Jelentem, a mai napon lefutottam a második izéig a gáton, úgyhogy végülis büszke lehetek magamra.

Bevezettem, hogy önmagamlegyőzésére tenisz- vagy olimpiai hosszútávfutás közvetítést képzelek a nyomott vánszorgás befejezésének végére, nehogy abba merjem hagyni a lábemelgetést.  Persze a közvetítés minden esetben körülbelül így ér véget: "mi se gondoltuk volna, de beért a célba, a teljesen esélytelen futó, aki még a tavalyi olimpián indult el..."

Nem baj:) Ha nagy leszek, biztos jobban megy majd a futás is! Remélem tudok menni majd a 6É futásra is, nagyon kíváncsi vagyok, szerintem jó buli lesz! Pláne ha nem esek össze a Petőfi híd budai hídfőig..

És ha futni mentek öltözzetek fel rendesen, ma megint szembefutott velem a papa, aki sose hajlandó egy rövidnacinál többet felvenni, ami nem csak közveszélyes(azokra nézve akik látják a felsőtestét), hanem bőrrákesélyes is! Holnaptól símaszkban futok és zoknit húzok a kezemre is. Fene az UVb sugarakba...