8 hozzászólás
Szeptember 25-én munkából hazamenve fogalmazódott meg bennem a címben foglalt vágy. Ekkor ugyanis húsz kilométert tettem meg többnyire gyalogolva olyan idővel, amit nem is reméltem. A 2 óra 20 perccel kevés helyen zárnának ki félmaratonból. Eddig is futottam három maratont és néhány félmaratont is. Kerékpároztam soktízezer kilométert, többször átúsztam a Balatont.
Csakhogy van egy-két apróság.
2016. május elsején kaptam egy sztrókot. Munkaképes vagyok, de a sportolásban még bőven akadályoz az izommerevség, amire ráerősít egy gerincsérv. Ötvenhat éves térdeimben már évekkel ezelőtt megállapítottak kopást. Nem túl eredményes, de intenzív sportéletem is hagyott nyomokat. Kerékpáros bukások nyomát gerincem és csípőm is őrzi. A sztrókom egyik okozója meg a túlerőltett teljesítménykényszer lehetett, sok lelkesedés kevés tudással. Most is csak a netről szedem a tudásbázist, ami szépen gyarapszik, de tőletek, e blog olvasóitól is örömmel fogadom a tanácsokat és tapasztalatokat.
Meg hátha magam is tudok olyat mondani, ami másnak hasznos lehet.
Időhiányom mellett talán hitetlenségemre is utal, hogy annyit vártam a blog elindításával. Gerincem, ha messze is van a tökéletestől, de az elkezdett gyógytorna hatására már egyre kevésbé akadályoz a futásban. Így is van még akadály bőven. A téma tehát mindenképpen aktuális. A gondok mellet nyilván azért is, mert a kíhívás makkegészségesen is nagy lenne: „Két év múlva maraton.”
Jó maraton...de annyira fontos neked?
Keresztül lehet préselni akár jövőre...gerincet inkább lehet erősíteni mint a térdet....kis tuninggal okés lehet...csak nem ártana futni hozzá szépeket :-)
Stroke sztem nem attól volt...ne fogd a sportra...ezzel csak késleltetted...egyéb, stressz, genetika lehet az ok...ha a táplálkozásod rendben...folyadék stb...
Öregszünk...