Nem bírom tovább. Kimegyek futni. Olyan nyugtalanság van rajtam napok óta, amin tudom, csak futással segíthetek.

Az idő egyébként tökéletes: süt a nap, 15 fok. Egyébként meg - a halálfélelmet leszámítva - jól érzem magam, erős vagyok, kipihent, és minden porcikám szomjazza a mozgást.

Szóval megyek. Kb. félóra múlva. Azért légy szíves, gondoljatok rám, és aki hisz valami felsőbb hatalomban, megejthet értem egy imát!

Köszi előre is.

Persze igérem, hogy óvatos leszek. ;-) Max. 40 perc laza tempóban. Nagyon laza...

Puszi és köszönöm mindenkinek  a hozzászólásokat, gbeának pedig külön az orvos-javaslást! Köszi!!!

Zsolesz: gondolhatod, hogy mindenre kivizsgáltak. A laborok rendben voltak, szív UH megvolt (rendben), nyaki erek UH-ja megvolt: minden a legnagyobb rendben. Még hátravan egy TEE szív UH, amit altatásban (vagy csak bódítással?) fognak elvégezni nov. 10-én, de a kardiológus nem valószínűsítette, hogy találni fognak valamit, de a fiatal korom miatt javasolja. A vérből vizsgált trombofília eredményekre még egy-két hetet várni kell, ebből derül ki, van-e valami véralvadási zavarom. A vérnyomásomat 8 napon keresztül a legkülönfélébb időpontokban vizsgálták, de még így sem sikerült kivetnivalót találniuk benne. A legmagasabb (133/88) akkor volt, amikor a mentők bevittek. Vérhigítót beállítottak: aspirin protectet kell szednem, most már valószínűleg életem végéig...

Szerintem a trombofília eredményekből fog valami kiderülni. + örökletes hajlam lehet (édesapám 52 évesen agytrombóziban hunyt el).

Üdv mindannyiótoknak and please pray for an uneventful run!

35 éves vagyok. 16 éve futok rendszeresen. Idén kétszer teljesítettem a félmaratont. Heti átlag 35-40 km-t futok (HETI 3-szori elosztásban: hétközben két rövidebb, intenzívebb + hétvégén egy lassú, hosszú futás). Illetve futottam...

Telente rendszeresen bevonulok a konditerembe, és futópadon edzek, hogy elkerüljem a megfázást (orrsövényferdülés következtében sportolás közben csak szájon át tudok elegendő levegőhöz jutni).

Múlt kedden a közeli konditeremben a már régóta imerős, megszokott futópadon futottam. Nem voltam túl jó formában, de voltam már rosszabban is, mégis mindig teljesítettem a napi "penzumot". A 6. kilométer második felénél jártam, és egy kicsit feljebb tettem a sebességet, hogy a 10km-t sikerüljön egy órán belül befejeznem. Nem sikerült... Pár perc múlva enyhe szédülést éreztem, aztán kiszaladt alólam a lábam, és a pad mögött, a padlón landoltam. Nem veszítettem el az eszméletemet és nem ütöttem be a fejemet.

Hirtelen mindenki körülöttem termett, volt, aki a fejemet tartotta, volt, aki itatni próbált, valaki szőlőcukrot erőletetett a számba. Én nem éreztem semmi különöset, csak fel akartam kelni és folytatni az edzést. Szerencsére valaki kihívta a mentőket.

A mentősök megérkezetekor tudatosult bennem, hogy sem a bal lábam, sem a bal akarom nem tudom mozgatni. A mentősök még hozzátették, hogy az arcom is teljesen el van ferdülve, úgy tűnik, a bal fele le van bénulva. Szirénázva szállítottak a traumatológiára. Ott egy negatív CT után MRI-be küldtek, ami azonnal kimutatta a baj forrását: a jobb agyféltkében a capsula interna területén 5,3 x 2,2 cm kiterjedésű acut stroke volt látható.

Azonnal le az intenzív osztályra, ahol megkezdték a trombolízis kezelést. Még mielőtt teljesen lecsöpögött volna az infúzió, megmozdult a bal kezem mutatóujja, negyed óra múlva pedig a teljes bal karomat és bal lábamat is mozgatni tudtam! Hihetetlenül hálás vagyok a szegedi Újklinika neurológusainak, elsősorban Kincses doktornak, amiért hamar diagnosztizálták a bajt és haladéktalanul megkezdték a kezelést még az "időablakon" belül (stroke-nál ez 3 óra).

A következő 8 nap szigorú ágybanfekvéssel, vizsgálatokkal és lájtos gyógytornával telt, aminek hatására a bal oldali kiesett funkcióim 98%-ban visszatértek. A negatív kardiológiai lelet után hazangedtek azzal, hogy "egészséges vagyok", ne éljek betegségtudattal, de a futást csak "fokozatosan" kezdjem újra. Sajnos nem tudtam kideríteni, hogy ez a fokozatosság mit jelent, és mikor térhetek vissza a régi edzéstervemhez (alkalmanként min. 10K). Volt már valakinek hasonló tapasztalata vagy van valakinek ötlete, hogy kihez forduljak tanácsért?

Az orvosok - bármilyen rendesek, megértőek voltak is - nem igazán bírták megérteni, hogy képtelen vagyok felhagyni a futással, és hogy ez olyan fontos része az életemnek, akár a levegővétel.

Minden hozzászólást, tanácsot, ötletetet, javaslatot előre is köszönök.