Esik.

Én meg elbuktam Azon a teszten. Bár nem először, és valszeg nem is utoljára. És már azon is túl vagyok, hogy bánkódjam miatta. Sőt. Nekem jól van ez így.

Pár hete valaki a Futóbolondokon akart valamiféle erőfelmérő teszt-ötletet, amire Zilaci beírta a tutit. Bár tudom, hogy Zilacit csak idézni illene, de most a Fórum is zárva én meg türelmetlen vagyok, de talán megbocsátja, ha saját szavaimmal próbálok utalni arra, mire is utalt.
Szóval itt a tesztek között írta Zilaci, hogy az az igazi (motiváció)teszt, hogyha egy hűvös, szeles, esős, sötét este is van kedved kimenni az esőbe futni, akkor minden rendben van.

Na, most ilyen az este. Olyan plédbeburkolózós, hideg, sötét, és szutykos esős. Brrr. Én meg 5 percesben akartam végigszántani a Nagykörutat. Hát, nem fogom. És még lelkiismeret-furdalásom se lesz miatta.
Évekig próbálkoztam én ezzel az eső dologgal. Volt, hogy mentem, de rossz volt. Volt, hogy mentem, és lelkes voltam, és úgy megfájdult a sípcsontom, hogy majdnem az életem első 35-öse bukott el rajta. Még olyan is volt, hogy nem utáltam annyira. De mindig lelki tusát jelentett.
Aztán egyszer elgondolkodtam azon, hogy mennyire fontos nekem a futás. Mit akarok elérni, és mit adok fel érte. Mennyire hobbi ez, és mennyire kötelesség. És leredukáltam a stresszforrásokat a futós életemben. Mert oda az nem való. Ma már bármikor újra tudom improvizálni az elképzeléseimet, át tudom gondolni a hetemet, és tudom, hogy olyan nagy céljaim úgysincsenek, amiknek az volna az ára, hogy ne érezzem jól magam futás közben.

Úgyhogy most legszívesebben befeküdnék az ágymba egy pléddel és megnézném a Híradót. Ha nem lenne egy köteg dolgozatom, kijavítani :-)

Jó futást minden elvakultnak. Én papírcica vagyok :-)))