A múlt héten sajnos csak 3x jutottam el tekerni a családunk kesze-kusza időbeosztása miatt. De azt hiszem mégsem volt eredménytelen. Az első hét 70 km-es távját sikerült 3 alkalommal is teljesítenem, ami mindenképp fejlődés. Javítottam a kilométerenkénti időmön is. És megvolt a 30 km egyben, 70 perc alatt. A fogyás is alakul, remélem már csak pár hét választ el az igazi céltól, a futástól.

Szerencsére a térdeim jól bírják a strapát, egyáltalán nem fájnak. Már csak a jobb időre várok. Ha már +10 fokos reggelek lesznek, akkor szerintem irány a szabad és ott fogok tekerni. Alig várom. :-)

Túl vagyok az első héten. A térdem semmit sem érzett meg a terhelésből, ami igazán reménnyel tölt el. Örülök ennek a hétnek, bár mára már zombivá fáradtam magam. A fél agyam is eltünt - legalábbis így érzem. Hétvégén pihi. Esetleg holnap felavatjuk a gyerkőc új bicikliülését, ha szép idő lesz, de ez csak egy laza kis bicajozás lesz.

Minden reggel fél hatkor keltem és 6 körül már a teremben voltam. Az első nap 30 perces tekerése után eljutottam péntekre 45 percig és 75 ped/perc átlagig. Pénteken már 18 km jött össze összesen. Amire figyelnem kell, hogy ne vegyem 4-esnél nagyobbra a fokozatot, mert a lábaimat semmiképp sem szeretném vastagítani. Inkább tempó növelés lesz a cél és ezáltal a kilométerek gyűjtögetése. A teremben elért 22-23 km/h tempó persze nem ugyanaz, mint kinti terepen, hiszen itt azért steril körülmények vannak, nem fúj a szél, nincsenek "versenytársak", egyenletes a hőmérséklet és nem kell folyton a szememből a bogarakat kivakarni.

Megfogadva a sportorvos tanácsát próbáltam a tekerést kiegészíteni edzésenként +15 perc erősítő gyakorlattal is, ami hát és hasizmot jelent. A pénteki hasizom gyakorlatok kifejezetten jól estek. A terhesség alatt lelazult szövetek és a zsírpárnák ellenére azért valahol ott mélyen van még néhány izomrost. :-)

Nagyon várom már a jobb időt. A bringám a garázsban csak arra vár, hogy 2 év szünet után újra menjenek bele a kilométerek. A futást április vége - május eleje körül szeretném újra elkezdeni. Akkor már az idő is engedi és remélhetőleg addigra a mostani alapozás beérik és a kilóimból is tudok lefaragni. Itt az oldalon van egy edzésterv az első 5 kilométer eléréséhez. Szerintem ezt fogom elkezdeni. Ha ez alapján 6 hét alatt meglesz folyamatában az 5 kilométer és a térdeim is jól bírják, akkor azt hiszem vissza tudok térni a hőn áhitott 8-10 km-es távomhoz.

Összességében véve a héten a legnehezebb az önkontroll volt. Már nem fájt a térdem, a tekerések is egyre jobban mentek, így nagyon vonzott a futópad, de most nem játszhatok a tűzzel. Szedem szépen a hialuron tablettát és igyekszem tartani a tervet.

Kicsit lehangoló mindig újrakezdőnek lenni. Úgy szeretném már, ha ismét gördülékenyen menne minden. De azt hiszem erre még egy kicsit várni kell...

A diétázásról annyit, hogy olyan hétvégék után, mint a mostani őszintén szégyellem magam hétfőn reggel. Ez az állandó tukmálás, hogy még egy kicsit egyél, még ezt a sütit kóstold meg és persze csomagolnak is. :-S Na hát ez a tökéletes szétrombolása minden tervemnek. Akaraterőt illetően még edződnöm kell.

A ma reggeli edzés jól ment, tulajdonképpen meg is izzadtam, de az érzés, amit a konditermi bicaj nyújt, hát köszönő viszonyban sincs egy jó kis futással. Ez továbbra is csak egy kompomisszumos megoldás. Összesen 30 percet tekertem, ebből 3-as fokozaton 10 perc 60 ped/perc és 10 perc 70 ped/perc volt, majd 4-esen megint 10 perc 70 ped/perc tempóban. Persze a bicajon nem működött a km mérő és az ülés is előre felé dőlt. Holnap megpróbálom az alacsony bringát, ahol nem lesz az az érzésem, hogy állandóan előre felé csúszok. Persze ha ilyen jó idők lesznek, akkor nem vacakolok a teremben, irány a természet. A tekerés után azért még kb. 10 percet szántam egy kis hátizom erősítésre is. Ebből semmit nem érzek, úgyhogy kevés lesz a 10 kg.

A térdemről annyit, hogy ma reggelre már alig fájt. Persze érzem, mondjuk lépcsőzéskor, de sokkal jobb, mint egy hete. A tekerést sem érzi meg. Azért próbálok mértéket tartani és a héten maradok 30 percnél és 3-as, 4-es fokozatoknál. Inkább a tempón próbálok majd javítani.

A mai nap szerencsétlen eredménye, hogy egy rossz lépés miatt az amúgy is fájós jobb lábam megnyekkent. Most is fáj, csak máshogy... :-S 

Viszont ma ráültem egy picit a bringámra és nagy örömömre maga a tekerő mozdulat semmivel sem volt kellemetlenebb, mint a járás vagy a lépcsőzés.

Így hát 2 hét pihenő után a hétfő lesz az én napom és reggel 6-kor már ott állok az edzőterem ajtajában. A terv 1 óra mozgás, de csak óvatosan. Egy kis tekerés és hát - has - comb erősítés.

Kell egy szakember, egy jó szakember, aki elmondja, hogy mi is most a helyzet. Irány egy sportorvos.

Dr. Urbancsok Judit Ágnes, reumatológus, fizioterápiás és sportszakorvos, termográfus volt az a szakember, aki irányba állított.

Egy alapos manuális vizsgálattal és a korábbi leleteket áttekintve megállapította, hogy mindkét térdemben a kezdődő porckopás okoz gondot.Mi? Porckopás? 27 évesen? Az szép. Persze a terhesség és az ezzel járó plusz kilók indították el ezt a folyamatot. Térdgumi felejtős, mert az én esetemben többet ront a helyzeten, mint javít.

Szóval a terv: hialuron pótlás, pihentetés, majd ha a térdem már nem fáj akkor fokozatos sport. Mellette persze diéta.

Most 77 kg vagyok, 175 cm. Kb. 2 hét pihentetés után el fogok kezdeni kerékpározni teremben. Ezt 10-15 perccel kezdem, majd fokozatosan kell elérni a min. 50 perc folyamatos és intenzív tekerést. Ha ez megvan és a térd panaszmentes, valamint mellette sikerül 5-6 kg-t leadnom, akkor kezdődhet el a futás. Ezt 1 km-rel kell kezdenem felváltva 200 m kocogás - gyors gyaloglás felosztásban. Ha ez így működik, akkor kb. 3 hónap alatt tudok eljutni a korábbi 8 km-es futótávomhoz.

Úgyhogy fel van adva a lecke, innen indulok most el és azt hiszem ez egy hosszú út lesz...

2013 szeptemberében volt az első neki rugaszkodásom újra a mozgásnak. Kb. 3-4 hetet tornáztam esténként itthon Rubint Réka dvd-ire. Ez persze addig volt megvalósítható, amíg az akkor 9 hónapos fiam úgy gondolta, hogy lefektetés után nem ébred föl. De ő ezt nem mindig gondolta így...

Aztán novemberben megpróbáltam a reggeli futást edzőteremben. Bérletet vettem, leporoltam a régi futócipőmet és irány. A 3. alkalom után iszonyatos térdfájás következett. Nem gond - gondoltam - menni fog. Hát nem ment. A fájós lábammal még egyszer futottam és aztán konkrétan nem bírtam menni, hajolni, lépcsőzni. Borzasztó volt.

1 hét után sem lett jobb, írány a traumatológia. Röntgen + vizsgálat = diagnózis: meghúzódtak a hirtelen terheléstől a térdszalagjaim. Pfff. Mi???? Nekem???? Hogy????? Miért???? Mikor???? De hát én csak futni akartam. Régen is ment, most is mennie kell. Vagy mégsem???? Jah, hogy azóta kihordtam egy gyereket és megszültem? Jah, hogy azóta a 12 kg-os gyerekemet cipelem nap mint nap? Jah, hogy még rajtam van +18 kg? De hát kérem, ez kit érdekel?

Kellett, hogy érdekeljen. Pihentetni kellett a lábaimat. Térdgumit javasolt az orvos, amire azért még visszatérek.

Aztán ünnepek, a gyermekem első szülinapja, újév. Mikor ezeken túl voltunk és a térdem is 100%-os volt vettem egy új futócipőt, hiszen a régi már biztosan nem jó, nem csillapít, ez lehetett a baj. A második próbálkozásommal a 4. futás után jött a térdfájást. Na ekkor már nem futottam rá. Bírtam is járni, de ez így nem lesz jó. Nagyon nem lesz ez így jó.

2010 tavaszáig, a főiskolás évek alatt heti 4 alkalommal sportoltam. Ez többnyire aerobic órákat jelentett kiváló edzőkkel a Buda Fitnessben. Először az időbeosztásom határozta meg, hogy melyik órákra jutottam el, majd ahogy egyre jobban belejöttem már próbálgattam az edzőket. A csúcsot Müller Dia órái jelentették számomra, ahol az intervall edzésekkel megtanultam beosztani az energiáimat és sokat fejlődött a mozgáskoordinációm is. A megszerzett erőnlétnek köszönhetően igyekeztem kiegészíteni a mozgásomat futással is, főleg, amikor nem Budapesten, hanem otthon voltam.

A futáshoz először 15+16 éves kromban kaptam kedvet, amikor még a falum határában és a Körös gáton próbálgattam magam. Ez viszont az érettségivel, továbbtanulással abba is maradt. A főiskola alatt, nyaranta kezdtem el igazán hódolni ismét ennek a mozgásformának. Rátaláltam egy remek futóútvonalra, ami egy csatornapart mentén, erdős részen vezetett...

Majd 2010-ben lediplomáztam és elkezdődtek a szorgos dolgos évek. Egyre kevesebb időm maradt futni. Azonban az újabb és újabb fellángolásoknak köszönhetően májustól szeptemberig sikerült eljutnom az átlag 8 km-es távig, ami kb. 1,5 óra folyamatos mozgást jelentett számomra.
 Eközben télen próbáltam eljutni aerobic órákra is, kangoo jumpigra, de azt a színvonalat, amit Budán tapasztaltam sajnos városomban nem találtam meg, így maradt a futás, majd a bringa.

2011 nyarát idő hiányában a párommal végig tekertük. Szuper aktív nyár volt! Mivel a futóúton, ami egyébként egy kerékpárút és túraútvonal, nappal elég nagy volt a forgalom és nyáron rengeteg bogár. Emiatt és a munka miatt este jártunk bringázni. Mindegy volt, hogy 9-kor vagy 11-kor indulunk el, de a min. 1 órás tekerés heti 3-4 alkalommal mindig megvolt.

Aztán 2012 májusában házasság és baba. :-) Itt lett vége a mozgásnak. Az első 4 hónap álmossága és a munka együtt képtelenné tett még egy lightos sétára is. A kilók persze jöttek föl. A terhességet +22 kilóval zártam (64-->86 kg). Aztán a szüléssel elkopott kilók a szoptatással szépen visszakúsztak.

2013 augusztusában újra 86 kg voltam. :-( Az elmúlt 5 hónapban 9 kilót sikerült levakarnom magammal, de a régi formám sehol sincs. A terhesség alatt még nem gondoltam, hogy 27 évesen ennyire nehezen fogok majd regenerálódni.

De most újrakezdem...