No, a múlt heti sok keserűség után hirtelen újból megcsillant a remény, hogy megtanulom ezt a fránya gyorsúszást. Hiába találtam ki, hogy decemberben már csak mellúszok, szerdán irigyen bámultam a többieket ahogy mindenféle feladatokat oldanak meg, és borzalmasan unalmas volt csak úgy mellúszkálni.

Szintén szerdán mondta meg Atom a nagy felfedezését, hogy rájött, hosszabban van ideje levegőt venni, ha siklás közben már elkezdi. Őszintén szólva akkor ebből semmit nem értettem, én úgy csak vizet nyelek. Aztán tegnap a Dagályban csoda történt :-)  Andris most nem a partról, hanem a medencében élőben mutogatta nekem a kartempót, és próbálta megtanítani nekem, hogyan kell szuperman pózban siklani, és levegőt venni. Hát, iszonyú sokat nyeltem... No, itt kiderült, hogy én mindig csak oldalra fordítom a fejem, holott kicsit hátrafelé kellene néznem. Máris több időm lett a levegővételre, sőt, még arra is maradt időm, hogy kifújjam ami csak benne maradt a tüdőmbe. Innetől kezdve máris elég volt a levegő, máris nem ólmosodtak el a végtagjaim, stb... Merthogy eddig valószínűleg ki sem fújtam minden elhasznált levegőt, hanem csak úgy kapkodtam be valamennyit a nem üres tüdőmbe, és néhány méter múlva jött a kifulladás érzés... Persze azért még az úszás nem megy, be kell rögzülnie a levegővételnek. Ma úgy úszkáltam, hogy egy mell kar-lábtempó, siklás, majd egy kartempó gyors-közben levegővétel, gyors láb, a másik karom csak előre, újra egy mell kar-láb, és így tovább. Vagyis mellúszva tanulom a gyorsot :-)

Hihetetlen amúgy, hogy egy icipici fejtartás változtatáson ilyen sok múlik, de így van :-)

Szeptember közepétől megváltoztattam/megreformáltam az edzéseimet. A cél csupán az időmegtakarítás volt. Eldöntöttem, hogy heti kétszer, kedden, és csütörtökön bekocogok, és hazakocogok a munkahelyemre. Így az utazási időt lespórolom, és este egész korán otthon lehetek. Kisebb szervezéssel, ruhák bejuttatásával kiválóan működik. Kicsit aggódtam, hogy így majd nem lesz alkalmam hétköznap hosszút futni, de rájöttem, hogy talán nem is szükséges. A km-ek ugyanúgy megvannak, mint tavaly, csak több edzés között oszlik meg. Hosszú futásra meg úgyis ott a hétvége.

Aztán október közepétől a maradék három reggelen meg elkezdtem úszni. Így most ott tartok, hogy minden hétköznap reggel mozgok picit.

Az eddigi eredmény: sokkal kevésbé vagyok fáradt, mint eddig bármikor az alapozás elkezdésekor. Ja, és még egy nem elhanyagolható: nem a kávé az első, mikor elindul a nap :-) (persze amint beérek a munkahelyemre, már az az első, na de mégis tudok nélküle egész sokmindent csinálni :-))

A további eredményekre is nagyon kíváncsi vagyok, de azt hiszem, azt csak 2008. jún. 22-én kora/késő délután tudom majd megfogalmazni :-)

3:0 a gyorsúszás javára :-(

Pedig nagyon lelkesen estem neki, eleinte jó volt, de már hetek óta egyre rosszabb, és rosszabb. Hetek óta nem tudok leúszni egyetlen hosszt sem gyorsban, pedig eleinte még legalább egy hossz ment. Eddig a bólyás úszást szerettem, de hétfő óta azzal is csupa kínlódás végigvergődni a medencén. Most azt hiszem pihenek kicsit, mert ha így folytatom, hamarosan kilométerekre el fogok kerülni minden uszodát. Azért persze továbbra is járni fogok, de csak mellúszok majd a rózsássapkás nénik között. Januártól újabb meccs, remélem nem 4:0 lesz a vége :-)

Hű, olyan sokan vannak itt, hogy gondoltam most már én is regisztrálok :-) De még sosem írtam blogot. Mit is kellene írni? :-)

No jó. Túl vagyok a felkészülési időszak harmadik hosszú/hosszabb futásán. Ursival kocogtunk kellemes 41,5 km-t dimbes-dombos aszfaltos terepen. Az első fele nehézkes volt, még éreztem a múlt heti durva gyomorrontásom kínzó tüneteit. De legalábbis megtapasztalhattam, milyen is gyomorgondokkal küszködni futás közben... brrr borzalmas! Viszont az edzés második felére már teljesen rendbejöttem. A Kisrigó és Pilisszentkereszt közötti emelkedőt már kifejezetten jólesett megmászni...

No, és úszok is. Már lassan két hónapja. meg akarok tanulni gyorsban úszni. Nagyon nem megy még, de Andris mindent megtesz, hogy megtanítson :-) ma, pl. egy pipát hozott, hogy ne kelljen foglalkoznom a levegővétellel. Jó volt, mintha csak a tengerparton búvárkodnék :-) Érdekes, hogy külön-külön csak lábbal, vagy csak karral végiglapátolom valahogy a medencét, de ha egyszerre minden végtagomat használnom kell, már nem megy. Olyan, mintha a lábaim ellendolgoznának a karjaimnak, és arra haladok, amelyik győz :-) Nem is értem, miért a karom győz, amikor a lábam erősebb kellene, hogy legyen :-) Persze azért bizakodó vagyok, bár ez az elmúlt két hónapban nem mindig volt így. Két hete még azt gondoltam, feladom, és maradok a jól megszokott, működő mellúszásnál...

Ja, és még egy említésreméltó.  Farkas tegnap este megkérdezte, mit csinálok jövő szeptemberben. Hmmm, nemtudom, nemtudom, nemtudom ... olyan nagy csapat jön össze ismét, talán meg kéne próbálni...