Tegnap gondoltam egyet és kicsit megynomtam egy ötöst, sikerült egy egyéni legjobbat futni. Nem tudom megmagyarázni, hogy miért csináltam, mikor leginkább kímélni kellene a lábam. Azt hiszem kellett már egy kis sikerélmény, mert kedztem kiábrándulni a futásból, úgy éreztem, hogy csak egyre lassab meg bénább vagyok.

Egyébéként nem akarom elkapkodni, de azt hiszem kezd helyrejönni a lábam, tegnap szinte egyáltalán nem fájt, és úgy jött össze a PB, hogy még kicsit vigyáztam is, szóval lesz ez még 25 perc alatt. Csak oda kéne eljutni, hogy ezt a tempót tartani 21 kilin keresztül. No ez még kicsit odébb lesz. Szerintem tavaszra reális, ha nem jön közbe valami hasonló sérülés.

Szerdán azért elmegyek a doktornőhöz, jobb megnézetni, meg ha már ott vagyok megmutatom a kattogó térdeimet is.

Éppen azt néztem az előbb, hogy ezt a fényképet ami itt van avatarnak, le kellene cserélni, már nincs ilyen szép kerek fejem. Ez a lipo 6x zsírégető szerintem jó kis cucc, elég látványosan soványodtam az elmúlt hónapban. A súlyomat nem tudom, mert fogadalom, hogy a gyerkőcök szülinapjáig nem állok mérlegre, és az pedig október huszadikán lesz. Jobb ez így, nem akarok már a súlyommal foglalkozni, csak a futással. Meg már annyira nem is érdekel. Szomorú velejárója a dolognak, hogy szinte minden ruhám röhejesen áll rajtam, mindenem egy számmal nagyobb, de inkább kettővel. Tök jó érzés, bár van pár Marlboro Classic ingem, azokat kicsit siratom. Tök vicces, de teljesen egyértelmű, hogy a lábam is nőtt minimum egy számot. Akik régen láttak nagyon meglepődnek, anyukám meg már kifejezetten aggódik :D

A hétvégén tuti bevállalom a Bélapátfalva-Létrástető túrát oda-vissza, plusz a barlangok. Már nagyon várom, gyakorlatilag február elseje óta nem voltam barlangban, pedig még mindig ez az elsőszámú szerelem :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Futogatok, edzegetek, visszafogottan. Legalábbis próbálnám, de tegnap megint ilyen 6.20-as kilik jöttek össze. Tegnapelőtt nyomtam kicsit a kettlebellt, ugrókötelezéssel kombinálva egész brutális kis edzést lehetett összehozni, a végére meg egy jóleső kis futást beiktattam. Próbálok eljutni a gyógymasszőrhöz ezzel a nyomorult talpfájással, de elég nehéz vele időpontot egyeztetni, majd vasárnap este kell visszahívnom.

Gondolkodtam a sérülésen és arra jutottam, hogy a cipő a hibás, meg aki megkötötte. Ugyanis eléggé széles a lábfejem, ilyen széles cipő nincs, így rendesen tágul minden talajfogásnál. Én viszont jól meghúzom, hogy tartsa meg szépen a bokámat, de ennek következtében nem engedi eléggé táguln a talpéleknél. Legalábbis erre gyanakszom, mert amióta lazára hagyom, azóta tudok hosszabbakat is futni. Mondjuk így meg eléggé kijár a sarkam, ami nekem se jó, de a cipőnek sem. Bár inkább a cipő menjen tönkre, mint a lábam :)

Még futok egyet holnap, aztán a jövő héten szerdán doki, addig max egyet, utána csütörtökön irány a Bükk, tervezek egy óvatos túrát, max 20km, péntek-szombat-vasárnap pedig aktív barlangászattal fog telni, Szepesi-Láner, Létrási vizes, Istvánlápa, majd vasárnap levezetésnek Bányász-zsomboly plusz Diabáz. Elég zsúfolt program, kíváncsi vagyok mit sikerül majd megvalósítani belőle, meg hogy mennyire fogom feldobni a talpam Istvánlápa után :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Tegnapelőtt kocogtam kicsit, tegnap is kocogtam kicsit. Tegnapelőtt a régi cipőben, tegnap az újabbikban. Tegnapelőtt nem nagyob fájt semmim, tegnap fájt a talpam. Ma is fáj a talpam.

Viszont végre összeszedtem magam és kerestem magamnak orvost. Láss csodát, van itt Szegeden remek sportorvos, a MOB Orvosi Bizottságának tagja stb. Magánrendelése is van és már időpontom is van jövő szerdára. Gyógymasszőr is van Szegeden, tőle is kaptam a holnapra időpontot, ma éppen a Pick Szegednél volt kint... Mindenzt támogatta a google :)

Tanulság: nem kellett volna három hétig nyavajogni, picsogni, blogban magamat sajnálni/sajnáltatni. Bár a saját védelmemben hozzáteszem, hogy még sosem volt ilyen makacs sérülésem, általában minden helyrejött egy hét kenegetés-pihenés után. Kivéve persze a kb tíz évvel ezelőtti bokasérülést. Meg a 13 éves deréksérülést :)

Jó sportolást Mindenkinek!

Lejtőn érzem magam rendesen, nem akar javulni a lábam, továbbra is a sarkam és a külső talpél fáj. Hétfőn futottam majdnem hatot, a végére éreztem kicsit, hogy nincs rendben. Kedden picit fájt, de nekiindultam egy ötösnek. Két kili után haza kellett sétálnom, nagyon megfájdult. Azóta semmi edzés, ülök a hátsómon, kenegetem a lábam, de nem nagyon javul. Orvost még nem látott, nem iagzán tudom kihez mehetnék vele.

Eléggé kihat a lelki állapotomra is az edzések hiánya. Úgy érzem kezd lassan elszállni az a sok belefektetett munka meg kitartás. Tudom, hogy ez nem teljesen igaz, de akkor is nagyon rossz érzés. Nagyon félek, hogy visszeszedek a keservesen leadott kilókból, és bizony vissza is jött már vagy másfél kiló. Ez önmagában viccesnek hangzik, de elég nehezen mennek le ezek a másfél kilók is.

Holnaptól legalább a garázsban nekiállok kettlebellezni, azzal tán csak nem terhelem le annyira a lábam... Majd tolom, ahogy a csövön kifér.

Tulajdonképpen nem is baj, hogy pihenek kicsit, idén már versenyre úgysem megyek. Októbertől nekifogok alapozni, gyűjtöm a lassú kiliket, aztán majd február környékén megint nekiállok majd az iramjátékos meg a magas intenzitású futásoknak, vegyítve a hétvégi hosszú futásokkal. Tavasszal aztán valamilyen félamaraton, majd júliusban a bükki, szeptemberben a nike, aztán jövőre talán megpróbálom a spar maratonon a 30 kilis távot. 2012-ben pedig lefutom életem első maratonját. Muszáj most ezekkel kitöltenem a fejem, jobban járok, ha inkább tervezgetek, mintsem a jelenlegi állapotomon rágódjak. Ami kiló meg visszajön, az az alapozás alatt majd lemegy megint, egye meg a fene :) Na végül majd csak felvidítom saját magam...

Jó sportolást Mindenkinek!

Sajna elég sz@r a helyzet. Nem nagyon tudok járni sem, és teljesen depressziós kezdek lenni, mert nem tudok lemenni futni. Nagyon idegesít a dolog, pedig vasárnap óta ápolom, pihentetem, de nem javul. A hét elején is fent voltunk a Bükkben, én meg kuksolhattam a teraszon és csak nézegettem a terepfutó cipőmet nagy shrekmacska szemekkel (Emese szerint).

Gondoltam egyet az előbb és felmentem a futanet.hu-ra vigasztalódni. Megnéztem az eredménylistát és láttam, hogy jó páran voltak 2.00 és 2.00.10 között. Na ez a méreg basszus, nem a 2.02.28 :) Félre ne értsétek, nem kárörvendek, csak próbálom beleélni magam annak a helyébe, aki másodpercekkel maradt csak le a két órán belüli eredményről, és így mindjárt kisebb a magam bánata.

Ha a lábam nem javul vasárnapig, akkor hétfőn irány a doki. Jobb talpél és sarok, valamint egy jól kivehető izomcsoport a vádlimban, ami egyértelműen a talpamról fáj. Ilyen jellegű fájdalmam sosem volt, ezért gyanakszom a cipőre.

Találtam magamról fotót a futaneten, eléggé elszánt, ám leharcolt fejem van rajta :) ment is iwiwre egyből, hiába adni kell az egonak is. Megnéztem a befutó videómat is, én úgy éreztem, hajtok a végén mint állat, erre a videón meg csak vánszorgok... Biztos lassított felvételt adnak a spuri webtévén. Biztos. Egyébként meg nincs mit szépíteni, szerintem egyszerűen nem bírom még végig úgy, ahogy szeretném. Szerencsére ezen lehet segíteni, edzeni kell, jó sokat, keményen. Novemberben meglesz két órán belül, jövőre meg a 26. nike egy negyvenöt alatt. Éljenek az ambíciók!

A hosszútávú terveimből egyelőre ködbe veszni látszik a végső cél, a maraton. Talán sosem leszek képes rá, talán túl későn kezdtem hozzá, és már nem fogják bírni a lábaim. Pedig a szívem vinne, vitt volna vasárnap is... Most úgy látom, hogy jövőre még futogatom a félmaratonokat, ott leszek, ahol csak tudok, azután majd meglátjuk. Egyszer biztosan nekivágok, legfeljebb nem sikerül.

Jó sportolást Mindenkinek!

Gyorsan összegzem a vasárnapi őrületet :) Sietek, mert fizetős helyen írom, eljöttünk pestről Bélapátra kicsit pihenni.

Szombaton reggel felmentünk Pestre, kocsival végigjártam az útvonalat, már amennyire ez lehetséges volt. Vasárnap minden simán ment, időben odaértünk, tudtam rendesen aludni, reggelizni, melegíteni, gyomorműködés, minden rendben volt. Igaz, a helyszínen eléggé kevésnek bizonyultak a kihelyezett illemhelyek, de megoldottam ügyesen-okosan :)

A versenyről. Ennyi embert legutóbb a kilencvenes években láttam MIÉP-tüntetésen :) Rengetegen voltunk, mozdulni alig lehetett. A futás maga eléggé jól sikerült, szinte végig hasonló tempót tudtam tartani, viszont a rajtnál már észrevettem, hogy alig kétszáz méter marha lassú kocogás után már 150 (!!!) volt a pulzusom. Máskor ennyitől olyan 125-126 körül visít a Polar, hogy lassú vagy öcsém! Nem is kellett sok, hogy 160 fölé szaladjon, aztán pikkpakk 170 lett belőle... Én ezt nagyon nem értem. Oké, hogy versenyfeeling, meg miegymás, de akkor is. Tét nem volt, izgulni is csak kicsit izgultam, a rajt pillanatában meg ez a kis izgalom is elmúlt.

Úgy gondolom, hogy önmagamhoz képest hatalmasat futottam, ilyen eredményről nagyon nem is álmodtam, de sajnos azóta csak azon jár az agyam, hogy mit kellett volna másképp csinálnom, hogy meg legyen két órán belül... Nagyon kevésen múlott, hiszen elég lett volna csak kilinként tíz másodperccel gyorsabban futni!! Nagyon bosszant a dolog, bár tudom, hogy ez marhaság... Egyébként úgy éreztem, hogy nem hoztam ki a maximumot, valahogy nem sikerült. Emese szerint közel sem néztem ki annyira szarul a cél után, mint júliusban a Bükkben. Igaza volt, én sem éreztem annyira megsemmisültnek magam, ezért is gondolom, hogy lett volna még mit kiadni magamból. Tizenhatig meg is volt, onnantól kezdtem fáradni, és tizennyolcnál már tudtam, hogy ez nem lesz meg két órán belül. Húsznál 1.56.43-at mértem magamnak, ami számomra komoly rekord, hiszen eddig még 2.20 alatt sem sikerült húsz kilit futni.

A hivatalos eredmény egyébként 2.02.28 lett, szóval két másodpercet tévedtem, de én már át nem írom az edzésnaplóm :)

Sajnos a jobb lábam teljesen készen lett, a talpélemtől a sarkamig, és onnan fel a térdemig a vádlimban egy izomcsoport megsínylette a versenyt. Gyakorlatilag alig tudok ráállni. Nem tudom, mitől lehet, én a cipőre gyanakszom... A bal lábamban még csak izomlázam sincs, mintha nem is futottam vola félmaratont. Kenetgetem vasárnap óta minden szirszarral, de semmit sem javult. Pedig ma már szerettem volna futni egye lazát a Fennsíkon.

Mindent összevetne nem kéne szomorkodnom, mert ahhoz képest, hogy idén januárban még az öt kilométert is kicsit elérhetetlen célnak éreztem, ez a teljesítnény mindenképpen büszkeségre adna okot. De mégis. Annyira kevés hiányzott... Tudom, hogy Ti megértitek. De talán jobb is így, mert megint lesz miért lemenni futni, megint lesz egy kis hang ott hátul, ami majd rébeszél a futásra még akkor is, ha majd nagyon fáradt leszek, és nagyon nem lesz kedvem lemenni edzeni...

Most megyek és megnézem ennek a novemberi siófoki félmarcsinak a részleteit :)

Jó sportolást Mindenkinek!