Úgy tűnik, nem lesz időm átírni, így hát marad a másolat a FB topikból: 

Berzso, Blans, -ethka-, köszi az együttfutást! Nélkületek talán az 1:20 sem jött volna össze. Jó, hogy a laza futásotok egyezik az én tempósommal. :D (Valaki elküldené nekem a részidőket? Az órám gondolt egyet és kikapcsolt... :( Mellesleg én is eléggé lefáradtam. :) )

Még tegnap se hittem el, hogy eljutok a Vivicittára, pedig akkor elviekben már minden összeállt. Úgy indultam neki az évnek, hogy jó lenne megint olyan jó sok versenyre eljutni, mint tavaly, de tervezni a suli (2hetente) és a 4 gyerek mellett nem igazán merek. Azt gondoltam, a Vivicitta nem fog összejönni, pedig tetszett a szép szürke pólója, még majdnem be is neveztem 3 hete, de aztán győzött a józan ész (minek nevezzek, ha úgyse jutok el?). Aztán mégis. :)
Ismerőseimmel utaztunk autóval (ezúton is köszönöm nekik), így azért egyszerűbb volt. Időben odaértünk a Margitszigetre, ahol előszöris cipőt néztem, aztán beneveztem, és elmentem pénzért, hogy meg is tudjam venni a cipő-utánpótlást. A jól bevált Pegazusom ikertestvérét sikerült megszereznem (szegény régi azért már sokkal rosszabb állapotban van..).
Némi társasági élet - narancsfolthoz való csatlakozás, kis beszélgetés- után még elmentem inni és más folyó ügyeimet intézni, aztán elindultam a rajt -általam gondolt- irányába. Gyanús volt, hogy mindenki az ellenkező irányba megy, aztán a nagy rózsaszín gömböt is arra vitték, így én is irányt változtattam. Azért még időben odaértem a rajt közelébe, és csatlakoztam a fent említett narancspólós társasághoz. :) Nem igazán tudtuk, mikor volt a rajt, csak sejteni lehetett, és pár perc múlva lépésben már haladtunk is előre. Csekély 7 perc alatt oda is értünk, ekkor már csak futni kellett.
Úgy rémlik, folyamatosan előzgettük az embereket (pedig az 1:10-es táblánál álltunk), a 2. km-től kezdett menni a futás. A 6. után meg kezdtem fáradni, de akkor már nem szerettem volna lemaradni a társaságtól! :) Sikerült is együtt befutni a célba, 1:15:48-at mért az órám (erre szerencsére emlékszem). Pár szót még beszélgettünk (a célnál szép nagy csapat FB álldogált), aztán mentem öltözni, hogy ne várakoztassam meg az ismerőseimet.

Jó verseny volt! Én nem minden nap járok Budapesten, úgyhogy nekem nem unalmas a rakpart sem, jó volt társasági életet élni és társakkal együtt futni, köszönöm mindenkinek! :)

Az órámat aztán a szakember helyrehozta, a részidőket pedig Berzsotól megkaptam e-mailban, így minden rendbejött végül. :)

Tavaly a maraton előtt vettem egy új Saucony cipőt. Persze a versenyen még nem mertem abban futni, mint utólag kiderült, szerencsére. Mikor elkezdtem próbálgatni, (főleg a jobb lábamon) az achillesem el kezdett fájni, miután futottam benne. Kicsit pihentettem, aztán próbáltam utcai cipőnek. Úgy is megfájdult. Eltettem, de aztán csak sajnáltam nem használni a szép új cipőt, így időről időre elővettem, de amikor jelzett az achillesem elraktam. Aztán hosszabb pihit kapott, majd egy ideje megint hordtam. Nem éreztem különösebbet, így azóta gyakorlatilag naponta abban járok.
 Tegnap gondoltam egyet -háha összeszkott már a lábammal-, és futottam benne egyet. Először jónak tűnt, de futás után egy kis idővel újra fájdogált az achilles. Sajnos. Így ma utcára is hanyagolom megint. De jó lenne, ha egyszer majd végül mégis tudnám használni, mint futócipőt...

Vasárnap lehet, hogy tényleg eljutok a Vivire, akkor megpróbálok cipőt is keresni. Gondolom, a Spurisok kint lesznek. (A Nike-t is egy verseny előtt vettem 2005-ben.)

Kicsit belekezdtem- 6:14-es tempó 10 nap pihi után lehet, hogy gyors volt.. :) Történt ugyanis, hogy a múltkor megkértem apukámat, vegyen a Lidl-ben futónacit (nálunk nincs üzletük, de itt az edzesonline-on írta valaki, hogy lesz akció- köszi a tippet! :). Combközépig érőt szerettem volna, mert hát nem valami jók a lábaim, rájuk fér némi takarás. De nagy választék nem volt már, amikor ott járt, 1db női futónaci volt csak, azt megvette nekem. Háááát... Nevezhető combközépig érőnek éppen, de én jobb szerettem volna 10centivel hosszabbat. Mindegy, hisz nem volt más; eddig elég meleg sem volt hozzá. Ma viszont igen- gondoltam, egy életem, egy halálom, elmegyek benne futni. Á, csak kicsit éreztem benne meztelennek magam.  Egy többszázas tömegben még elmenne, de így egyedül futkorászva a városban, nem volt valami jó érzés. (Pláne, hogy az a picike szára is teljesen felcsúszott kb. 50m futás után, mintha shortban lettem volna. ) Szóval ezért volt a 'nagy' tempó.

A térdem egyébként jól viselte, remélem, negatív utóhatás sem lesz. Jó volt a virágillatban, színes virágok között futni, főleg ennyi kihagyás után. Legközelebb úgy öltözök, hogy az se rontson az élményen! (Ja, és persze akkor mentem, amikor a sulikból elkezdtek tömegesen hazaindulni a fiatalok.... :oP)

1. Azt hiszem, a 2. félmaratonom volt Balatonalmádiban az esti feles két évvel ezelőtt. Előtte már körbefutottam Orfűn a tavat, s mivel irigykedtem :) azokra, akik nagyobb tavakat is körbefutnak (Tisza, Fertő, Balaton), megálmodtam, hogy én is egyre nagyobb tavakat fogok körbefutni, végül a Balatont is. Filóztam, melyik lehetne a következő, és tesómmal megbeszéltük, hogy a Velencei-tó. Ez a lépés tehát megvalósult. A következő azt hiszem kicsit odébb lesz, valószínűleg ezt kell még egy kicsit gyakorolnom, mielőtt továbblépek. :) (Ha nem is a tó körül, de a 30km feletti távokat mindenképpen. Csak előbb kéne még több 20-25km-t is futni...)  

2. És a nyavalyák: a tófutás végén már éreztem, hogy a térdeim kicsit túl lettek erőltetve, de másnap még nem volt velük semmi gond. Kedden viszont jó mászkálós-intézkedős-rohanós napom volt, és egy sietős leguggolós cipőhúzásnál a bal térdem azt mondta, neki ez már sok(k). :(( Ezután úgy mentem a lépcsőn fel és le, ill. leülésnél-felálásnál úgy mozogtam, mintha a bal lábam fából lenne. Ha véletlenül behajlítottam, önkéntelenül is felkiáltottam picit. Járásnál egyébként nem fájt. 1-2 nap alatt sokkal jobb lett, de ezalatt sikerült a bal térdem kímélésével a jobb térdemet is megfájdítanom, bár nem annyira, mint a balt. Gondoltam, vasárnap megpróbálkozom egy szűk félóra futással, de végül máshogy alakult a programom. Lehet, hogy jobb is, talán majd ma teszek azért egy kísérletet. Ha nem árt neki a futás, akkor szeretnék a héten legalább 10km-t összehozni. A múlt heti 0km nagyon nem tetszik. (Persze ha úgy veszem észre, hogy árt, akkor enm erőltetem, de régebben volt már gond  a térdemmel és akkor a lassú futástól kezdett javulni, amikor a pihentetéstől már nem változott semmit az állapota.) Túl sokat semmiképp nem fogok futni mostanában, mert a suliban is egyre több lesz a zh meg házi, azokra is kell az idő.
Másik nyavalya a fogfájás, már régóta halogatom a dolgot, de ideje lesz végre elmenni fogorvoshoz....

2007. április 1. A FUTÓbolondok napja.

Kicsit izgulósra sikeredett a hétvégém- azon izgultam a legkevésbé, hogyan fogok hazajutni Agárdról, pedig nem volt egészen tiszta a dolog... Na de nem ez a lényeg.
Dunaújvárosból mentem BP-re szombaton a suliból. Tesóméknál aludtam, egész nyugodtan. (Úgy látszik kezdem megszokni, félévente egyszer ott alszom egy-egy verseny miatt.) Reggel viszont nem mertem a későbbi busszal indulni, amivel elvileg simán odaérhettem volna, így fél 7 előtt már elindultam. Újpestről metróval mentem a Deák térig, ahol kicsit felmentem a felszínre, hátha találok egy nyitva levő reggelizőhelyet. Persze semmit nem sikerült (attól még lehet, hogy van:), így mentem tovább a Batthyány térre a másik metróval. Ott persze extra felszereltségű metróállomás volt, Fornetti pékséggel, WC-vel, zuhanyzóval. :D Az első kettőt ki is használtam.
Volt időm még 8-ig nézelődni, sétálgatni a téren. 8-kor indultunk, Jozsef szállított engem és Laci307-t. Időben odaértünk Agárdra, volt idő a regisztrációra, beszélgetésre, átöltözésre. Ezt jó későre halasztottam, mivel igencsak hidegnek tűnt az idő.

(folyt. köv., de most éhesek a gyerekek :)

Naszóval :)
Azt gondoltam, nagyon hideg csak nem lesz már sokáig, így a verseny kötelező pólóját húztam trikóval, hosszúnadrággal. Hosszúujú vékony felső nem volt nálam, pulcsi meg biztos túl meleg lett volna- de végülis hosszútávon bevált ez az öltözék. Ja, tényleg: ez volt életemben eddig a 2. leghosszabb futás. :) (1. Plus M, 3. YT 30km 2006-ban mindkettő)
Rajt után, ahogy szokott, vitt magával a tömeg vége (túl előre sose szoktam állni), mégis csodálkoztam, hogy a "záróbusz", Ajanó nem ért utol. Gondoltam, jobb az elején egy kis előnyben lenni, a végére úgyis lassulok, és utolér. De ez csak félig lett így. 
Az első frissítőig elég jól haladtam, és meglepetésemre ott utolértem Lacit és kísérőjét. Egy darabig követtem őket, aztán nagyon belelendültem a futásba, sikerült is megelőznöm őket. A táj szép volt, még a tó mellett előztem, de utána hamarosan eltávolodtunk tőle, és csak jó sokára láttuk meg újra. Panferik volt, akivel időnként kerülgettük egymást és kb. 25km-ig  látótávolságon belül volt. Ez jó volt, mert más futót ritkán láttam, és az útvonalban némileg elbizonytalanodtam időnként. A 23. km-nél levő frissítőpont után kezdtem rohamosan lassulni. Hamarosan egyedül maradtam, nem láttam futót se előttem, se mögöttem, de örültem, hogy addig elég jó tempóban eljutottam, és nem akartam nagyon lassulni. Ahogy a tóhoz értem és Agárd felé visszakanyarodtam, egyre nehezebben ment a futás. A szél is állandóan fújt, lassan a térdeimet is kezdtem fájósnak érezni. Az utolsó frissítőpont után már sokszor gondoltam a gyaloglásra, néha le is álltam pár lépésre ivás vagy orrfújás ürügyével (még anélkül is 1 v. két alkalommal, szégyen és gyalázat...). Ekkorra tényleg nagyon lelassultam, de lehet, hogy a táv is hosszabb volt (FB mérés szerint 32.5km, én 31.5-et könyveltem el a hivatalos mérés alapján). Igaz, az utolsó frissítésnél pár percet el is beszélgettem, azaz meghallgattam, amit meséltek, de ez a lényegen nem sokat változtat, így is csigalassú voltam.
Aztán végül csak beértem, majdnem 4 óra alatt. Nagyon örültem, hogy beértem, és a nyakamba akasztották az érmet! :) Még az órámat is elfelejtettem leállítani időban...  Kellemes futás volt, de felkészülten és tovább társaságban futva még  jobb lett volna. Na majd legközelebb! :)

A busz, amivel BP-et kihagyhattam volna az útvonalból, persze már előbb elment (kb. amikor célba értem), így Józsefékkel visszautaztam Bpre, onnan pedig busszal mentem a gyerekeim után. Az utazás Bp-től majdnem annyi ideig tartott, mint a futásom, de legalább szunyókálhattam közben. Csak a lábamnak nem volt kényelmes, de ez egy másik történet..