Elérkezett az idő, hogy felálljak a kispadról,és újra edzeni kezdjek.A héten már egyszer sikerült lefutnom 4 kilit, meg bringázni,és sétálni egy kicsit,és ezen felbuzdulva úgy döntöttem hogy ma rárakok még egy lapáttal.Emelem a távot,addig amíg ki nem fáradok jó alaposan, vagy rosszabb esetben jelentkezik a térdfájásom.Azért erre is felkészültem,vettem egy térdrögzítőt.Tehát kellő bemelegítés után fejemen napszemüveg, fülemben füles, kezemben telefon, térdemen rögzítő,irány futni.Pár méter után elkezdett fájni a sípcsontom,de arra gondoltam hátha csak nem melegítettem be eléggé, majd néhány kili után elmúlik.De nem múlt.Annyira nem,hogy meg kellett álljak.Meglazítottam a cipőfűzőm,és lám!Volt fájdalom, nincs fájdalom.Aztán zavart a napszemüveg,hát attól is megszabadultam.A füles állandóan ki akart esni a fülemből,azt is kiszedtem.Végül a térdrögzítő nyomta a lábam,abból is kibújtam.Ezek után jutottam el a mennyországba.Se fájdalom, se szenvedés, csak az aszfalt és én.Ha éreztétek már könnyűnek,és szabadnak magatokat,hát ez az az érzés volt.Végre futottam,és semmi nem gátolt meg benne.Tény hogy nem sikerült olyan nagyon sokat futnom,csak 2 kilit, amit az alkalmazás is még úgy ahogy mért,de nem számít.Nem fájt a térdem,élveztem a mozgást, és több nem is kell...:)