Nyár anyó kitolt velem, de nem hagytam magam!
avagy
Az utolsó nagyatádi ironmanem története
Pár év kihagyás után idén kezdtem újra edzeni, sőt, rögtön nagy célt tűztem ki: 13 órás időt lőttem be tervként már az idei egyéni ironmanre, 1:20 úszás - 0:10 depó - 6:30 bringa - 0:15 depó - 4:45 futás felosztásban. Ez másfél órás javítást jelentett volna, de képesnek éreztem magam rá. Az egész évemet úgy alakítottam, hogy beleférjen sok edzés és sok pihenés, és persze a rendszeresség. Végül nem sikerült annyira sokat edzenem (ismét), mint a 'nagyoknak', de elégnek éreztem ezt is. Saját versenybringa híján Kivitől kértem kölcsönbe az országútiját, és megint nagyon segítőkészen odaadta. Bringáscipő és könyöklő nélkül, de nem is kértem, mert azok nekem úgysem jönnek be. Két kedves ismerőst kértem fel magam mellé kísérőnek/segítőnek, akik egyben mindenféle logisztikát is elláttak. Szerdán utaztunk Atádra, részben pihenés, részben ráhangolódás céljából. Sosem voltak még efféle versenyen, de nagyon lelkesek voltak.
A Nagy Nap előtti éjjelen szokás szerint pár órát aludtunk csak, mert késő éjjelig rendezgettük a cuccokat, másnap pedig kora hajnalban keltünk. A rajt hétkor volt. A víz kellemesen langyos, ezért a neoprént megtiltották. Még szerencse, hogy neoprénem sincs. :-) Az úszáson végig pozícióharc volt, a célba érkezésig folyamatosan rugdostak, ütöttek, karmoltak, sőt a chipet is többször le akarták kapni a lábamról. Nah azért én is rúgtam volna. Előzni gyakorlatilag lehetetlen volt, de mivel a pályát sem láttuk a ködtől (rövidlátó is vagyok mellesleg), ezért hosszú kígyóként haladtunk előre.
Úszás vége - 01 óra 31 perc. 10 perc csúszás a tervhez képest.
Az úszósátorból hiába volt kettő, mivel nem volt kitéve, melyik a férfiaké és melyik a nőké, mindkettőben pasik voltak többségben. Az épp öltöző néhány nő igyekezett takargatni magát, kevés sikerrel. A bringánál vettem észre, hogy a kesztyűm nincs sehol! A pótkesztyűm a kísérőm autójában maradt, pár perc a keresgéléssel és a másik pár elkérésével is elment. Pffff.
Bringázásra indulás: 1 óra 40 perc.
A bringa első 75 km-e vegyes volt, de összességében elég jól ment. Egyszer megálltam segíteni egy srácnak nyerget állítani. Az időjárás remek volt, kellemesen hűvös és felhős, de lassan kezdett felszakadozni. Jó erőben éreztem magam, a bringa is jól ment, volt olyan lejtős/sík szakasz, ahol bőven 50 feletti tempóval toltam kilométereken keresztül. Az emelkedőkön viszont belassultam... Csak síkon edzettem év közben.
Bringa nagykör vége: 4 óra 23 perc, a tervhez képest 16 perc csúszás. Ez még nem olyan nagy gáz, ha ezt tartom, futáson még visszahozhatom.
A chipszőnyeg után, az egyéni frissítős zónában megálltam a kísérőimnél enni-inni, plusz fagyott zöldborsóval hűtöttem a tarkómat. Ekkor már meleg volt, de bíztam magamban. Az első kiskört megnyomtam, de egyre melegebb lett, bőven 30 fok felett lehetett árnyékban is, nemhogy a tűző napon, aszfalton. Az első számú mumusom a meleg (a második az emelkedők), és abból kapott mindenki rendesen. Egyre inkább forrtam fel, hiába locsoltam magam és ettem/ittam rengeteget.
Bringa első kiskör vége: 5 óra 48 perc, a tervezetthez képest 25 perc csúszás.
A kísérőimnél megint evés-ivás, hideg kóla, fagyott zöldborsó. Majd továbbindulás. Majd meleg, meleg, meleg. Hát ez kemény. Ekkor döntöttem úgy, hogy felesleges tovább erőltetnem a 13 órát, ebben a melegben esélytelen. Innentől a sérülés- és fejreállásmentes, de a lehetőségekhez képest minél gyorsabb beérkezésre koncentráltam. Csak éljem túl a bringás hőséget. Majd a futáson de jó lesz a görögdinnye! :-)
Bringa második kiskör vége: 7 óra 22 perc. Egyre lassabb vagyok.
Az utolsó kilométereken utolértem egy női egyéni versenyzőt, beszélgettünk az állapotunkról és a további teendőkről. Együtt értünk a végéhez is.
Bringa harmadik kiskör vége: 9 óra 01 perc.
A kísérőimnél gyorsan ittam hideget, eközben a csaj elhaladt mellettem. Az öltözőben összetalálkoztam vele, és mint kiderült, ebből sincs kettő, tehát ha fürödni akar, akkor pasik között kell megtennie... Eléggé zavarban volt, de végül a frissesség mellett döntött és lezuhanyozott. (Jelzem, gyönyörű teste volt. :-) ) A depóban töltött pár perc alatt lehűltem és nagyjából kipihentem magam, friss erővel indultam futni... Aha, persze. A szabadba kilépéskor orrba csapott a meleg.
Hééé, még mindig hőség van!
Futás kezdete: 9 óra 16 perc.
A futómozgás ment, de elég lassan (8-perces tempóval), a frissítőpontokon álltam csak meg inni. Alig ettem, de ezt nem vettem észre. Valahol az 5. körben sétáltam bele először. A lábaim már nem bírták, elfáradtak. Aztán később többször is lassítottam, főként a sérülések elkerülése miatt. De azért futottam minden körben. Agyilag még mindig tiszta voltam, az erőállapotommal sem volt semmi baj.
A 9. körben eszméltem rá, hogy ejha, a 10. körnek is szintideje van!!! Felvettem egy gyorsabb tempót, nem álltam meg sehol és letoltam 7-percesben két kört. Aaaah, remek. A következő, utolsó előtti körben megint lazább tempót mentem. Már csak egy kör van hátra! :-) Vigyorogva néztem a chipszőnyegnél lévő kijelzőre, ahol megdöbbenve láttam a 10-es számot. Miiiii? Ez még csak a 10. köröm volt? Fuuuuuuck, még két kör, ráadásul letelt a szintidő is! Most-már-mindegy alapon odamentem a versenybíróhoz, érdeklődve, hova lett egy köröm, meg most akkor mi is van? Azt mondta, a kört kérdezzem meg Championchipéktől, egyébként meg eltörölték a szintidőt, fussak nyugodtan, megvárnak. Championchipék azt mondták, hogy minden mérési ponton 10 értékem van, tehát én számoltam el. Hát jó, így jártam. Egyébként a szintidőt is elnéztem, mert az a 9. kör végére vonatkozott, amit véletlenül szintén gyorsra futottam (mert azt hittem, a 10. kör vége az érdekes).
A kör elején Mosi szólított meg a pálya széléről. Sőt, felajánlotta, hogy fut velem. Bár abban az utolsó két körben bőven volt séta is, azért a 10-perces körüli átlagtempót tartottuk. A végére eléheztem, a maratonon összesen 3 gélt nyomtam magamba, ez kevés volt. Befutáskor döbbenten láttam, hogy a befutófolyosó tök sötét (leoltották a lámpákat), a szpíker a lézershow-t és a tűzijátékot kommentálja, a befutókkal pedig senki sem törődik. Sőt, jött egy hirtelen zápor, minek következtében a szervezők is behúzódtak a fedett sátrakba! Ott álltam, vártam, hogy történjen valami, de csak szakadt az eső és szempárok pislákoltak kifelé. Aztán előbukkant egy esernyős pasi és átadta az érmet meg a pólót. Mentünk a bringámért és a csomagokért, majd irány az autó és a kolesz.
Köszönöm a két kísérőmnek, Zunak és Juditnak az egész napos, sőt sokkal több kitartást és türelmet; valamint az edzésonline-os ismerőseimnek a motivációt, hogy segítettek eljutni eddig; valamint a helyszíni és távoli szurkolóknak a bíztatást. :-)
Tanulság: még mindig nem nekem való a meleg, Nagyatádon pedig mindig az van és az is várható. Úgy döntöttem, többet nem indulok itt sem egyéniben, sem váltóban. Ha kedvem támad versenyezni, keresek hűvösebb versenyt. :-) Szurkolóként és/vagy kísérőként viszont szívesen elmegyek akár jövőre is.
Nagyatád, 2010.
15 hozzászólás
15 hozzászólás
gratula h végigmentél! elég szar lehetett a végén hogy szartak a befutókra :(
amúgy 13 órás időhöz azért több bringa- és futóedzés nem ártana, legalábbis szerintem.
smarcsu: huu ez a koedukált öltöző nagyon gáz lehet, mindenhol azt olvasom h ilyen.. :D :S
akkor itt is, sokadszorra is: gratula, fantasztikus vagy!
én ugyan olyan messze vagyok a partvonaltól is, hogy innen az már nem is egy vonal, csak egy pont, de attól még az a véleményem, hogy monerdnek nagyon igaza van. Ezért talán majd egyszer érdemes lesz újragondolnod ezt az 'öneltiltást'.
(Főleg amúgy ha ott kísérsz egyszer majd valakit, el nem tudom képzelni, hogy ne kapj rá újra az ízére ;)
és nagyon köszi a részletes beszámolót... :)
Zakka, két oldalról kell szerintem megközelíteni a versenyedet.
Az egyik alapvető megállapítás, hogy messze az átlagtól eltérő, nagy fokú erőd és kitartásod van! A másik, hogy elvileg messze nem elegendőek az általad leírt időtervhez az idei (itteni edzésnaplódban olvasható) km-számaid bringában, de legfőképp futásban, mint a triatlon utolsó számában (poénosan hangzik, hogy a triatlon egy olyan félmaraton, amelyet megelőz úszás, kerékpár és egy félmaraton... - de kívülről nézve a legnagyobb többség a futáson veszíti a legtöbb időt az előre eltervezettjéhez képest). Milyen más triatlon versenyeken indultál idén?
A nagy meleg nem legyőzhetetlen fátum, elkerülhetetlen végzet: csak ezért ne fordíts hátat Nagyatádnak! :)
A befutód körülményei tényleg szerencsétlenek voltak: hirtelen eső, szintidő lejártával induló lézershow.
Monerd: azért a szervezők nem direkt vagy gondatlanságból álltak így pl. Zakka befutójához, hisz a 16:00 időtartam előre tudott dolog, akkor lekapcsolják a fényeket, indul a lézershow, tűzijáték. A szintidőn túli befutók esetében az elvi döntés a zárás előtt megszületett, hogy hivatalos teljesítőknek tartják, nem zárják ki őket.
Gratulálok a teljesítéshez, Zakka!
Amatőr: én megnéztem a live videót és 15:51 után lekapcsolták a kamerát meg a fényeket!! azért 15:51 és 16:00 között is volt pár ember aki beért....
Kedves Zakka!
Gratulálok az "utolsó" nagyatádi ironmanedhez. Kár, hogy egy kicsit a tervezett időn kívül sikerült beérned, de ettől nem kell elkeseredni, hiszen a többség meg sem próbálja. A feleségem azt mondta nekem, hogy vagy tisztelem a távot egy megfelelő felkészültséggel, vagy ne szabjak időt, csak a túlélés legyen a cél. A tizenháromórás szintidő nagyon sok ember álma, amihez igenis rengeteg edzés szükséges. Azzal is tisztában vagyok, hogy munka mellett nagyon nehéz ezt megoldani. Én is így csinálom, nekem se úgy sikerült ahogy terveztem.
A jelenlévő szurkolók fájdalommal vették tudomásul, hogy nem fogadod a biztatásukat (pedig lelkileg sokat segíthet) de ezt betudhatjuk a rendkívüli koncentrációdnak.
Nagyon hiányoltunk az eredményhirdetésről és távollétedben is megünnepeltünk.
Szerintem ne add fel, találkozzunk jövőre ugyanitt.
Lelkiismeret, Leander, Nemnagyongyors
2010.08.17 Nagyatád
Köszönöm a gratulációkat! :-)
A nagyatádi versenyen csak a meleggel van bajom, de azzal nagy. (Más versenyeken is, például a pesti maraton váltó esetében.) Egyszerűen nem élvezem, ha hőségben, tűző napon kell lennem. Semmilyen rossz érzésem nincs amúgy a hétvégével kapcsolatban, sőt most már teljesen mozgásképes vagyok. (Vasárnap és hétfőn azért elég darabosan mozogtam. :-) ) A lemondást sem dacból teszem, ugyanolyan erejű ez a megszólalásom, mintha megkóstoltam volna egy indiai ételt és a tányér cucc lenyomása után azt mondtam volna, hogy kösz, de ez nem ízlik, ebből nem kérek többet. Ennyi. :-)
Vélemény következik, akinek nem inge, ne vegye magára. Sokaktól megkaptam a korábbi években is és most is, hogy nem tisztelem a távot; hogy túlzottan erős időt tűztem ki az edzésmennyiséghez képest; hogy nem edzem eleget és elég hosszúakat. Részben igazatok van, ezt korábban is és most is elismerem. Azonban mindenki más, nem lehet pontosan megmondani, mire lett volna szükség van mire nem - és főként, hogy milyen lehetőségei és életkörülményei vannak. Mindenkinek mást jelent az ironman. Mindig pontosan tudom, mire vagyok képes, és mindig pontosan tudom, mitől és mikor sérülök meg. (Ha nagyon akartam volna, 14 óra alatt beérek, de utána hetekig mozogni sem bírtam volna a sérüléseimtől.) Mindhárom ironmanemen végigmentem, egyikbe sem sérültem bele. Ugye ugyanilyen lendülettel és féltő óvatoskodással írtok a többi sportolónak is, akik jelentősen gyengébben mentek az előzetes tervükhöz képest? Vagy ha valaki 9 óra helyett 12-t megy, az már más kategória, mint aki 13 helyett 16-ot? Olvasgassatok csak a blogok közt, van már pár, az enyémhez hasonló beszámoló.
Amatőr: A beérkezéskor nem az volt a bajom, hogy az előre meghirdetett lézershow és tűzijáték volt éppen (sőőőőt, még mókásnak is tartottam :-) ), az zavart, hogy nem volt szabad a célegyenes (emberek rohangáltak át rajta tömegesen és körültekintés nélkül), nem volt rendesen belátható az út (bárminek nekimehettem volna, egyik évben felrúgtam egy rossz helyen lévő bóját a szintén rosszul kivilágított célegyenesben) és a célterületen senki sem fogadott, pedig szakadt az eső és mentem volna pihenni. De ezektől még tök nyugodtan alszom. :-)
Lelkiismeret, Leander, Nemnagyongyors: Elnézést kérek, ha valahol nem vettem észre a szurkolásotokat! Az egyéni frissítőhelyen elsősorban a saját kísérőimet kerestem a szememmel, a futópálya mellett pedig tényleg rengeteg ember volt, simán beleolvadhattatok a tömegbe. Az eredményhirdetésre a kísérőimmel közös megegyezéssel nem mentünk el, fáradtak voltunk mindannyian és időben Pestre akartunk jutni.
"Vagy ha valaki 9 óra helyett 12-t megy, az már más kategória, mint aki 13 helyett 16-ot?" ha gugyóra gondolsz, ő 8,5 helyett ment 10-et :). amúgy tényleg lehet bárkinek rossz napja. de azért ő edzett is csomót. amúgy valóban nem érdemes erőltetni, az egészség a legfontosabb elvileg...
Zakka, gratulálok! :-)
A többiek már írtak okosakat, úgyhogy én nem teszem. Mindazonáltal méltatlannak tartom a fogadtatást, mert ebből a szempontból ez a verseny se lesz több a szememben, mint egy Ujj Zolis. :S
Na, én vagyok a Zu, az egyik segítő, aki mellesleg totál éretlennek számít triatlon témában. Most estem át a 6. futásomon.
Tehát ami én láttam Zakkából: Kijött a gyékényesi tóból mosolyogva, a szemüvege után érdeklődve. Majd jelezte, hogy nincs a zakcsójában a bicajos kesztyűje (amire legalább 3-szor rákérdeztem, hogy betette-e). Így volt egy futásom a kocsihoz és vissza. De mindent a versenyzőért. Ez Zakka napja volt, úgyhogy egyiptomi rabszolgaként sürögtem körülötte.
Második találkozáskor (75 km tekerés után Nagyatádon): Enyhén halálközeli állapotban megjelent, ami valószínűleg - és a későbbi teljesítményt tekintve is - csak nekem tűnt annak, mert még életemben nemhogy ironmanen, hanem triatlon versenyen se voltam. Hát, reménykedtem, hogy a versenyorvos időben lekapja a bicikliről... nem történt meg...
A futás 1. körében másik segítőmmel már fejszámolást végeztünk, hogyan fogjuk elcipelni haldokló versenyzőnket. Erre jön Zakka megint csak mosolyogva, mintha akkor kezdte volna, mondván: jól esik a futás. Vazze... Néztünk nagyot egymásra. (Ja, igen: a széptestű hölgyről nekünk is beszámolt, ami ránk nem volt ekkora hatással, viszont a T. férfi versenytársak... huhúúúú... hol voltam én eddig?)
És amiről nagyon szemérmesen számolt be, az a bizonyos kizártak-nem zártak ki eseménysor. Hát, én nem teljesen így emlékszem. :P Egyszer csak jött, dohogott, hogy ki van zárva, mert nem teljesítette a szintidőt. Mi ketten próbáltuk meggyőzni, hogy a szpíker egy szóval sem említette a szintidőt, tehát totál laikusként is kiszámoltuk, hogy valószínűleg már nem is létezik. Na meg az én versenyzői múltam azt mondatta velem, hogy majd megy egy bíró, aztán kizárja, ha tényleg ki van zárva. Addig meg fusson, az a dolga. Persze nem Zakka lett volna, ha simán tovafut. Elfutott a versenybíró sátráig, ahol érdeklődött, majd visszasétált hozzánk, hogy tájékoztasson minket, mehet tovább (ennyit az idő szorításáról :-) ). Kapott volna a fejére, ha nem csinálja végig. Már én voltam a halálomon úgy 20 óra talponlevés és kornyadozás után. Na és micsoda segítők vagyunk, ha nem tudjuk végig hajtani?! Tehát nem is lett volna választása (csak ezt akkor nem mondtuk neki).
Azt a befutót én se értettem. Tömegesen már nem voltak a pályán, úgyhogy pont nem így képzelném egy verseny befejezését. Szívesebben vettem volna, ha maradék pár embernek egy lélekként szurkolnak a befutónál lévők, és szerintem nem lett volna felháborodás, ha az a tűzijáték 5 perccel később kezdődik. A tűzijátékot én is jó poénnak éreztem, sajnálom, hogy eláztatta az esőt, mert így elég kullogós volt. És bár egy jó üvöltözésre készültem, szép csendben szorongtunk egy sátor alatt.
A vége? Elkezdtem futni :-) Ez valami állai élmény volt számomra.
Zia, ez a rész nagyon tetszett :P
Enyhén halálközeli állapotban megjelent, ami valószínűleg - és a későbbi teljesítményt tekintve is - csak nekem tűnt annak, mert még életemben nemhogy ironmanen, hanem triatlon versenyen se voltam
Visszaidézte az idei UB mókás pillanatait, ahol futót kísértem és a szülei már féltáv környékén rémült arccal kérdeztek engem, hogy normális-e hogy ilyen rémesen néz ki :D Valójában szuperül nézett ki. Csak a viszonyítási alapunk volt más a kedves szülőkkel, ők még nem sok ultrát láttak közelről.... :)
Zakka, neked gratula! Utolsó vagy nem, szép teljesítmény!
Köszi Bozót! Igyekeztem valamit még hozzáadni a beszámolóhoz.
Azóta annyi változott, hogy rájöttem, halálközeli állapotba mindenki más teljesítménynél kerül. Én úgy 3 percnél érzem most, hogy egy újabb halál következik :-D De megnyugtató, hogy ugyanezt éreztem, amikor 2 percig kellett bírnom, és mégis túléltem. Remélem, így lesz ez a jövőben is. Minden csak viszonyítás kérdése. Most megyek is egy következő halálközeli állapot elérése végett futni. :)
2010-04 hó (1 bejegyzés)
2010-02 hó (8 bejegyzés)
2007-02 hó (1 bejegyzés)
2006-10 hó (3 bejegyzés)
2006-09 hó (1 bejegyzés)
2006-08 hó (1 bejegyzés)
2006-07 hó (8 bejegyzés)
Tetszett a beszámoló, de ne mond hogy nem indulsz. tavaly például hűvösebb volt. én idén azt mondtam, egyelőre elég, de már azért már jár az agyam. sajnálom, hogy nem beszéltünk menet közben egy kicsikét. Ja és volt piktogram a sátor tetején középen, a jobb oldali volt a női :), ahol csak pasi volt, mikor be akartam menni. így úgy döntöttem, kinn, az oldalfallal nem ellátott részen öltözök :)