000 km van. Van még egy Adidas Response Cushion 21, amiben valamivel több mint 400 km van. Viszont talán jobb lenne, ha a felkészülés – hátralevő részében – nem kettő, hanem három pár cipőm lenne és így egy új cipőt éppen be tudnék szoktatni a maraton idejére. Ezúttal valami könnyebb cipőt szeretnék venni. Első körben a NIKE Lunarglide-ját ajánlották nekem. Múlt héten szerdán el is mentem Cipőtesztre. Ráadásul már az új verziót tudtam próbálni. Csak egy kört futottam benne, de nagyon megtetszett azonnal. Tényleg könnyű, de mégis rendkívül jól tartotta a lábamat és tökéletes volt a csillapítása is. Szóval a következő hetekben tervben van még legalább egy próba, aztán pedig a cipő beszerzése. Kicsit már így is kezdek kicsúszni az időből.