
Hát, mondjuk némi felkészülés nem ártana, szólalt meg a lelkiismeret, így az előző hetet kineveztem felkészülésnek. Leanderrel nagyon bejött az együttfutás: neki humánus hajcsár vagyok, mindamellett a lassú tempó más izmokat mozgat meg, jól lehet érezni a hatást. És ha már kint vagyok az utcán, akkor folytathatom is a futást: így lett két darab éves rekord a lefutott távban: Leanderrel 4,6 km megfejelve egy Népliget 10-essel: 14,6 km.
Már csak a slusszpoén hiányzott: a félmaraton körüli táv. Vasárnap ez is meglett, igaz, hogy városi sík terepen, meg 2:17-tel, de akkor is! Innentől irány a fejbenkészülés, a koncentráció, a számelmélet. Gondolkodom a célidőn.