Sokszor zengtem már vidéki kis versenyek dicséretét, íme még egy :)

Szombaton Tápiógyörgyén ismét megrendezték a Falunapi futóversenyt. Szerencsések a helybeliek, van neki BSI Futónagykövetük és futóklubjuk, no meg egy alapítvány amely nek szárnyai alatt működnek és ilyen klassz dolgokat rendeznek. Kinéztük, előneveztünk, majd szombat reggel a helyszínre kocsikáztunk a srácaimmal. Itt volt már az ideje egy családi futásnak, amikor nem csak anya lép le :P

Profi helyszínbiztosítás és rendezés fogadott, az előnevezésnek hála egy perc alatt kaptunk rajtszámot, sőt, rajtcsomagot! Feltűztük a rajtszámokat és már mehettünk is a rajthoz.

A kicsiknek a Kocogó kör nevű versenyszám szólt, kb 1.4km gyakorlatilag egy háztömbnyi „kör”. Polgárőrök, rendőrség, tűzoltóság, önkéntes segítők tették teljesen gondtalanná a futásunkat, köszönet  a munkájukért! A gyerekek úgy döntöttek, fussak velük én is, de megy mindenki a sjaát tempójában. Ki is lőttek szépen :)  A lányom kicsit erősen kezdett aztán lassult (hajlamos drámázni, de csitt :P ) , a fiam szépen tartotta a tempót, sőt, a végére maradt kraft egy kis sprintre. Mivel több korosztály futott együtt, nem tudtuk csak az abszolút helyezést, ami nem adott okot bizakodásra, ami a díjakat illeti. Lányka pár másodperccel mögötte érkezett, jól kifutotta magát, de nem adta fel, büszke voltam rá.

Frissítettünk, pihiztünk kicsit, majd röpke negyed óra múlva én is készülhettem a felnőtt futam rajtjához. A nagyok közel hét illetve 10,8 kilométeres, eredeti ötlettel Gát 1.0 és Gát 2.0 névvel illetett számban indulhattak, amelyek útvonala a Tápió gáton vezetett. (időközben korosztályos 3 km futamra is sor került)  Nem volt nagy mezőny, kicsi verseny ez, ráadásul épp aznap rendezte a Tápiómenti Tömegsport Alapítvány Gombán a Fáy túranapot is, no meg nagy versenyek, mint a nagyatádi triatlon is ezen a napon zajlott.

A maroknyi mezőnyben egy-két férfi igencsak bekezdett, nem is figyeltem igazán, hogy ki van előttem vagy mögöttem. Épp egy szinte szénhidrátmentes kísérleti étrenden vagyok, abszolút nem edzésben egy gyors tizesre, így nem is izgatott a tempó. Pár méterrel futott előttem egy nő, egy darabig tartottam a tempót, de a gáton igencsak meleg volt (gát, alföld, ergo nulla árnyék, hőség, nap, keményre taposott ösvény) a pulzusom szépen repült fel-fel, lihegtem, jobbnak láttam picit visszavenni és elengedni a riválist.

Elég eseménytelen futás volt kissé ingerszegény útvonalon (mondtam, hogy gát és alföld? ) , de élveztem, feladatot adott, hogy igyekezzek tartani a tempót, nem belehalni, de nem meghunyászkodni, és bármennyire perverz dolog, nekem az alföldi táj is tud tetszeni. A frissítőknél locsoltam magam és ittam vizet, volt banán és szőlőcukor is, de ezekkel momentán nem élek. A helyezésem nem változott a célig, egy kis iramváltásra futotta, de túl sok kraftot nem éreztem már.

Célbaérkezéskor banán, szőlőcukor, víz, árnyék állt rendelkezésre, én az utóbbi kettőt használtam ki, illetve visszamentem szurkolni a többieknek. A szervezők az ebédünkről is gondoskodtk, finom babgulyást fogyaszthatott mindenki, majd sor került az eredményhirdetésre. Hihetetlen gazdag díjazást kapott minden helyezett, egészen meglepődtünk sok támogató hallatán!

Még jobban meglepődtem, hogy mindkét gyerek a korosztályában helyezett lett. Öcsi a 6-8 évesek közt lett második, Judit a 9-11 évesek közt első. Sok ajándékot nyertek, Judit egy csokitortát is :) Később kiderült, hogy az előttem futó hölgy volt az egyetlen korosztálybeli ellenfél, így felnőtt nők közt én is megcsíptem egy második helyet :) A támogatóknak köszönhetően, szinte senki nem távozott üres kézzel. 

A gyerekeknek strandolást ígértem be, így meglátogattuk a frissen felújított györgyei strandot, ami ugyan pici, de barátságos, tiszta és nem drága. A pancsolás után azért még a nyeremény fagyikuponjainkat is beváltottuk :)

Köszönet a szervezőknek a remek programért!