Hja, nem jó ám, ha az ember lányára rászabadul egy nagyhalom szabadidő, mert akkor gondolkodik.

Meg fut is persze, magamhoz, meg a saját lógós szüneti/téli hozzáállásomhoz képest - az előző pihenősebb hét után - hihhetetlen lelkesedéssel vetettem magam az edzésekbe még karácsonytájt is. Mondjuk az út vacak volt, meg jeges, az idő meg szürke, tehát gyakorlatilag "csak" lazákat tudtam úgy istenigazából futni, de azok legalább jól estek. Bár kedden a 10 kilibe próbáltam csempészni egy szakaszt, amely egy hajszállal gyorsabb lett (hehe, így jött ki az 5:50-es átlagtempó), majd szerdán kiballagtam a pályára, ami tök jég volt, de akkor meg már annyira vágytam egy kis suhanásra, hogy minden egyes 400m-ből egy-egy hosszú egyenest "megfutottam". Márpedig 15 kör volt az "adag" a pályán, és ezek átlaga 5:30-ra jött ki, tehát itt sem kell őrült rohanásra gondolni, csak egy kis koncentrálós közepes tempóra. Az érzés megvolt, és az a lényeg :o) Meg, hogy nem törtem össze magam.
Sőt. Az összetörés még aznap este sem sikerült, pedig korcsolyázós keresztedzést tartottam, mindkét (tökügyes) tesóm társaságában. Jó volt. Főleg, mert ritkán megyünk így hármasban valahová. Korcsolyázni se tudok jobban, mint gyorsúszni, dehát gyakorlás, gyakorlás, gyakorlás. Már akár 1m távolságra is el merek menni a palánktól :-) Sőt, néha elhiszem, hogy tudok korcsolyázni, és amíg eszembe nem jut, hogy mégse, addig egész jól megy :-)
Mára meg közös futást beszéltünk meg Fjocyval, és lett belőle közel egy órácska pulzuskontrollos, laza-beszélgetős, erdőfutás, meg én még haza is döcögtem. Jó volt így nem egyedül, beszélgetve gyorsan eltelt az idő is.
Lesz még egy hosszabb futásom is a hétvégén, bár az amolyan kikocogós, szilveszteri-versenyzős, hazakocogós lesz, de sok kicsi sokra megy.

Csak azt filóztam, nem tudom most már, hogy mi a francér' futok ilyen lelkesen. Nincs cél.
Nem megyek maratonozni, és bevallom, a 2 órán belüli 25 kili sem motivál igazán. Meg persze a kéthete folyamatosan tartó szürke, ködös, csúszós idő se, és nagyon várom a frissidő illatot, a napsütést, a madárcsicsergést, a suhanós futásokat.

De szívesen futok most így is. Csak úgy lassacskán. Mert jól esik. És talán ez a lényeg.