2 hozzászólásNo, megigértem, írok pár gondolatot.
Előljáróban leszögezném: a csapat nagyon jó volt, utólag is köszönöm Brieléknek, hogy ideglenesen befogadtak családtagnak! :) Az időmmel sem volt gond, habár jobbat vártam a tervezett 5:20-nál, de nem ennyivel. Egyszerűen csak vittek a lábaim, főleg az elején kellett visszafognom magam, mert gyorsan bekúsztam 5 perc alá. Ha végignézzük a km-ket, akkor elmondható, hogy szép, egyenletesen futottam.
A "vegyes érzelmi" rész:
- a szervezés szokásosan jó volt,de: szerintem ez a verseny túlnőtte magát ezen az útvonalon, túl sűrű volt a tömeg, legalábbis ahol én futottam, ott képtelenség volt tempót futni. Nagy tanúlság lehetne ez a Szervezőknek, én jobban szétszedném jövőre az indulókat, hiba volt egyszerre indítani a maratonosokat és a stafétákat. De ez csak magánvélemény, biztos csak nekem okozott gondot, hogy néhol (főleg a pesti rakparton) több száz méteren keresztül képtelenség volt előzni, még szlalomozva sem, úgy be voltunk szorítva. A váltózónák is rövidek voltak szerintem, sokan tolták-lökték egymást, a számokat nem is lehetett fenn látni, sok ember futkosott és nézegette a számokat, hogy most akkor merre is az arra...persze csomóan másik zónában várták a társakat...ez mondjuk nem a szervezők hibája, a számtan úgy tűnik sokunknak nem erőssége :)
- én is elkövettem pár amatőr hibát: ezelőtt még sosem vittem magammal telefont, most ezt nem mertem megkockáztatni, mert ha valami baki közbejött volna, útközben nehezen tudtam volna más módon üzenni Brieléknek. A telefon (ami ugye baromi nehéz, nem hiába útálom) az övtáskámba került, ami egész idő alatt felcsúszkált rajtam, folyton taszigálnom kellett és nagyon zavaró volt.
- A pulzusmérő pántot sem állítottam vissza "nyári" üzemmódra (hidegben mindig máshogy, szorosabbra állítom, hogy az aláöltözet ne rángassa le), persze az izzadtságtól az öv folyton le akart rólam mászni, azt is ráncigáltam egész úton. A végén hagytam is lecsúszni, már nem érdekelt.
Röviden összefoglalva, lehetett volna jobb is. Részben miattam, részben külső okok miatt. Tudom, ne legyek telhetetlen, mégis kicsit elszomorít. Tanultam belőle. Remélem.
Az is lehet, hogy csak nyűgös voltam/vagyok, hosszú volt ez az év, nagyon várom már a végét, teljesen ki vagyok facsarva fizikailag, érzelmileg...
Következő verseny: Vivicitta félmaraton, 2014, ott találkozunk. :)
Mi is beszélgettünk ezekről itthon, és én is azt gondolom, hogy valahogy kinőtte a dolog a lehetőségeket. A váltásoknál iszonyú tumultus volt, ugye az elsőnél el is kavartunk, amikor pedig én váltottam, akkor alig tudtam helyet préselni magamnak a tömegben, hogy ne kerüljük el egymást Gyurival.
A Margisztigeten szégyenszemre egyetlen egy darab Toi-Toi volt, előtte kígyózó sor, majd hoztak még kettőt, de még így is több, mint fél órát álltam sorba, mire bejutottam. Komolyan izgultam, hogy lekésem a váltást. Vagy magammal viszem a dolgot...
Az úton nem volt semmi gond, ugye az én tempócskámban inkább engem kerülgettek, igaz, hogy szűk részen én nem nagyon futottam, nem volt probléma.
És szerintem is jó csapat voltunk, nagyon örülök, hogy a tempóm ellenére hajlandóak voltatok futni velem, és a közös befutás a végén külön élmény volt!!!! A 3 mosolygós arcú csapattárs, ahogy becsatlakoztatok... "nem gondolod, hogy magadra hagylak itt a végén!" - emlékszel? :) Ezek annyira sokat elmondanak a sporttársi viselkedésről, nagyon köszönöm!