Ilyen is csak velem történhet. A kísérőm lebetegedett, tüszős mandulagyulladás, 39 fokos láz, ráadásul fertőző. Egyértelmű lenne, hogy maradjon otthon az ágyikójában és iszogassa a teát. Ennek ellenére jönni akar. Illetve akart. Ugyanis "meggyőztük", hogy ne jöjjön. És most rám (is) haragszik. Tetézi a problémát a következmény, hogy most épp nincs kísérőm, és holnap már utaztunk volna, szombaton pedig úszom. így egyedül kell majd úsznom, ráadásul agyilag is ki kell tisztulnom, ami a ma esti történések miatt kemény lesz. Az már csak "hab lenne a tortán", ha anyagilag is buknék egy csomót, ha nem sikerül visszamondanom az ő szállását és vonatjegyét.

Hm, végülis a tavaly tavaszi 15 km-t is "egyedül" úsztam, bár akkor az első számú lehetséges "kísérőm" nem is szándékozott elkísérni, így két másik bátor úszóval vágtunk neki a hosszoknak, ez pedig most is meglesz, plusz a hivatalos szervezők, úgyhogy nem leszek elveszve. 

Mindenesetre nem így akartam. Ilyen is csak velem történhet...