Tegnapelőtt kilovagoltam Jázminnal, változatosságképpen a horgásztó irányába indultunk, ugyanis kedden a barátnőmnek - némi segítséggel ugyan - de sikerült átvinnie a patakhídon, így gondoltam, elnézünk arrafelé is. (mellesleg röhej volt ez a patakhíd-téma, egy kis vacak átjáró, autóval is át lehet menni olyan széles, csak lóevő sárga korlátja van és csobog alatta a patak) Át is sétáltunk a hídon különösebb gond nélkül, majd a horgászok csodálkozó tekintetétől kísérve haladtunk tovább. Egy klassz kis földúton jót vágtáztunk, de sajnos a szántóföld és kaszáló környékén sehol se találtunk utacskát, a földek pedig tiszta láposak a sok víztől, ezért úgy döntöttem, lószocializálós napot tartok és besétáltunk az egyik utcán a lakott területre. Amióta Jázmin nálunk van még nem járkáltunk így a faluban (pardon, Sülysáp már város!), bár az a házunk körül is kiderült, hogy hozzászoktatták valamennyire az autókhoz, kutyákhoz, zajokhoz, így nem féltem, hogy nagy gond lenne. Nem is volt probléma, szépen elsétálgattunk pár utcán, a környéken lakók ámulatára. Elég kevés a ló errefelé - bár egy lovarda van a közelben - nagy attrakciónak számít egy szem lovas is. Hát még mikor itthon a kisebbség lakta rész felé értünk! Jót röhögtem magamban, hogy mikor huszonéves öreg Ladánkkal járkálok, mindig kérdezgetik, hány éves a kocsi és eladó-e, most meg ugyanezt kérdezgették csak a lóról  Csak egy idióta autós volt aki szándékosan a gázra taposott amint hátulról mellénk ért (itt bántam, hogy nem tud a ló vezényszóra párossal hátrarúgni  ) volt viszont egy traktoros aki leállította a járgányt mikor közeledtünk, ne ijedjen meg a ló  mondjuk nem ijedt volna meg, de akkor is, rendi tőle. Hazatérve még pár kis purdénak válaszolgattam a lóval kapcsolatos okosabbnál okosabb kérdéseire amíg Jázmin lelegelte a szomszéd növekvő gyepét.

Másnap randink volt az állatdokival, javasolta, hogy rendőregyenruhában kéne így járőrözzek a rumlis környéken  még akadna is ilyen szerkó