Tegnap este elterveztem, hogy ma reggel megint megyek és megcsinálom a Tour de Tócós-t (a szokásos 3 körömet a lakótelepen).Ma reggel azonban úgy keltem, hogy na neeem.Én ma nem csinálok semmit.Se erőm, se kedvem nem volt.Aztán ahogy benyomtam a vajas-mézes kalácsom a kakaóval kezdett kiderülni a világ.Még ücsörögtem egy kicsit, aztán meglepve konstatáltam, hogy jéé már fél 11.Nekem ez ma-ahhoz képest, hogy nem is akartam csinálni semmit- nagyon meleg és a bringaúton végig tűz a nap, úgyhogy maradt a szobabicikli.Már úgyis elárvultnak kezdte érezni magát.

Most, hogy nyújtottam és zuhanyoztam nagyon büszke vagyok magamra, és olyan jó érzés tölt el, hogy mégsem gyengültem el és megcsináltam.Úgy érzem jó úton haladok:)