Már másodszor igazolódott, hogy a Zalaegerszeg melletti zalavölgyi bringaút és az október végi időpont egy végtelenül ideális kombináció egyéni csúcs futásához, még ha ez speciel nekem most nem is jött össze, sokak viszont odabiggyeszthetnek idejük mellé egy PB megjegyzést.
A legnagyobb előnye a pályának, hogy visszafelé kissé lejt, így egy nem ész nélkül megfutott első féltáv után lehet akár még gyorsulni is, mint az nekem tavaly és idén is összejött.
Azt pontosan nem tudtam, hogy milyen időre lehetek képes jelenleg, mert mostanság vagy maratont, vagy 10 km terepet futottam, ám azt mertem remélni, hogy 1:21-et alapból is tudok, a verseny maga pedig még vehet le az időből néhány percet.
Ezúttal – tanulva a Güssing előtt elkövetett hibámból – komolyabban rápihentem, a héten már csak 40km-t futottam.
Sajnos több, velem közel azonos képességű futó ilyen-olyan okok miatt vagy nem, vagy csak más távon indult, így jól látszott hogy 1:20 körüli időt a mezőnyben csak ketten tudhatunk a vas megyei Fábrics Gáborral. Általában a Keszthelyi Kilométerekig bezárólag szoktam nyerni ellene, az őszi szezonban aztán fordul egyet a kocka – talán most nem, gondoltam.
A rajt után azonnal egymás mellé szegődtünk és kicsit a 10km-es élmezőny mögött haladtunk, egy – érzésre – jó tempóban. Mivel szokásomhoz híven csak ritkán néztem az időnket (féltávkor és 20.1km-nél), nem idegesített, hogy ez most akkor gyors vagy lassú. Hátha pont jó, ebben reménykedtem.
6km után aztán ellépet néhány méterrel, de ez annyira nem zavart, mert amúgy sem szeretek közvetlenül a másik mellett haladni, ám ekkor arra gondoltam, hogy biztosan meglátta, hogy a sebességünk nem megfelelő, ad abszurdum, lassú. Ez nem jó jel, bár nem éreztem drámai fáradtságot a lábaimban. A fordítóig maradt is ez a kis különbség, az időm pedig nem sokkal 40 percen belül állt éppen és ez azért kellő önbizalmat adott. Segített az is, hogy a néhányan többször elénk jöttek autóval, így legalább úgy tűnt, valakit érdekel még rajtunk kívül az egész:-) No meg a szembejövők látványa is végre kizökkentett kicsit a monotonitásból, a sok ismerős arc pedig kiváltképp!
A visszafelé értelemszerűen nehezebben ment , de talán ezzel nem vagyok egyedül; ilyenkor hajlamos az ember azt hinni, hogy lassul is, pedig legtöbbször csak a fáradtság okoz ilyesfajta „hallucinációkat”. (Na jó, azért tudnék néhány példát hozni valódi behalásokra is saját keserű tapasztalataimból.)
Ám nekem az előttem haladó tempója is adott némi támpontot, egyszer 50, másszor 200m volt közöttünk, ki ahogy éppen „döglődött”, annak megfelelően:-) Nem éreztem „fal”-at, vagy lélekromboló fáradtságot, de a sebességemen nem tudtam volna jelentősebben változtatni, kivéve az utolsó kilométert, amit, tudva immár, hogy pontosan hogyan is állok, 3:33mal teljesítettem, de reális esélyem nem volt már megfogni az elsőt, így végül maradt 25mp különbség.
Az 1:19:26-os időm éppen csak, hogy nem egyéni csúcs, ám annak mégis örülök, hogy úgy tűnik, jó formában tudom az ilyesfajta időket alacsonyabb létszámú versenyeken is, így talán egy népesebb mezőnyben még többre lehetek képes, bár ez csak feltételezés, így nem is látok rá semmiféle garanciát.
Az 5.2 km-es résztávjaim (tempóval és pulzussal):
20:03 (3’51”; 166)
19:31 (3’45” ; 172)
19:16 (3’42” ; 171)
19:28 (3’44” ; 171)
Ha valakit érdekel a pulzus és sebesség görbém, akkor itt megtekintheti.
(a jobb felső sarokban kell mérföldről metrikusra állítani)
Érdekesség még, hogy 4 perces tempónál lassabban a Garmin szerint nem futottam, kivéve az első 10 métert és a fordítót, ha ezt valaki nekem 2 éve, az első gyötrelmes félmaratonom után megjósolja (már nem azt, hogy a fordítónál le kell majd lassítanom), előbb megkapaszkodok valami szilárd dologba a stabilitásom megőrzése érdekében, majd hangosan a képébe röhögök:-)