Immár rászánom az időt és végre leírom hogy miként, milyen célból kezdtem bele a sportba. Az én életem jórészt maga a pokol, ehhez hozzáfűzni valóm különösebben nincs. Igazság a Földön ugyan létezik, de csakis az a bíráló, melyet magad vélsz igaznak. 10 éves koromtól egészen 18 éves koromig csak sínylődtem, osztálytársaktól kapott sérelmek és atrocitások és valamilyen szinten a szülők és a oktatás miatt ami volt nem törődés. Nekem nem könnyű úm. "feltámadni". Kezdeném azzal, hogy befeléforduló, zárkózott srác azóta vagyok, mióta bennem lapul egy nagyon régi rossz emlék 10 éves koromtól, ez az évszám imént fel is lett tűntetve. Egy szép őszi reggelen 5. osztályos koromban iskolai nap volt, első óránkra készülődtünk, testnevelés... a felső aszfalt borítású udvarra tervezett az osztály futbalt. Őszi reggel volt, de párás. A gyerekek jórészt nem foglalkoznak a játék szabályaival, de a tudatban már itt megvolt, mégis hogyan fociznak a profik. beállítottak védőnek a kapu elé egy másik társammal. Egy véletlen pillanatban a labdába értem kézzel, majd a futbal kapu mögött álló tölgyfa lehullott és vizes levelein egy akkorát csúsztam, hogy a térdemen egy heves varr keletkezett. Kinevetett a tanár és kinevettek a többiek is a tornaöltözőben. innentől kezde féltem, akár hová is mentem a labda elé kerülni. Még a szakközépiskolában is egyfolytában a kispadon ültem és szorongtam, - meg ne kelljen a többiek előtt csillogtatni futbal tudásom, amit "szereztem"...soha. És ez ugyanígy vonatkozott a kosárlabdára is végig, amíg le nem érettségiztem 2006-ban. Azt hagyjuk ki mi történt 2009 és 2007 között, sőt 2010 és '07' között, mert az ismét csak mindegy lesz sajnos. 2008 június 16-án terveztem, hogy sportolni kezdek és sikerült is.

- Életemben mégis egyetlen sport volt amivel ha tehettem szabadidőmben is sokat foglalkoztam; ez pedig a kerékpározás. Mikor még törpe voltam, egy tricikli állt rendelkezésre hogy azon szerezzek kisebb rutint a tekerés megismerésére, majd jött egy komolyabb bicikli, aminek felszerelhető kerekei voltak és kezdetben azon tanultam meg egyensúlyozni. Műanyag küllői voltak és sárga fémváza. Édesapám még visszapillantótükröt is szerelt rá hogy extrásabb legyen a dolog.:)) Nagyon sokszor - mikor még társasházban éltünk - voltunk együtt tekerni városszerte, ahol csak lehetett. De az nagyon régen volt és akkor még több ideje volt a Fiára és saját magára is. Mikor egyre kezdtem felcseperedni, megkaptam Keresztanyu még gyerekkorában használt kempingbiciklijét :) és végig az volt a jóbarátom! Gyönyörű ezüst színezése volt, szinte metál és egy Csillag felirat is szerepelt rajta. Az igazi túrákat már eme kerékpárral tettük, főként a Lengőhíd, illetve ha tehettük egészen Széphalomig, míg az első baleset következtében le kellett fújni egy menetet, mivel útközben egy elhajított befőttesüvegbe hajtottam a biciklivel. A gumi le is lett cserélve szépen, felváltva piros és fekete színű gumijai lettek a csere után.:D Nagyapának pontosan ugyanilyen kempingje volt annak idején, mikor még fiatal korában villanyszerelőként dolgozott az üzemben. Az ugyan nem volt olyan szép mint a Csillag, de vele is sokat jártam. Egy emlékem is van róla, mikor egy lejtős úton lefelé hajtottam és egy váratlan pillanatban a lánca leesett a helyéről. A járdaszegélynek ütköztem hogy nehogy az utcavégi lakás kapujába rohanjak, mert abból baj lett volna. Bár a Csillaggal is volt egy apró balesetem egy egyszerű lakókörnyezeti kerekezéskor, amikor az utcánkban az üzem parkolójában elcsúsztam a kavicson a kempinggel és a kormányba vertem a nyakam és lehorzsolhattam a térdem. Aznap egész este nem bírtam lenyelni semmit, úgy fájt a nyakam. Mindent összevetve a Csillag jó barát volt, szerettem. 2001 évben lett vásárolva a Neuzer összteleszkópos bringám, olyan talán a településen nem volt még senkinek.:) Én egy pirosat szerettem volna választani, mert kettő volt, de végül erre a barnára esett a választás, mert rábeszéltek. Barátommal a legjobb túrákat rendeztük és ezzel a csőszamárral mindent végigcsináltam és soha nem volt a montinak semmi baja. Több ezer kilométert tettem meg vele, hiszem rengeteget kerékpároztam vele, talán többet is mint a kempingemmel. Bejártam vele Pácint, a Felső Bodrogközt, Nyíregyházát, de a Hegyköz még hátra van.:D Kisebb problémák akadtak vele, nem ment tönkre a brinyó. 8 éves az idén és még egyben van épen.:P Talán a jövőben komolyan bringára teszek szert, ha egy alkalommal lecserélem.

Akkor kezdtem úszni, de ezt a napló nem jegyzi, mert decemberben találtam rá. Majd jött a torna apránként és a futás is decembertől. OKJ tanulmányaimból szerzett tapasztalat motivált arra, hogy felkészüljek tiszti képzésre Budapesten és most itt tartok, a mai nap 2009. április 21. és még előttem áll nagyon sok hónap, hogy a teljes erőmet összeszedjem egy extra nagy célra, ami nem más, minthogy sportban gazdag és bűnügyi tudásom legjavát hozzáadva felkészülhessek tiszti képzésre és tanulásra. De azért nem könnyű ez, mert passzív sportoló voltam, ezen magam nem lepődök meg...és még rengeteg dolgom van, amit 2010-re bőven meg kell csinálnom! Kedves naplóm! Bevezetőül egyelőre ennyi...nem tudom hogy blogban mit szoktak még bejegyezni, de...majd meglátom hogy alakul az élet és a nagy szakaszok bejegyzésre kerülnek. :-))