Azért én is ki tudom találni a magam "hülyeségét". Persze nem lett belőle zilaci vagy Sötét Oldal szintű szaladgálás, de nem is az volt a cél. Csak annyi, hogy futni egy "izgalmasat" így a hétvégén.
Kellett már egy kis futóterep-változás. Azt már nem tudom, hogy jutott eszembe, hogy végülis régen futottam hegyen is. Persze hegy nem nőtt ki itt Nyíregyházán, de hát ha a hegy nem megy Mohamedhez, Mohamednek kell elballagnia a hegyhez. Viszont a futásomat mindenképp az (itt sokak által imádott :) Úszó EB délelőtti előfutamai és délutáni döntői közé kellene "beszorítani". Megkérdeztem Elvirát, és aszonta, hogy belefér. Így a következőt találtam ki: elvonatozok Tarcalra (40km), itt felszaladok a -nekem gyerekkorom óta csak Tokaji Hegy- Nagy Kopasz tetejére, igen, oda a TV-toronyhoz, majd leszaladok vissza Tarcalra, majd átkocogok Tokajba, onnan meg hazavonatozok.

Délelőtt összecuccoltam: kulacsöv, csoki, személyi, pénz, telefon, hosszúujjú-felső, széldzseki, térkép!!. Jó buli lesz ezekkel futni, gondoltam, bár végülis bírható volt. Elvonatoztam annak rendje és módja szerint Tarcalra, betájoltam magam, elsétáltam a Hegyre felfelé tartó útig, majd mély levegőt vettem, és... Egyéletem, egyhalálom, nekivágtam.

Az volt a Terv, hogy felfutni LAZÁN, belegyaloglás nélkül. Végülis a táv úgy 5,5km, kicsit több, mint 400m szinttel. Nembaaaj, okoskislány :) A Tervet 11perc 28 másodpercig tartottam :) Aztán belesétáltam először, de persze nem utoljára. Olyan határesetes idő volt, futni jó, de fújt a szél, és végig szürke fellegek voltak a fejem felett, nem lehetett tudni, vajon mikor kezd rá az eső. Nem baj, végülis küzdöttem felfelé. Kemény volt. Talán nem is készültem rá igazán fejben, vagy csak az volt a baj, hogy nem volt ott gyuro egy újabb jó sztorival, mint a Kékesen. :) Meg ez alattomosabb útvonal is volt, mert elejétől a végéig nagyjából úgy emelkedett, mint a Kékes vége, tán kicsit volt lájtosabb, de a Kékes elejénél meg sokkal meredekebb volt. Szóval lassan telt az idő, volt idő figyelni magamra, hallottam, hogy lihegek, éreztem, hogy fáradnak a combjaim, és hiába haladt az idő, a táv mintha nem fogyott volna. Aztán egyszer csak felértem :)) Fenn épp nekiállt esni, meg fújt a szél galádul, de gyorsan felvettem a széldzsekit, ott jól esett, hogy nálam van. Kicsit megünnepeltem magam, hogy felértem (nettó olyan 37:30 körül, de ebben nincs benne 2-3 térképnézegetésnek álcázott beleséta. Mindegy, bruttó olyan 40-42 perc körül volt a projekt, ami most jól megfelelt), teleszívtam magam a látvánnyal, ami fentről nekem mindig fantasztikus, pedig nem először jártam ott. Mondjuk futva igen...

Aztán lekocogtam. Na, ez már jobban esett. Mondjuk rohanni ekkor sem rohantam, de gyorsabban fogyott az út, nyilván kevésbé szenvedtem. Hogy nem tettem tönkre magam, azt a 32:10-es idő bizonyítja, 5,5km-rel számítva ez majdnem hatperces tempó lefelé. Pedig gyorsabbnak éreztem, de az idő itt se számított, csak annyi volt a lényeg, hogy 15:43-ra átérjek Tokajba. Azért lefelé menetben jobban fogtam a külvilágot, a tájat, szép volt nagyon, és mivel nem sok kiránduló választotta már a Tokaji Hegyet, nagyjából nyugi is volt, meg béke.

Leértem, feltankoltam vízzel a kulacsövet, és megnéztem az órát: 14:43 volt. Huh. Csak átérjek. A Tokaj-Tarcal távolságot a MÁV 6 kilivel számolja, viszont az autóút kacskaringósabbnak tűnt, de azért bíztam benne, hogy 8-nál nem lesz több. Ennek is nekivágtam. És szaladtam, szaladtam körbe a Hegy oldala mentén. Itt is azt éreztem, hogy nem haladok, pedig azért itt megvolt a 6 perces tempó. Csak úgy a Hegyhez képest álltam egyhelyben :) Aztán elémugrott egy "benzinkút 2 km-re" tábla, és a térkép alapján úgy tippeltem, hogy ez már benn van a városban, vagy legalábbis a szélén. És lőn. Itt már csak olyan 20 percem volt, de ugye el kell jutni az állomásig. Kicsit elkapkodtam, mert eggyel korábbi kis utcán kanyarodtam le türelmetlenségemben, de azért ott is ment egy utcácska párhuzamosan a vasúttal, azon elkocogtam szépen. Olyan 10 percem volt vonatindulásig, mire odaértem :)

Innen már csak gyors felsőcsere (jó volt ám levenni a vizes pólót), hosszúujjú fel, meg a széldzseki is, mert mire tető került a fejem fölé épp elkezdett esni az eső. Amit én megúsztam szárazon :) De azért innen már fáztam. Hamar hazaértem (dejó is volt leülni a vonaton :), innen már nemegész félóra Nyíregyháza, és mivel tesóm épp az állomáson járt, hazahozott, ami szintén jólesett, nem szívesen vánszorogtam volna 25 percet... Aztán melegfürdő, szárazruha, kaja, Úszó-EB. Az élet apró örömei. :) Szóval jó volt. De azért elfáradtam. Én ennyitől is képes vagyok rá :-)