2 hozzászólásTegnap este feltétlenül társaságban akartam futni. Fel is hívtam Zolit, aki korábban már felajánlotta társaságát, erre nekiállt visszakozni. Hogy mostr még süt a nap, és végre úgy futna világosban is. Meg tudtam érteni, de ezen a ponton (amikor még sütött a nap) még a hazafelé tartó buszon ültem. Mondta, hogy rámcsörög, ha mégis eltötyörészné az időt, ha nem, jó futást.
Épp elindultam volna, mikor megcsörrent a telefonom. Zoli hívott, hogy most kinn van a tápéi buszfordulónál, és ha még nem indultam el, menjek elé, csatlakozzak be, és menjünk még egy kört a városban. Jóóóó :) Meg még a Robit is beszervezte :) Így aztán a Felső-Tiszaparton összecsatlakoztunk, elmentünk az Árvizi emlékműig, majd vissza. Közben kedélyesen elbeszélgettünk, maratonokról, hétvégi tervekről (dejóóó, nekem olyan nincs: csak úgy szaladni szeretnék egy hosszút a kellemes olasz őszben :))), majd szépen-lassan hazaértünk.
Holnap ilyenkor már úton leszek. Péntek délután -ha minden jól megy, városnézés Velencében, szombat hangolódás, és további nézelődések, utazgatás, vasárnap szaladgálás, majd haza.
Zúzós lesz a hétfői meló, de volt már ettől rosszabb is. :)
A lényeg, hogy nincs elvárás, nincs bennem "meg kell csinálni végre" érzés, csak egy biztos: szeretnék végre újra szenvedés nélkül végigérni egy maratonon. Hogy közben lássak kifelé, hogy közben ne az órámat figyeljem, hogy mosolyogva érjek célba, és ne sápadtan, mint pl. Linzben.
Kívánok jó futást az itthonmaradóknak is!!!
Neked is nagyon jó futást! Csináljatok sok fényképet! :o)