Lassan már egy hónapja, hogy a bal combomban részleges izomszakadásom volt egy edzőtermi hülyeség miatt... A doki múlt pénteken még azt mondta, hogy 2-3 hétig ne erőltessem, illetve csak annyira, amennyire fájdalom nélkül bírom. Azt hittem belezöldülök! Itt a tavasz és nem futhatok ki a világból (no, nem mintha a tél zavart volna, szaladgáltam akkor is)...

Ma nem bírtam tovább, lesz, ami lesz alapon felöltöztem, hogy kocogok pár km-t, aztán ha elfáradok, feszállok egy buszra és usgyi haza.

Újpest központból indultam, cél a Hungária Krt. felüljáró volt, végig a kerékpárúton. Lassan, kocogva. Már az elején éreztem, hogy ez az, ami nekem annyira hiányzott! A friss levegő, a fű illata, a tavasz első napsugarai... :) Nyilván nem álltam meg a Hungáriánál, gondoltam, ha nem fáj, akkor addig futok, amig meg nem lesz a fél óra, oda-vissza az pont egy egész órácska, pont, harmadával több, mint amennyit akartam :) És kicsit jobb tempóban. Elértem a Vágány utca sarokig, onnan már nem volt megállás a Hősök teréig. :) És még mindig nem fáj a combom...és vissza.

A végére kicsit elfáradtam, nagyon rég futottam ennyit. Nem is tudatosult bennem, hogy majd' 13 km-t nyomtam le egyhuzamban, hosszabb kihagyás után.

Elmondhatom, hogy hiányzott, mint egy falat kenyér!!! És még az időm sem lett rossz magamhoz képest, meg ahhoz képest, ahogy végiglazsáltam a telet. Elhatároztam (és januárban már be is neveztem), hogy ha nem fáj a combom, idei első bemelgítésem a Vivicitta lesz, ha már  a Pécs-Harkányról a sérülés miatt lecsúsztam.

Ott találkozunk... :)

Gyertek futni, szép az idő!!!  :)))