Azt nem tudom, hogy a világ az ultrafutás felé halad-e - szerintem nem. Vagy legalábbis nem abban a formában, mint sokan gondolkoznak az ultrafutásról. Azok, akik hősök akarnak lenni, azt hiszem, nagyon csalódni fognak.

Az ultrafutás számomra csak megnyugvás. Csak azért jó, mert kudarc nélkül lehet lassabban futni.
A világ felpörgött. Gyorsabban élünk, gyorsabban utazunk, gyorsabban eszünk, gyorsabban szeretünk.
Az ultrafutásban viszont - az élmezőny kivételével - legtöbbünk számára nincs idő. Csak táv van, és az lényegtelen, milyen idővel érsz oda, csak célbaérj.

Szeretem a gondolataidat a rövid futásokról. Helyrebillentik az egyensúlyt... :)

Ultrafutás? Neeem, azt hiszem nem gondoltam rá. Csak én szeretem a kerek számokat. Hétköznap 10 kili, erre gondoltam. Nem arra,h direkt valami hosszúra készülnél(bár már megtehetnéd:-)))), csak egyszerűen a téli lassú futásokra. Esetleg hóban, mert az csodálatos, de ott még lassabban. Lassú lennél? Nem tudom. Én most alakítgatom a futó alapozó edzéstervemet, de azt már látom,h a Tiédnél csak egy kicsivel lassabb lesz az idő. Olvasgatom az edzés módszereket, a Maff.-nál maradtam, de az ott megadott pulzusnál alacsonyabbal. Ami 6 percen túli kiliket jelentenek. Pillanatnyilag. Aztán persze alacsony pulzus mellett gyorsulni fogok. Igaz én készülök ultrára. Olvastam Armstrong edzőjének könyvét, igaz kerékpárra írta, de itt is lehet alkalmazni. Ő 16 hét alapozást ír, heti 4 alkalommal, alkalmanként 1 órával. Időnként egy kis felrázó edzés, de összességében viszonylag alacsony intenzitású edzéseket jelent. Cirka 4 hónap alapozás! Semmi gyorsítás. Futásra is alkalmazható. 4 hónap alapozás, lassú futásokkal. Szeretem a kerek számokat, 6 perces ezrekkel.

Bár valóban, a társaság eléggé meghatározza az edzést, alkalmazkodni kell. Nem kell valóban Hős-nek készülni, valszeg én se leszek soha, de hosszút futni akkor is jó dolog:-))))

S egy tipp. Próbáld meg a kreatin-monohidrátot. Sejt  szinten megköti a vizet, s ezért némi tömegnövelést okoz. Az én esetemben ez olyan 2-3 kilót jelentett. Vannak egyéb jó tulajdonságai is. Nem dopping, egyszerű tömeg növelő. Mikor én is így a súlyommal köszködtem, ezt ettem, meg vacsora után tiszta fehérjét tejben, kakaóval. 

Nem gondolom (legalábbis nagyon nagy arányban nem igaz), hogy az akarna Hőssé válni, aki ultrázik, azt viszont igen, hogy a körülöttük lévők Hőst csinálnak belőlük.

És nem is ez zavar önmagában.
Hanem, amikor sérülten, vagy félórányi "helyretétel" után vagy komoly gondokkal küszködve érnek végül célba, azt is Hőssé avatják. És ez sodorhat veszélybe másokat. Ezek az egyre hosszabb ultrák már szerintem vannak annyira veszélyesek, hogy tudni kell olykor kiszállni... De ez a gondolat már messzire vezetne, úgyhogy hagyom is a mélyfilozófiát :)

Obor: nem kell nekem tömegnövelő, és nem is szeretnék beleavatkozni szervezetem egyensúlyába. Eszek rendszeresebben, meg többször kicsit, és ha megy megy, ha viszont a szervezetem 43 kiló kíván maradni, akkor erőltetni nem fogom. Meg bízok benne, hogy a kondi is jelent valamit, hátha kis izmot szedek fel.
És a másik. Inkább futok egy 15-öst és egy 6-ost, mint 2 db 10-est. Ha megnézed ilyen jellegű heteim voltak. Nekem kell a változatosság.

Zilaci! Tőlem még sok ilyen rövidebb-futástól lelkesedő írást fogsz olvasni, azt ígérhetem. :)))

Hm. Érdekes dolgok ezek. Azt hiszem -persze nem biztos, hogy így van - hogy akik az edzésonlina-ra írkálgatnak, azok többsége amatőr mozgó. Nem amatőr sportoló, hanem olyan, aki hobbiként, eredményhajhászás nélkül, csak a maga öröméért csinál nem valami mást. Egyszercsak elkezd pl. futni (én pl. 40 éves már elmúltam, amikor elkezdtem. Főleg eleinte viszonylag gyors sikereket ér el, ami alatt azt értem, hogy képes már lefutni x km-t x idő alatt. És akkor lehet, hogy elkapja a harci kedv. Még többet, még gyorsabban akar. Ez jó és természetes dolog. Az ilyen érzések hajtják előre a világot. De van, aki elfo(e)rdu(ü)l az eredeti céltól. Egyre többet edz, kezd megváltozni az életmódja, már nem mer meginni egy pofa sört, nem mer bekapni egy kis csabai kolbászt, pulzusmérőt aggat magára, tudományos alapon készíti el az edzéstervét, mindenféle teljesítményfokozókhoz nyúl stb., és kezd egyre jobban fanatikussá válni. És már nem amatőr mozgó. Már az eredmények kezdenek egyre fontosabbak lenni. Azt hiszem, egy bizonyos szintig ez normális. Csak sokan talán észre sem veszik, de kezd elveszni az emberarcú mozgás egy olyan szinten, ahol ez értelmetlen. Fel kell ismernünk a képességeinket, lehjetőségeinket, és azt, hogy nem lesz mindenkiből, és nem is kell mindenkiből olimpikonnak, spártai Hősnek lennie. Nekem, és úgy gondolom az ide írók legtöbbjének a futás egy szórakozási fajta, ahol annak mérése, hogy mennyit és mennyi idő alatt teszünk meg, csak a szórakozás fokozását szolgálja. Én mindennél nagyobbra értékelem azt, ha valaki mosolyogva képes egy táv teljesítésére, nem pedig a mozgás örömét valahol útközben elhagyva szenvedve, saját egészségét kockáztatva esik be a célba. Nem akarok a szavaimmal egyetlen sportolót sem megb&am m

Persze, megbántani dehogy is szeretnék én se senkit. Csak olyakor már olvasni is ijesztő egyes íásokat...

Nem halad mindenkinél a világ azért az ultra felé, csak aki úgy akarja, hogy az ő saját világa arrafelé haladjon. Az enyém sem halad, a tied sem, mert az nem a mi világunk.

És hős is lehetsz, hiszen mindenki hős, aki fut, aki megjavítja a saját időeredményét, távját, vagy aki kimegy a hidegben. :)

A karácsony pedig ideális időszak a kilók felpakolására, plusz ott van még a konditerem is.

Bocsi,h csak most írok. Amiről írsz, azt tulképp írhattad rólam is. Így volt. Átalakítottam eléggé az gondolkodásomat. Fontos lett az eredmény. A verseny eredmény. A Verseny előtt!!! Közben átalakul. Nem esik jól? Fáj? Nagyon fáj? Akkor ennyi. Fel persze nem adjuk. De lesz ilyen verseny később is. Volt olyan 12 órás futásom,h már 30kilinél tulképp feladtam magamban. Az idei Nagyatád is katasztrófa volt, eredmény szempontjából. Nem számít! Jövőre jobb lesz!

Az eredmény elérése szempontjából most már csináltam magamnak edzéstervet. Idáig akkor edzettem, ha kedvem volt. Azt gondolom,h ezzel így elértem a plafont. S távban is tovább mentem. Mert jól esik.

Hogy szenvedek e menet közben? Igen. De valamilyen módon megpróbálunk túllépni rajta. Nem azért mert szeretem ha fáj valamim! Mert lehetőleg fel ne adjuk. Igen a büszkeség miatt, bár a környezet a feladást  megértően fogadja. Csak én nem

Megsérülök e menet közben? Nem tudom. Nem tudhatom, mert pl 100km-es futó versenyre, nem készülök 100km futással. Egészséges vagyok e egy 24 órás futás után? Mikor álmos,vagyok fáj a lábam,esetleg víz-vérhólyag stb.stb? Sztem igen, csak panaszaim vannak. Ugyanilyen panaszok előfordulhatnak, és előfordulnak nálam maraton után is. Pedig futottam jó párat!

Ezek a versenyen történnek. Előtte ott a felkészülés! Ahol összeségében többet megyünk! És jó az nekünk. Azt is mondhatom a Cél, maga az út! És ne feledjük mellette én is dolgozom, igaz a gyerekeim már nem élnek Velünk, de azért vannak:-)))), és érdekel más is, nem csak a sport. Szándékosan nem az egészséget írtam:-))))

Én is azt gondolom,h így fejlődik a világ! De úgy kerek,h vannak akik többet akarnak( és ettől azért nem veszti el az értelmét a mozgás), és vannak akik nem akarnak ennyit! Ők is hozzátartoznak a világhoz, és becsülendő az akaratuk és a tettük.

Közben elgondolkodtam azon,h egy amatőr autóversenyző mennyi időt szánhat  a hobbijára. Vagy  egy fogathajtó. Ezzel csak azt akartam mondani,h mert több időt töltünk, nagyobb távolságot megyünk, azért közben nagyszerűen érezzük magunkat. S teljesítés után, nem lebecsülendő!, fontos az elismerés is! :-))))

Nehéz kérdés ez. Egyre több ultrát futó ismerősöm van, köztük nagyon sok olyan, akivel szinte együtt kezdtük pár éve. Sokakat nagyon szeretek.
Számoltam vissza a perceket és a km-eket, amikor Zilaci futott a Kékesre, lélekben a topikos Spartathlonosistákkal vagyok szeptember utolsó hétvégéjén az utóbbi 3 évben, az idei T100-on folyton Nyuszin, a Bécs-Budapesten Galoppon járt az agyam, Nagyatád élő eredményeit is mindig igyekszem követni, ki hol tart, vajon ki miért lassult be...
És mindig hihetetlen megkönnyebbülést éreztem, amikor valaki beért.
Mert féltem Őket (Titeket).
Mert ez azért veszélyes dolog ám...

Ennyi. De ez csak az én véleményem. (de nem ezért nem ultrázok)