Tegnap az aerobic új formájának hódoltam a szauna aerobicnak  teremben vagy 40 fokban már álltó helyemben folyt rólam a víz...de ha aerobicról van szó nem tántorítok.

Szóval az új szenvedély március óta az aerobic, méghozzá a koreografált változata, hogy step, vagy dance mindegy...meg mint kiderült a hőmérséklet sem akadályozó tényező (bár tény és való a szélsőségeket még nem merítettem ki). A kezdetekben persze még azt sem tudtam merre van az arra, hogy hívják a lépéseket és térben és időben nehéz volt orientáltnak lennem, de amint egyre jobban jövök bele, mint kiskutya az ugatásba annál többet ekerok belőle, és mindig van feljebb , plusz forgások, karmunka. Egyelőre még lehetőségek kimeríthetelen tárházának tűnik ami előtt állok én, a kicsi csodálkozva, mint borjú...na jó mint Juliska a mézeskalács házra, fincsi a cucc! Már szinte kívánja a szervezetem ezt a fajta napi adrenalin löketet...

Szóval szauna aerobic: vitathatatlan előnye, hogy fél perc után látszik az emberen...keményen dolgozik, viszont a koncentrációt, ami lépéskombinációknál nem hátrány... hát finoman szólva sem segíti elő. A koreográfia lehet, hogy ezért tűnt a szokottnál nehezebbnek...de ez nálam határozottan előny, mert előhozza belőlem a NA NEHOGY MÁR...DE CSAK AZÉRT IS, és mint a bika előtt a vörös posztó előttem is ott lebed az akarat e formája - megcsinálom. Szóval kicsit lassabban, kicsit kótyagosan de a végére csak összehoztam és szokás szerint boldogsághormonokkal feltöltve fáradt vigyorral az arcomon vonszoltam magam haza.