Főpróbának indult, küzdelem lett belőle... Alábbi sorokat nem nyavalygásnak szánom, de talán későőb újraolvasva mostani gondolataimat, tudok tanulni belőle.

9.15 - 25 fok árnyékban. Indulás. A testem nem akar engedelmeskedni, de a lelkem hajt. Megfogadtam, hogy bármi jön végigmegyek, csak sérülés veszély esetén állok meg. Bal-jobb, rakosgatom egymás után a lábaimat.

4km. Minden rendben, nem fáj semmi, csak egyszerűen nyűgös vagyok. Gyerünk tovább. Kiérek a laktanya útra, már ömlik a betonból a meleg, a hátamat égeti a nap. Nem baj, szokni kell, a rakparton sem lesz több árnyék. Az Ady Endre utca öreg fái hívogatnak, ők most a legjobb barátaim.

8km. Furcsa. Máskor még ilyenkor tele vagyok energiával, jókedvűen dudorászok, most semmi változás. Még a fülemben dübörgő zenére se nagyon figyelek. Térdem rendben, pulzusom nem száguldozik, indulás tovább. A népkert fái hívogatnak, "Gyere, majd mi segítünk" - oké rátérek a kisebb körre.

11,6km. 9-10 km körül mintha élednék, olyan jó érzés! Aztán mgint csak rakosgatom a lábaimat tovább. Rájöttem, mi hiányzik. Az Erő. Mostanában az edzések során szabadnak és erősnek érzem magam. Ez hiányzik most belőlem. Oké, akkor keressük meg.

15,2km. Nem találom. tudomásul veszem, hogy ez egy ilyen nap. Nem sok van már hátra...

18km. Vége. 29 fok árnyékban. Megiszom a maradék löttyeimet, nyújtok egy kicsit. Szerencsére minden rendben, a térdem is jól bírta. Csak éppen hiányzik az eddig szokásos "megcsináltam érzés".

Itthon. Gondolkozok. Mi lehetett a gond? Talán keveset ittam tegnap és ma reggel. Végig szomjas voltam annak ellenére, hogy pótoltam a folyadékot 1 liter fogyott a két óra alatt.

Kezdek magamhoz térni, kezdek örülni. elvégre még soha nem futottam ennyit egyben. :)

Azt hiszem kiülök a kertbe egy jó könyvvel , és pihenek. Talán közben megfejtem a mai érzéseimet...

Még 3 hét...