Tegnap végre igazi júniusi időre ébredtünk, így rögtön tervet kovácsoltunk hogy mit is kéne ma csinálni. Végül az A terv mellett döntöttünk, vagyik tekerünk egyet a Balatonman pályáján. Utólag aztán kiderült jobban járunk ha inkább a D tervet választjuk ami a következő lett volna: kifekszünk valamelyik strandra a parton kolbászozunk egyet ebédre, majd úszunk kicsit neoprénben a Balatonban.

De nem azt választottuk, így nekilendültünk a körnek. Az emelkedőig azaz Füredig csak lazáztunk, nekem amúgy sincs könyöklő most a bicajon (elnyaltam az egyik rögzítőimbuszfejet szerencsésen) . Fürednél aztán az emelkedőn igen jó tempóban indultunk meg, hátulról jött két bringás akik viszont nálunk is keményebben kezdtek, így azonnal rájuk tettem a kerekem és meglepő módon nem bírtak leszakítani, pedig ahogy látták hogy rajtuk lógok szerintem emeltek az iramon, az egyikük meg is úszott kicsit még Füred belterületén. A csárdáig mentem velük, addigra a másik srác is összeszedte magát és felért ránk, ilyenkor ugye mit tesz az ember beszélget az új "jövevénnyel". Kiderült ők is a Balatonmanra gyúrnak, akkor már a 2. kört tették meg, kérdezték a tavalyi eredményem, ott hüledeztek illedelmesen hogy annyival már kiegyeznek majd ők is, pedig ilyen bringás teljesítménnyel jóval előrébb lesznek azt hiszem. A csárda után a lejtmenetben aztán lealadtam róluk, kicsit sok lett volna végig a tempójuk. A Gellán aztán visszakaptam ezt a vagánykodást már az első felében komoly gondjaim lettek, plusz az erdőben teljesen beállt a levegő, fejbe is vágott rendesen. Igen nehéz mászás volt, de csak legyűrtem, sőt szerintem az elején fokozott tempó miatt rekordközeli lehetett a mászás, kár hogy nem mértem.

Hazafelé úton aztán már Veszprémben jártunk, amikor egy tempós kanyarban kicsusszant alólam a bringa, én meg így utólag elszenvedtem minden idők 2. legnagyobb bukását.  Még vagy fél percig feküdtem az aszfalton az esésután pár másodperc szerintem ki is esett. Konkrétan a fél jobb oldalamat letaroltam, a könyököm, a forgóm, meg a vállam ütöttem meg nameg persze a fejem. Itthon vettem csak észre hogy a sisak totálkáros lett, 3 helyen tört meg, még szerencse hogy rajtam volt, különben most szerintem a kórházban feküdnék. A bringát is lezúztam, a fékváltókar lecsoffadt, szerencsére csak esztétikai sérülést szenvedett, de így is lesz majd mit szerelni rajta. Nameg kell majd egy új sisakot vennem, meg azt hiszem beruházok majd egy bringáskesztyűre is, mert sajnos a tenyereim is odalettek.  Kell még egy új bandázs is. Nem is értem egyébként ennyire béna lehetek, de másnak 5-6vagy 10évig bírja egy bandázs én meg évente kettőt veszek annyit esek-kelek mostanában. Plusz mindezt ugye 5 nappal a Balatonman előtt sikerült begyűjtenem, alighogy kilábalva az előző húzódásból, rögtön a 2. edzésen. Kezdem azt hinni hogy valami rontásféle lehet rajtam, de ez a szezon már csak ilyen. Ezek után kész csoda lesz, ha rajthoz tudok állni a hétvégi futamon, vagyis azon még valószínű ott leszek valahogy hanem inkább a célbaérés lesz a cél megint.

Jobb lett volna a D tervet választani.. :)