A (sport)reality műfaj kedvelőinek :)
Azon filóztam, hogy ezt vagy az előzőt tekintsem első hétnek, hiszen már múlt héten is megvolt a három futás (sőt, zsinórban ez tán a harmadik ebben a kategóriában, szóval úgy tűnik, visszatért az ősz és visszavették a futások az úszás helyét), de igazából mindegy is. 

Beneveztem a héten a mórahalmi félmaratonra, azt hiszem, ez volt az egyik legmeghatározóbb pillanat, átutaltam a zsét, és ez nem csak a visszaigazolást hozta meg, hanem a motivációmat is.
Másrészről viszont időjárásilag a hét nem volt a barátom. Az ősz nem csupán kopogtatott, hanem ajtóstul tört ránk, hét közepe óta fűteni kell és több nap is szakadt az eső. 
A másik nehezítő tényező az volt, hogy az előzetes elképzelések ellenére a három futásból kettőt is egyedül kellett megcsinálnom, és bár a hétvégire így is készültem, a kieső középső az rosszul érintett kissé.

Szerdán még összejött a közös futás Zolival, bár furcsa volt a hosszúujjú, meg nadrág, de kellett. Elszaladtunk az Árvizi emlékműig, majd elkanyarodtunk a Dóm tér felé, meg néztük, hogy lehet tájfutó rendezvényt szervezni egy nagyváros belvárosába. Oké, parkos környék volt, de egy ilyenre akkor is a külsőbb részek lennének alkalmasak, de mindegy. 7,5 km lett, laza beszélgetősen, jólesően, megbeszélve a másnapi futást.
Másnap persze szakadt, ahogyan azt előre jelezték, bár délutánra elállt, nekem egyetlen porcikám se kívánta, hogy kimásszak a meleg szobából. Végül Zoli azzal hívott, hogy neki is máshogy alakul az estéje és egyébként is újból elkezdett esni. Éééés megint megbeszéltük a másnapi közös futást.
A péntek nekem jutalom nap, pihi és lazulás a végigmelózott hét után, saját ajándékom magamnak. Aznap nincs futás se, csak nagyon indokolt esetben. Na, ez az volt, de a napsütés és a beszélgetős futás ígérete elvakított. Amikor végül egyik sem jött össze, a futókedvem a kívánatos küszöb alá csökkent. Kétszer kötöttem ki a cipőmet - ááá, egy kihagyott edzés nem számít - de végül rájöttem, hogy azért találtam ki az egész állóképességfejlesztős hónapot, meg aztán a maratont, hogy ezekből kilépjek kicsit. Mert újabban már a három futás sem jött össze és ez egyre rendszeresebb lett. Aztán mindkétszer visszakötöttem a cipőfűzőmet és a második után - bár nem túl őszinte lelkesedéssel - de kimentem kocogni kicsit. Persze futás közben megjött a kedvem és az aztán bőszen veregettem a vállamat, mekkora király vagyok, de azért na. Nem vagyok elszállva magamtól. De megcsináltam és a még hátralévő hat hét alatt meg is fogom csinálni, amit elhatározok. És azért az nem olyan sok.

A hétvégi hosszú már könnyedebben ment, fizikailag kevésbé volt kimerítő, mint fejben - ez utóbbihoz vissza kell szokni, hogy a nem olyan soknak tűnő szabadidőből másfél-két órát ne sajnáljak erre áldozni. De ilyesmit meg tényleg olyan rég csináltam, hogy van hozzá kedvem. És a tegnapi 13 km sima ügy volt.

Ezen felül abszolváltam két súlyzózást is, szóval összeségében rendben volt ez a hét. Ezúttal ismét nagyon elszánt vagyok súlyzózásilag, keveseket csinálok, de abból hátha nem marad majd el az a heti 1-2.

Most már csak azt nem találtam ki, miket fussak hét közben. De azt hiszem, nem is feltétlenül fogom. Valszeg maradnak ezek a 7-8 km-ek, azzal a különbséggel, hogy a novemberi utolsó három hétben már egy-két feladatosabb edzés is lesz köztük, addig meg csak lazán. De jó lesz ez, így aztán még az is felmerült bennem, hogy tavasszal egy hosszabb ilyen blokkot és egy komolyabb időcélú 10 km-s versenyt lehetne beiktatni. Bízom az idén már megvalósult Szegedi Félmaraton folytatásában, csak most több időm lenne kezdeni, hamarabb nekifognék és céltudatosabb lennék. Meglátjuk, egyelőre nézzük meg, mire leszek képes november közepén.