Örülök, hogy az idén már három jól szervezett terepfutáson vettem részt. Szerintem a Mátrabérc, a Montrail60 és a T100, mindegyik hibátlan volt!
Köszönöm a szervezőknek!
A Montrail múlt heti tapasztalataiból kiindulva (ahol 50km-nél elfogytam), 10-el alacsonyabb maximum pulzussal és 10 percenkénti ivással és három nagyobb (szendvics) evéssel terveztem a T100-at.
Így utólag azt mondom, hogy ez nagyjából bejött. Az ivás mindenképpen, a pulzusmaximálás is, noha Lajosforrástól (kb. 75-80km) már nem volt könnyű.
Addig viszont könnyen és viszonylag jó tempóban sikerült elérni, kivéve a Visegrádra vezető út utolsó harmadát (az aszfalton), mert az nem esett jól és lassan jött el a vége. Visegrádon ettem és így Pilisszentlászlóra visszafelé megint jólesett a futás, annyira, hogy Szentlászlón a faluban egy, a kört akkor kezdő szembejövő futóhölgy még megkérdezte, hogy eltévedtem-e
Lajosforrásra felfelé próbáltam magamba tolni a második szendvicsemet, miközben igykeztem nem nagyon leszakadni Andiról. Na ez kilátástalan próbálkozásnak bizonyult Majd' megfulladtam, és így is csak a szendvicsem felét bírtam magamba erőltetni, közben persze egyre jobban lassultam. Eközben kezdtek a combjaim is reklamálni, görcsölgetéssel kifejezve nemtetszésüket a tempó és a szervezetemből addigra már hiányzó anyagok miatt.
Csikóváraljára együtt értünk le JB-vel, neki meg a gyomra rendetlenkedett. Gandiéktól két sótablettát kaptam és magamba nyomtam egy marék sós mogyorót is, majd nekivágtam a maradéknak.
Csobánka, Kevély már fáradtan, de rendben ment, hanem lefelé Pilisborosjenőre, megint előjöttek a görcsök (JB el is porzott mellettem). Leérve a faluhoz ért utol Ildikó olyan tempóban, hogy esélyem sem volt felvenni azt a sebességet. Viszont kaptam Tőle két magnézium tablettát, amiért ezúton is hálás köszönet. Így a Köves-bércről egész normálisan le tudtam érni, sőt, miután Szasza biztosította az átkelésemet, a 10-es út túloldalán, a szántóföld mellett és az aszfalton a sinekig is sikerült futnom.
A Csúcs-hegyre felfelé gyaloglás volt, aztán lefelé megint kezdték a játékot a combjaim, de miután elhagytam a kutyákat és nemsokára újra hallottam ugatni őket, ebből tudtam, hogy valaki közel lehet hozzám (Lúdtalp volt), úgyhogy 19-re lapot húzva beindítottam a görcsölgető lábaimat. Magam is csodálkoztam, hogy nem lett rosszabb, sőt a görcs is szép lassan múlni kezdett az aszfalton. A Dózsa György utcában még egy szép termetes kutya állta az utamat, úgyhogy egy 50 méter gyaloglást még megszavaztam, de megérte, mert nem mozdult rám, csak gyanúsan, a szeme sarkából figyelt
Az utolsó emelkedőt az iskoláig majdnem végig futottam, aztán még két kanyar és cél.
Aki látott a célban az tanúsíthatja, hogy nem néztem ki jól, de hát ezért jöttem, elfáradtam.
Tudom, hogy nem voltak itt a nagy nevek, amit sajnálok, de ez van.
A lányok viszont nagyon szépen futottak, és nem tartom alázásnak, hogy előttem értek célba. Andi tavaly is megelőzött a T100-on, Ildikó UB-s futásáról nem is beszélve.
Gratulálok minden célba érkezőnek!