Ahogy a címből is kiderül, a mai nap beléptem az ultrafutás csodás világába!

Régóta be volt tervezve nekem ez a verseny, de kicsit bizonytalan volt az indulásom az azonos időben tartott Kistarcsa 24 órás úszással. A gond viszont nem tűnt olyan nagynak, hiszen Kistarcsa 5km Gödöllőtől a címben szereplő verseny rajtjául szolgál várostól. Így megvalósíthatónak tartottam az indulást. Amikor ezt a blogbejegyzést írom, még nem tudom a végleges kimenetelt, hiszen éppen szombat este van, szóval még vár rám a 24 órás úszásból minima 10óra.

A versenyről. A kijutás nagyon cifrára sikerült, pedig Gödöllő csak 20km otthonról :) A probléma akkor adódott, amikor kimentem Kistarcsára útbaigazítani a Polythlonos csapatot. Egy kis lelki támogatást nyújtottam a csapatnak, majd úgy gondoltam 8-kor továbbállok Gödöllőre (5perc  autóval) és 9-kor nekilátok a futásnak. Sajnos ehhez volt egy két szava Tél kapitánynak, és úgy döntött nem hagyja, hogy az autóm ismét elinduljon :(

Rövidre fogva, hogy legyen helyem leírni a futáson történteket is, végül nem sikerült elindítani a kocsimat (pedig erősen szuggeráltuk), szóval kedves csapattársam Ivanics Szonja Volvojával rohamoztam meg Gödöllőt. Utólag is nagyon köszönöm neki!

Szóval sikerült odaérni 8:40-re az Erkel Ferenc Ált. isk-ba a versenyközpontba. Mondanom sem kell, hogy melegíteni már nem volt időm, de talán nem is volt rá szükségem, hiszen az idegeskedés megtette helyettem :)

Elképesztő hideg volt a rajtnál. Többen azt mondták, hogy -17°C! Lássuk mi volt rajtam:

-          termó futónadrág, kompressziós zoknival alatta,

-          hosszujjú aláöltözet, rövidujjú technikai felső, termó bringásdzseki, Polythlonos poló felül J,

-          betörő-álarc J, termósapka a fejen .

Úgy nézhettem ki mint Luke Skywalker a Hoth bolygón :)

A rajt után szépen nyugodtra vettem a tempót, de úgy láttam más se rohan el az elején, kivéve egy embert. Úgy éreztem magam, mint egy öreg dízel autó, aminek kell egy kis idő a -17-ben, hogy ne dadogjon már annyira :) Viccen kívül, egyszerűen nem tudtam bemelegedni. Aztán 5-től fel a Gudra hegyre azért már üzemi hőfokra sikerült kerülnöm. Lefelé majdnem kitörtem a csuklóm egy vízelvezető-árok falában, de rohantam tovább Kis Imi triatlonos kolléga társaságában. Imi ismerte a pályát, hiszen tavaly futott már itt. Viszont az akkori távhoz képest idén a szervezők úgy gondolták beleraknak még egy 4.4km-es hurkot, hogy meglegyen az ultratávhoz szükséges plusz pár méter.

Gyönyörű volt a Margita! El sem tudja képzelni a pesti szmogot-szívó városlakó, hogy mennyire szép helyek vannak kőhajításnyira a várostól. És nem csak a budai hegységben kell gondolkodni!

Tulajdonképpen 25-27kilóméterig eseménytelenül teltek a kilométerek, ám ekkor elérkeztünk Domony-völgybe, ami önmagában is egy csudaszép hely, de fehéren, befedve hóval, meseszép. Itt azért volt egy kicsi holt-pontom, de a meleg tea hamar helyrebillentett. Ekkor már csak Kopcsányi Zoltánnal maradtam együtt, előttünk percekre Hajduska Balázs futott. Tudtuk, hogy Ő nagyon gyors, és nagyvalószínűséggel már nem érjük utol. Nekem úgyis csak edzésként volt beprogramozva a hardverbe a feladat, úgyhogy nem is nagyon izgatott hányadik helyen érek célban. A lényeg az volt, hogy végigmenjek egy konszolidált, nyugis, de haladós iramban.

29-nél ismét kereszteztük az M3-ast. Majd ismét bevetettük magunkat a vadonba. Volt ott minden, hó, hideg, emelkedő (talán az eddigi leghosszabb), de kerítés feletti létramászásra nem számítottam. Szerencsétlenségemre a sietségben be is ütöttem a bal térdem a korlátba :( Ott azért azt hittem ebből nagy baj lesz később, de így 6 órával a futás után semmi baja, csak a bőr hasadt fel kicsit.

35-ig ismét sűrű, kerekerdő… Talán itt volt a legrosszabbul futható a terep, amely összességében teljesen rendben volt. Szinte végig teherautók által kitaposott nyomokban tudtunk futni. Aztán 37km környékén befogtuk a gyomorbántalmakkal küszködő Balázst. Szegény nem nézett ki túl jól. Elfutottunk mellette, és innen jött egy horrorisztikus lezúdulás, vissza Máriabesnyőre. Zúztuk lefelé a szűz hóban, néhol igen érdekes kompenzáló-mozdulatok kíséretében :) Azt gondoltam, hogy ebből nagy gond is lehet, de lefelé még a …. is gurul, úgyhogy így vagy úgy le fogok érni a lejtő aljába. És leértem! Újabb létramászás, és már Gödöllő határában buckáztunk. Jött a 40.4-es ellenőrzőpont. Egy pecsét, kicsi izo, és futás tovább. Bár a mozgásunk már nem hasonlított futásra, inkább a Delta című műsor főcímében a sarkhódítókra :) Zoli jött velem, így éreztem, hogy hajrá lesz a végén. Meg is lepődtem, amikor a célhoz közelítve kisség lemaradt mögöttem. Így végül elsőként értem vissza Gödöllőre a Grassalkovich kastély előtti parkba.

Győztem! :) 3:34:11 lett az időm. A táv, GPS mérés szerint 44,47km volt, és szintén GPS mérés alapján 680m volt a szint, de egyesek 800m felett mértek?! Ki tudja mi az igazság, de a bokám, és a szárkapocscsont melletti izmaim (musculus tibialis anterior) :) eléggé fájnak, ami annak a bizonyítéka, hogy sok halszálkázás volt. :) Szerintem, ha kiszámolnánk, akkor kijönne, hogy a mai futáson a 44.4km mellett 1.23km-t mozogtunk oldalirányba is :) Szóval csúszkáltunk rendesen.

Na, már csak egy laza úszás vár rám még 22 órától reggel 8-ig. Remélem kitartok, és lesz még rá erőm.

Szép volt, nagyon tetszett, kérek még ilyet! :)