...avagy hogyan is futottam másfél hét punnyadás után egy szenzációs 20km-t.

Először is nem én vagyok a hibás. V42 jelentkezett be. Hogy itt jár a környéken és meló után, szabi előtt útbaejtené Nyíregyházát, fussunk egyet együtt. Úgyis sokat beszéltünk már erről, hogy egyszer... Lecsaptam a lehetőségre, és nagy lelkesedéssel vártam V42-t. Végülis másfél hét punnyadás után tegnap nem haltam bele 10 kilibe, sőt, a második felébe felrázó fél perc gyorsakat is tettem, ami nem mondom, hogy kifejezetten jól esett, de nem volt vészes. Mára 15-20km-t beszéltünk meg. Jessza, mikoris futottam ennyit egyben utoljára???

V42 délután 3 körül érkezett, és voltak aggodalmaim. Azontúlis persze, hogy le bírok-e még futni ennyit. Merhogy felmentem délelőtt a városba és bazimeleg volt, itthon meg anyukám csúcsra járatta a légkondit, amiből szintén azt a következtetést vontam le, hogy meleg van. (a szutykos cucc bezzeg nem működött, mikor egyedül voltam itthon a 40 fokokban, grrr!)
A városon keresztülnyűglődés helyett az autós kijutást választottam, fussunk inkább az erdőben, mert az jó. Szeretem ezt az erdőt, és ma szép arcát mutatta, V42 tetszését is elnyerte a játszótér, fedett kajálóshely, az erdei tornapálya, szóval hogy tényleg olyan alkalmas a hely családi délutánok eltöltésére is. A talaj szuper volt, itt nem homokos, hanem kimondottan jól futható földút, a levegő hőmérséklete nem is olyan sok, és egyáltalán árnyék van szinte végig, könnyű szél lengedez: ideális futóidő.
Elindulunk, végigfutunk az ösvényen, az egyenes vége ezúttal is a Sóstó vasútállomás, készültem én kérem ezzel a tereppel, egy vonatmániásnak ez épp optimális. "És kisvonatot is fogunk látni?" - hangzik a kérdés, de persze azt nem, esetleg nagyot, ha már...
13:10 körül érünk a fordítót jelző kerékpárút-vége táblához, irány vissza, ez az út 12:50, kerek 26 perc az első 5 kili. V42 kifejti, hogy szerinte egyik irányba lájtosan emelkedik, a másikba lejt a pálya, kissé tanácstalan vagyok, ez 5:40-es tempóban nem tűnik fel, így 5:10 környékén, hááát, lehet benne valami...
Aztán a következő egyenesek nagyjából egyenletes, illetve -persze az én gyengeségemből kifolyólag- kissé egyenletesen lassuló 13:10-15 körüliek. Eljutunk 10 kiliig, 52:xx, és jééé, semmi bajom. A harmadik körben azonban hirtelen megdőlnek az emelkedők. Csak azt nem értem, mikor kerültek ezek ide???
Sebaj, ezt a kört is túlvészeljük, egyre nagyobb szünetek vannak a beszélgetésben, nem mindig válaszolok könnyen. "Látom, gyengül a szentesi adó"- hallom V42-t, háát, lehet benne valami.
Az utolsó kör elején V42 fantasztikus ötlettel rukkol elő: fussuk meg a következő egyenest 5 percesben, aztán majd lazázunk visszafelé. Ezen a ponton felvetem, hogy inkább beülnék piknikelni ott ahhoz a családhoz, ahonnan körről körre egyre jobb illatok szállnak felénk, majd megvárom én őt visszafelé, és becsatlakozom. De nem hagy, én meg azt veszem észre, hogy küzdök azokért az 5 percesekért, de bírom. Jó, néha lemaradok, de mindig visszafutok V42-re. Majd a következő, az utolsó egyenesben majd lazázunk, erősít meg V42, én meg azért futok, nem másért, azért uccsó laza egyenesért. V42 szerint 12:25-re abszolváljuk az egyenest, szóval nagyon nagy királyok vagyunk ám, más kérdés, hogy ezen a ponton én már nem tudok számolni. De megcsináltuk :), kissé lazul a tempó, na persze tudom én, hogy ez a laza nem az a laza, és azt is, hogy ebben az utolsó egyenesben én már nem fogok küzdeni, hogy ne maradjak le, így közel 100m V42 előnye, mikor az utolsó alkalommal megállok kiinni a vízcsapot, amelyet amúgyis körönként meglátogattam.
1:44:51 a vége. Széép. Legutóbb röpke 8-10 perccel tartott tovább ugyanez a túra, tán épp egy hónappal ezelőtt. Persze tudom: most kipihent is vagyok, és a jó társaság is nagyot lendített a lelkesedésemen, ezért hálás vagyok V42-nek.

Hazakocsikázunk, hálám jeléül anyukámmal sztrapacskát készíttetek ekkorra, ám V42 nem eszik, egy gyors tusolás után indul tovább, érthető: a családja már várja.

Huh, klassz futás volt, feldobott, nem kicsit. Nagyon. :) Főleg, hogy futottam egy heti hosszút, szinte anélkül, hogy észrevettem volna, így holnap pihi, pénteken egy időjárás függő 1000/1000 vagy 400/400, vasárnapra meg izgalmasat találtam ki: ha minden jól megy, felszaladok megint a tokaji hegyre. Az nem hosszú 5,5km, azonban van benne 400m szint, szóval azért jó kis edzésértéke lenne a dolognak.
Jövő kedden egy 15×200-as felpörgetés, csütörtökön egy laza átmozgatás, pénteken meg Jabil. Jövő vasárnapra meg köllene egy hosszabb, vannak ötleteim, de ahhoz kísérő kell, még fűzöm öcsémet, hátha elkísér.

De most vigyorok a fejem :))