A mai 25 km-re tervezett YT előtt bajlósak voltak az előjelek. Kezdődött azzal, hogy péntekről szombatra virradó éjjeli időzítéssel sikerült elrontanom a gyomromat, minek következtében reggelre nem voltam jól, cserébe nagyon fáradt igen. Szombat délutánra jégkorit terveztem, így próbáltam összeszedni magam, sőt, még egy új, hosszú ujjú futófelsővel is megleptem magam. (Előző szombaton egy futónadrággal, amit rögtön 20 km-rel avattam fel.) A korihoz pedig könyökvédőt szereztem be, hiszen olyan remekül tudok esni, hogy mindig hátrafelé és mindig a bal könyökömre esem rá. Ehhez képest tegnap csak egyszer estem, de jól vizsgázott a védő. :-) Úgy gondoltam, hogy hazafelé menet veszek banánt a mai futásra, de nem kaptam. :-( Otthon pedig elszakítottam a LiveStrong-karszalagom. Reggel elaludtam, sőt, alig bírtam kikelni az ágyból, annyira ropogott és húzódott a bal boka/Achilles-kombinációm. Bekentem Dr. Kelennel, átmozgattam és nyújtottam, ez helyrehozta valamennyire. Indulás után vettem észre, hogy otthon hagytam a mobilom. Ez persze nem baj, csak egy újabb jel. :-) Pár perccel fél kilenc előtt értem a MAC-ba, és épp elkaptam az indulást, ráadásul Husomrozi személyében még azonos tempójú társam is akadt. (Vagyis a többiek elhúztak előre, mint a vadlibák. :-)))) ). Az első pár kör még rendben ment, integettem minden arra járónak (véletlenül az összes arra járót ismertem :-) ), majd a negyedik körben megettem a nálam lévő gumicukrot. Visszafelé menet már arra gondoltam, terveimmel ellentétben mégiscsak bemegyek a MAC-ba frissíteni, és ha már ott vagyok, maradok is, legyen ennyi mára. Amikor döntöttem magamba a gyümölcslét, arra gondoltam, ez így nem végződhet, legyen elég a 2-3 perc pihi, aztán vissza a pályára, legyen már meg az utolsó kör is... így is tettem, és bár kicsit lassabban, de mentem. Egészen 1,5 km-ig. Amikor bele kellett sétálnom. Egyrészt elfáradtam, másrészt a gyomrom bejelzett. Ehh. Csak a jeleknek lesz igaza? Ugyan már, ezt a többiek nem hagyták. :-) Először utolért Lőw Andris, aki azonnal a kezembe nyomott egy mézes-szezámmagos szeletet, mondván, enni kell. Igaza van, az evés kimaradt, eddig nem éreztem szükségét. :-) Tényleg lett újra erőm futni, így időnkénti belesétálgatásokkal, de haladtam a cél felé, miközben a többi futó bíztatgatott. A MAC-ba visszaérve végre megszülhettem Alient, amitől a gyomrom is megnyugodott végre. Étvágyam még mindig nincs, de már ittam egy csomót. :-) Sőt, mindjárt csinálok egy könnyű zöldséglevest.