Első idei résztávos edzésemet produkáltam az este. Jó volt :-)

Pedig résztávosdiból én már végigcsináltam mindent.
Emlékszem, amikor még valami misztikus dolog volt, amit a Nagyok csinálnak, akik már tudnak 50 percen belüli 10k-t. Ez nekem első szezonom végére sikerült, és akkor kaptam először egy 4×1000m-es résztávos edzésre lehetőséget.
Aztán a következő szezonomban többször is, és ekkor rájöttem, hogy a résztávozásnak művészete van, amit meg kell tanulni. Mert persze hiába az 1000 és 1 fogadalom, hogymajdmost nem fogok belerohanni. Az első 1000-et rendre úgy futottam, mint a vad, akit most engedtek szabadon. Az utolsó résztávokon meg nyilván vánszorogtam.
Aztán, amikor már magam találtam ki, mit futok, sok mindent végigpróbáltam. Futottam sokat, futottam gyorsan, futottam több és kevesebb pihivel, de mindig megállós pihivel. Mert a résztáv, attól résztáv. Persze minél gyorsabban futottam, annál jobban lemerevedtem a két szakasz között. Aztán tavaly megszerettem az 500/500-akat. A ligetben az egyik irány gyorsan, a másik lazán. Ezzel tök gyorsan telt az idő, na meg a táv is, és gyakran baromi jókat futottam. És akkor kitaláltam, hogy ezentúl majd "500 lazákkal" pihizek.

Mára mondjuk 4×2000-eket terveztem. Mert az hosszabb, tán lassabban futja az ember. Aztán összeszervezkedtünk, fél 7-kor találka a Kavicsnál, Robi, Zoli, majd Bi is megérkezik, de már el van éhezve. És velem akar résztávozni. Jól van, gondolom, nekem meg a hasam görcsöl, de igazából már kinn vagyunk, fussunk, olyan mindegy mit. A Bal Fasoron útjára engedjük Zolit és Robit a misztikus körükre, amiről először azt mondták 4 kili, majd mikor múltkor 28 perc alatt teljesítették (tempósan) rögtön átkeresztelték 6-ra ;-)
Aztán Bi-vel megegyeztünk a 4×1000m-ben. Persze húzzuk még kicsit az időt, elkocogunk a "hivatalos" RAJT-helyig, majd uzsgyi. Tervezünk egy 5-ös kört, és ennek megfelelően 2:28-9 a közepe... Aztán 4:51 a vége. Ja, persze Bi a fokozó futások bajnoka, meg persze résztávosdiban is lényegesen nagyobb tapasztalata van, mint nekem, így rá bízom magam. Szuper érzés pörgősen futni, és még csak el sem fáradni tőle, gondolom az 1. szakasz után. A 2. eleje 2:23, majd 4:39 a vége. Megint meghúztuk a második felét, de még mindig élvezem, bár akadozik a kommunikáció a lihegős 500-akon is. A 3. kör felénél 2:19-kor vagyunk, a végénél meg 4:32-kor. No, ilyen kiliket már nem gyakran futok, kapaszkodnom is kell Bi után, a végén meg lihegek, meg kis vörös a fejem. Ekkor még nem sejtem, hogy az uccsó kör végig pörgős lesz, és hogy a 2:13-as első félből lesz 4:19-es 1000m. :-)))) Februárban. Szép :-) A végére odaérnek a srácok a maguk köréből, jöhet a nagy közös, laza levezetés.
Nagyon lazán. A lelkemben persze kis büszkeséggel, körülöttem meg jó társasággal, na meg esegetni kezdő esővel. Persze ki lehet bírni, de olyan döguncsi lenne nyavalygás nélkül. Bár így sem én vagyok a fő-papírcica, Robi ugyanis a hídnál gondol egyet, valami rövidebb utat emleget, és meglép. Persze a srácok rögtön kombinálnak, amikor a rám váró forró fürdőről álmodozom, hogy Robi tuti azért jött előre, hogy megengedje nekem a kád forró vizet :-) Majd közlöm Zolival, hogy én beállok az Újhíd alá, míg ő értem jön kocsival. :-)) Szóval a hangulat jó, és ezért érdemes ezt csinálni. Még akár a végén kicsi esőben is :-)