Ha valaki azt mondta volna nekem 2009 októberében, hogy Sly, két év múlva ilyenkor ott fogsz állni a Spar maraton rajtjánál, hát én istenbizony kiröhögtem volna. Ezért nem is haragudtam meg, amikor 2009 novemberében ugyenezt tették velem ex-kollegáim, amikor benyögtem, hogy na majd meglátjátok, egyszer tuti lefutom a maratont! Akkoriban a cipőfűzőmet sem tudtam állva bekötni a bazinagy pókhasamtól. Kettőszáz kettő kilót mutatott a mérleg. Száz alatt nem férfi, mondogattam. Azután eljött a pillanat, amikor már nem hittem el.

2009 októberében megszülettek a gyerekek. Súlyos komplikációk léptek fel a szülés után pár nappal, majdnem anya nélkül maradtunk, nagyon nehéz időszak volt, novemberben a dolgok egyenes folyományaként elveszítettem nemrég nagy verejtékkel megszerzett állásomat a FedEx Expressznél. Kellett valami, ami eltereli a figyelmem. A futás volt a legkézenfekvőbb választás, hiszen úgyis fogyni is kellene, meg edződni kicsit, ne mindig én lihegjek már minden túrán az utolsó helyen.

Edzésonline nélkül sosem jutottam volna idáig. 84 kilóval és összesen 1822.5 kilométerrel a hátam mögött állok rajthoz vasárnap. Tized ennyi kili sem szerepelne a naplómban az itt megismert emberek nélkül. Nem merek felsorolásba fogni, mert nem élném túl, ha kihagynék valakit. Bevallom, sokszor Nektek futottam, mikor már végképp elegem lett, és hagytam volna az egészet a fenébe, akkor eszembe jutott, hogy mit fognak szólni a többiek? Majd kapom az üzeneteket, hogy "na mivan, feladtad?"? Hát ezt azért mégse, inkább futok basszus. Meg sem próbálom kifejteni, hogy mennyire hálás vagyok mindannyiótoknak, akik segítettetek. Jó szóval, dorgálással, jótanácsokkal, ötletekkel, bíztatással. Különösen fontos volt ez abban a majdnem nyolc hónapban, amikor a sérülésemmel bajlódtam.

Természetesen tele vagyok kétségekkel, mert a tizenkéthetes edzéstervet három héttel később kezdtem el, ki is hagytam két hetet sérülés meg egyéb okok miatt, nem is érzem magam formában, és talán túl korán is mentem neki, de mindezek ellenére érzem, tudom, hogy sikerülni fog, mert igenis akarom, hogy sikerüljön. Harmincig nem lesz gond, most úgy érzem, de hogy utána mi lesz, az teljesen ismeretlen terület, arra még nem jártam, és fogalmam sincs, mi vár rám. Fogalmam sincs hogyan frissítsek, mikor mennyit egyek-igyak... Volt pár túlélőedzésem és bringatúrám, ahol bebizonyítottam magamnak, hogy igenis tudok küzdeni, tudok menni akkor is, ha úgy érzem minden erőm elfogyott.

Persze mint mindenben, ebben is benne van a kudarc lehetősége. Egy dolgot megfogadtam. Nem fogom kicsinálni magam. Kizárólag addig futok, amíg jól esik. Ha fáj, mert fáradok, továbbmegyek, de ha a sérülésnek a legkisebb jelét is észlelem, azonnal kiállok. Nem fogom egy verseny miatt kockára tenni az egész téli alapozást. Vannak terveim jövőre, és ezért vigyázni fogok magamra.

Vasárnapig már nem írok, szerintem nem is nagyon futok, legfeljebb valami nagyon rövidet. Megpróbálok pihenni.

Jó sportolást Mindenkinek, találkozunk az EO sátorban!!

ui: most kimegyekj fél kilencre, nem fogok megint a rajt előtt húsz perccel beesni :)

Elmentem ma egy hosszú futásra, lett belőle 12km és nagyon nem éreztem jól magam. Bele kellett sétálnom tizenegynél. Ilyen is régen fordult elő. Megint magasnak éreztem a pulzusom, a tempóhoz képes az is volt, pedig annyira nem volt még meleg, kellemes szél is fújt, inni is megálltam kétszer is. A lábaim mint két betonkaró, a pulzusom nyolc kilitől már végig 150 fölött, megint ez a nyomás a gyomorszájamban.

Ezennel elrendelek magamnak három teljes nap pihenőt, csütörtökön, pénteken, meg vasárnap bringázok egy nagyot, fent leszünk a Bükkben egy vidám kis társasággal, iszunk pár sört, túrázunk is egyet, utána hazajövök, futok pár átmozgató rövid távot, és jöhet a maraton!  Vannak kétségeim :)

Lehet, hogy túledzem már magam egy kicsit. Tegnap és szerdán is fura érzésem volt futás közben. Olyan, mintha légszomjam lenne, valami nyomást érzek a gyomorszájamban, ilyenkor nagyokat sóhajtok, fújtatok, akkor kicsit jobb, de aztán megint előjön. Sőt, most az előbb a kanapén punnyadva is uyganezt éreztem. Kicsit ahhoz hasonlít, amikor az ember vizsga előtt izgul. Érdekes. Még azt is éreztem tegnap futás közben, hogy totál el van szállva a pulzusom. Ránézek az órára, 134bpm.

Amúgy jót futottam, jól esett a tegnapi is, bár már elég fáradtak a lábaim. Még ma meg holnap megnyúzom magam kicsit, aztán jövő héten egy kis bringázás, utána héten meg leginkább pihenés lesz.

Jó sportolást Mindenkinek!

http://www.theoutdoorsguy.com/wp-content/uploads/2011/06/appalachian-trail-map.jpg

http://www.appalachiantrail.org/

no, kinek van kedve végigsétálni? Egy régi álom, amiből már sosem lesz valóság :(

Már csak három hét a maratonig. Nagyon gyorsan el fog telni. Ráadásul az utolsó két hét már a pihenésről, a távok csökkentéséről fog szólni. Az utolsó komoly megmérettetés ma vár rám, 32km hosszú futásnak vágok neki majd estefele, hat körül. Itt Szegeden megint marha meleg van, de ezen már meg sem lepődünk.

Szerencsére az éjjel végre egész jól aludt a fiam, csak kétszer ébredt fel, és nem volt ébren összesen másfél óránál többet. Ennek mi már örülünk. Sikerült valamelyest kialudnom magam, ez mostanában nagyon nem ment.

Jól ébredtem, úgy érzem sikerült minden lelki és fizikai nyavaját magam mögött hagyni, most megint újult erővel vágok neki az elkövetkező napoknak, heteknek.

Már minden idegszálammal az esti futásra összpontosítok, az elején meleg lesz, muszáj lesz kulacstartó övet is vinni, bár nem igazán kényelmes megoldás. Két energiagélt is bepakolok, de túlzásba nem akarom vinni az energiapótlást, égjen csak a zsír :) Megpróbálok 6.00-6.30-as kiliket nyomni, erőltetni semmit sem fogok, a jövő héten még vár rám pár intenzív edzés.

Most pedig megyek és bevállalok egy vasárnap délutáni szundítást. Mi bajom lehet belőle?

Kellemes vasárnapot Mindenkinek!

Kicsit offtopic leszek, nem igazán futásról lesz szó. Helyesebben van köze hozzá, mert ami nem hagy aludni, az kihat a futóteljesítményemre is.

Szóval találtam egy hónapja egy álláshirdetést, a L'oreál keresett területi képviselőt Kelet-M.o-ra. Megpályáztam, mert ezt csinálom több éve, ráadásul a konkurenciánál, a Wellánál dolgoztam három évig.

Be is hívtak interjúra, első forduló, Szegedről fel Pestre, szimpatikusak, én is, izgulunk, örülünk itthon, végre egy lehetőség, komoly esély, meg kell ragadni. Új ing vásárlása, stb.

Telefon, behívnak második fordulóra is, szeptember elsejére. Ott 45 percig váratnak, majd a leendő főnök közli, hogy ő nem is biztos, hogy a leendő főnök, és továbbra sem árulnak el semmit a betöltendő pozícióról. Sem azt, hogy melyik divízióhoz keresnek embert, sem azt, hogy pontosan mely megyékben kell majd dolgozni. Gyanús. A hölgy végigásítozza az egész intrjút, hülyeségeket kérdez, annyira nem figyel, hogy van amit kétszer is újra el kell magyaráznom, vagy csak annyira hülye, hogy nem érti. Lesz harmadik forduló is, majd értesítenek.

Egy hétig lesem a telefont, majd tegnap jön egy sablonemail, hogy sajnáljuk de bla bla bla. Agyam bedurran, visszaírok, hogy azok után, hogy kétszer is fölnyomultam (kb 30ezer forintomba került) talán nem egy ilyen emailt kellene az ember képébe tolni, bár a második fordulós kamuinterjú után már vágtam a szitut...

Erre ma HR-es srác felhív és a következő derült ki. Egy gyakornok csaj kapta az állást, belső ember, aki már fél éve (!!) náluk van, meg akarják tartani, pesti ugyan, de bevállalta Kelet-Magyarországot. Remek. Erre megkérdeztem, hogy akkor engem miért kellett kétszer felhülyíteni? Válasz: kíváncsiak voltunk a külső munakerőpiacra. A kíváncsi szemét kurva anyátokat, harmincezer forintomba került, itt izgult értem a család, a barátok, készültem, próbáltam a maximumot adni, annyira szükségünk van a két gyerek mellett a munkára. Erre kiderül, hogy már ez elejétől fogva eszük ágában sem volt fölvenni, az állást meg kellett hirdetni, a törvény kötelezi őket, de elejétől kezdve megvolt az ember.

Ma már mindent meg lehet tenni az emberekkel ebben ez országban? Szart sem aludtam egész éjjel, teljesen belebetegedtem, megaláztak, hülyét csináltak belőlem.

Tegnap dühből futottam, egyéni csúcs tíz kilométeren, 47:55. Nem tudok neki örülni, nem tudok örülni semminek.

Kurt Cobaint tudom idézni:

"And I swear

 That I don't have a gun

 No I don't have a gun

 No I don't have a gun..."

No végül csak lenyomtam ezt a mai félmaratont. Tegnap már jobban voltam, tudtam enni is délután, meg vacsira is egy kis tésztát, bennem is maradt, úgyhogy nekivágtam.

Először is elkéstünk, valahogy sikerült elszöszmötölni az időt. Bemelegítésről, edzésonline VIP sátorról lemaradtam. Nagyon sajnálom és elnézést azoktól, akik be akartak jutni, de nem sikerült, mert az ilyen elkéső emberek foglalták a helyet.

Ahogy elkezdtem öltözni észrevettem, hogy otthon maradt a Polar. Pulzusmérőt amúgy sem akartam felvenni, de azért stopper nem ártott volna. Ezen marhára felidgesítettem magam, hogy lehetek ennyire ökör, hogy nem hozok órát? Aztán még persze bénáztam egy tíz percet az átöltözéssel is, a chipet sosem sikerül elsőre rendesen a cipőre fűzni. Tudom, rendkívül bonyolult, nekem nem ment, ezen is tovább idegesítettem magam.  Szerencseré a két fős (Tori&Cini) szurkolótáborom megnyugtatott, így rajt előtt tíz perccel beálltam a sorba és még valami bemelegítésfélét is műveltem.

Lassan kezdtem, nagyon meleg volt már a rajtnál, aztán a rakparton csak még melegebb lett. Mivel a múltkor megfogadtam, hogy soha többet nem csinálom ki magam ilyen melegben, ezért nagyon ésszel mentem, minden frissítőállomást igénybe vettem, és ahol tudtam árnyékban futottam.

Tulajdonképpen a rajt pillanatától már végig élveztem az egészet, a meleg ellenére is jól esett a futás, nem fájt semmim, nem is nagyon fárasztottam ki magam. 2.05.37 lett a vége, amivel maximálisan elégedett vagyok, egyáltalán nincs bennem az a bosszúság ami tavaly, mert nem sikerült két órán belül futni. Most ez nem is volt cél, edzésnek tekintettem, a fő cél, a maraton érdekében.

Az utolsó pár kilin kezdtek előjönni a tavalyi emlékek, amikor már teljesen ki voltam készülve, és tök jó érzés volt, hogy idén még a nagy meleg ellenére sem éreztem, hogy különösebben el lennék fáradva. Az első tíz kilométeren 06:03-as tempót mentem, a másik részén pedig 05:51-et. Arra lennék kíváncsi, hogy az utolós hat kilin mennyit mehettem, mert igazából tizenötig ugyanabban a kényelmes tempóban mentem, onnan kezdtem egy kicsit kilépni. Ami nagyon fura, hogy mindkét lábam egyik ujján csúnyán elnyomta körmöt a Gel Kayano, nem is értem hogy történhetett, ilyet még nem tapasztaltam. Futás közben nem is éreztem, csak mikor megpihent. A balos durván belilult. X-akta iktatva.

Összességében jó kis verseny volt, bár ez első frissítőnél nem jutott víz, meg később is kicsit sokat kellett tülekedni  a frissítőkért, de nem volt gond, nem siettem sehova. Nyolc kilinél egy srác teljes lendülettel nekifutott a kilométerjelző táblának, szerencsére nem lett baja, de utána azért volt pár ember akit a mentőbe kellett rakni, remélem ők már jobban vannak. Barátomék láttak egy srácot a célegyenesben aki durvát esett a cipőfűzőjében.

Nagy gratula Mindenkinek, aki ma végignyomta!

Nem is nagyon volt időm örülni a remekül sikerült múlt hétnek, máris küszködhetek. Valami nyavajás gyomorrontásom van, nem is értem mitől lehet, alig ettem valamit az elmúlt két-három napban. Tegnap négy kili után le kellett állnom, fájt a hasam és annyira erőtlen voltam, hogy szinte a lábam alig bírtam emelni... Ma meg reggel fél öttől tízig ment a hasam, csak hogy jobb kedvem legyen :)

A múlt szombaton pedig megvolt a személyes rekord, ami a távolságot illeti. 32km egyben, 860m szinttel, 3.46 perc alatt, szóval szinte pontosan hétperces kilikkel. Azt hiszem ezek után nem lenne kérdés a maraton sikere, ha nem lennének ezek a nyavaják. Alighogy rendbe jött a vádlim, itt ez a gyomorrontás. Ráadásul ma megint mennem kell Pestre, az állásinterjú második körére. Remélem nem fogok közben befosni, azt hiszem nem jönne ki túl jól. Majd benyomok előtte vagy négy lopediumot.

Igazság szerint a vasárnapi Nike félmaratont már a hátam közepére sem kívánom, egyáltalán nincs kedvem 32 fokban félmaratont futni. Mindegy, majd lekocogom sűrűn frissítve. Én még egyszer nem csinálom ki magam ilyen rohadt melegben, az fix. Csak az motivál, hogy találkozunk az edzésonline sátroban ;)

Jó sportolást Mindenkinek!