Tegnapi kemó után semmi bajom!:) Igaz, reggel a kórházban a gyomrom kicsit émelygett, bár a látvány is közrejátszhatott… sok infuzió meg tűk, de nem lett gond:)

Tegnap este volt még egy kis baleset:S Nem tudom kinek kellett már szedni Medrolt de nekem valami iszonyat. Csak úgy bírom lenyelni, ha kenyérgombócba gyúrom. Hát tegnap elbénáztam és megéreztem az ízét:S Kb 10 mp és már kint is volt a vacsora:(

De aztán más gond nem volt:) Meg legalább újra kellett vacsizni, mi mást, mint palacsintát, azért megérte:D

Szóval ugye ma vissza kellett mennem, hogy vért kapjak, mert tegnap kevés volt a vörösvérsejt. Hát nem tudom, hogyan csináltam, de felszaporodott mára és így mégse kellett a vér, ezt megkönnyebbülés volt hallani:)
Tegnap az edzőm adott egy quantummedált, ami skaláris energiával bír, lehet hogy tényleg használt és ez segített egy éjszaka alatt megemelni a vörösvérsejtet?

Nem tudom, de kezdek benne hinni. Pl: ma semmi hatását nem éreztem a kemónak, pedig ilyenkor gyenge szoktam lenni és láz is volt többnyire, most semmi.

Azért ma is volt egy kellemetlen vizsgálat: doki alulról vizsgált meg behatóan. Komolyabb elváltozást nem talált, azt mondta, próbáljam lazán tartani a székletem...
Azt hiszem, ha holnap jó idő lesz, akkor egy rövid laza kocogást beiktatok, kíváncsi leszek, hogy megy:) Most már muszáj edzeni, 24-én Kanizsa-Karos, ott kell lennem!:D Ajánlom mindenkinek, nagyon barátságos verseny:)

Szombaton végre kipróbálhattam az új bringám!:) Nagyon jól megy:) Aznap beletekertem 10 kilit, nem sok de kezdetnek bíztató:)

Vasárnap, mivel nem ártott meg az előző napi tekerés, felbátorodva növeltem kicsit a távot:) Felhívtam Kolo haverom, van-e kedve tekerni, mondta nincs mert készül a keddi hadsereg mezeire. Sebaj, így én lettem a kísérője:D 15 kilit letekertem mellette és miután elköszöntünk, úgy gondoltam, kéne még tekerni. Így is tettem. Végeredményben aznap 49 km-t tekertem, nah az már nem is olyan kevés, igaz a tempó nem nagy és próbáltam a dombokat kerülni, de végre sportoltam és az a lényeg!:)

Kedd sajnos újra Pécsen:( Hát ma igencsak megszadiztak… 5. helyre sikerült behelyezni a kanült, most sajognak rendesen a kezeim.

Lement az utcsó kemó, jeeee!:) Sajnos kevés a vörösvértest, ezért holnap vért kapok:(

Múlt hét csütörtök:
Ez egy kicsit kemény lecke volt. Atlétika edzés. Tudomásul kell vennem, hogy nem fáradhatok el, nem vagyok olyan mértékben terhelhető, mint egy átlagos ember. 4 állomásos köredzés volt, 2 perc munka, 1 perc pihenő.
1. áll.: bordásfal, alsó fokba láb beakaszt, felülés, 10 kilós tárcsa fej fölé kinyomása közben
2. áll.: zsámolyok sorbarakva, páros lábbal szökdelés
3. áll.: hullahoppkarikák sorba fektetve és nagyon gyors átfutás rajtuk
4. áll.: tornapadok egymás után rakva, felugrás, terpesz leugrás
Egy kör után 20 db mélyfekvőtámasz, 30 db hasprés.

A gond az volt hogy probáltam rendesen csinálni, pedig már az elején lihegtem. Az óra végére az életerőm a nullához közelített. Fél óra múlva kezdődött a nagyon izgalmas 1.5 órás anatómia az agyi idegpályákkal. Nah az végleg leszívott. Legszívessebben ott helyben elaludtam volna, alig bírtam hazavánszorogni. Éreztem, hogy valami gond lesz, mert volt vagy 15 fok, sütött a nap és mégis fáztam. Hazaértem, cuccokat ledobtam és úgy ahogy voltam be az ágyba és már aludtam is. Kb. 2 óra alvás után felkeltem és tudtam, hogy lázas vagyok. Másnapra a láz felment 38.5-ig. Igazából semmi bajom nem volt csak láz de az nem is zavart, az izomláz inkább. Péntek, szombat nem telt mással mint fekvéssel. Olyan voltam, mint a mosott ****.

Vasárnap:

Viszonylag jól éreztem magam, újra erőt éreztem magamban. Nagy mértékben közrejátszhatott, hogy aznap végre megvehettem egy álmom. Megszereztem életem első igazi versenybringáját, aminek nagyon örülök!:)

Ma csak 2 órám volt. Bevezetés a tudományos kutatásba és Edzéselmélet alapjai. A gond csak az volt, hogy mindkettő 1.5 órás és egymás után volt. Ez egy kicsit sok volt, azt hittem már sose lesz vége. Azt hiszem csökkent a koncentrációs képességem is; eddig nem volt gond végig figyelni de most alig vártam a végét. Órák után megint haza és alvás. Lehet ezentúl mindennapi lesz a délutáni szunya.

Ami most kellemetlenséget okoz, az a kemó egyik mellékhatása. A szájpadlásom és fogínyem feldagad és nagyon érzékennyé válik. Ez szombat óta tart kb. 3-4 nap, amíg elmúlik, ma már valamivel jobb. A gond az, hogy ilyenkor nincs kedvem enni, mert fáj. Mind1 most már ezt is túlélem.

Tanulság: nem merülhetek ki, mert az egyenlő 3-4 nap betegeskedéssel. Az elkövetkező atlétika órákon felmentést kérek, azaz engedélyt arra, hogy én csak körözzek jólesően a pályán, szerintem abból nem lesz baj.

Holnap gimnasztika, 128 ütemű botos gyakorlat első bemutatása. Hát nagyon érdekel, hogy fogom bírni. Gyakorolni a napokban nem volt erőm de megpróbálom, lássa a tanár a szándékot.

Nem is tudom hol kezdjem, talán legjobb lesz az elején. Úgy érzem, könyebb elviselni ha leírom.

Tavaly novemberében érdekes és kimondottan fájdalmas érzést éreztem a bal oldalamban. Sokszor szúrt már az oldalam, kb ahhoz tudnám hasonlítani. A gond csak az volt, hogy sokkal erősebben és 2 héten át tartott ez az érzés. Az éjszakák szörnyűek voltak, a fájdalomtól nemigen tudtam aludni. Pécsen kezdtem az egyetemet, így számomra teljesen ismeretlen környezetben eleinte nem tudtam kihez fordulni. Egy hét szenvedés után nagy nehezen sikerült bekerülnöm az itteni háziorvoshoz. Vakbél gyanús voltam, ezért azonnal laborba meg ultrahangra küldött.

Hát kb itt kezdődtek a problémák. Ultrahang után láttam a doki arcán, hogy valami igencsak nincs rendben. Egyből tovább küldött mellkas röntgenre. A helyzet nem javult:S Miután kijöttem, kezembe kaptam a beutalót CT-re. Pár nap múlva eredményekkel vissza a háziorvoshoz. Elküldött az urológiára további vizsgálatokra.

Hát ez lehetett a szenvedések 2. felvonásának kezdete. Vesebiopsziát csináltak. Nem kívánom senkinek. 3 mintát vettek a vesémből, nem volt kellemes. Ekkorra már tudtam, hogy ebből baj lesz. Megjött a szövetminta és a doki közölte velem, hogy rák (már fel voltam készülve erre a válaszra:(). Tovább küldött a hematológiára, mert ez nem az ő területe.

A hematológián a doki pontosította a betegségem. Lényegében rosszindulatú nyirokdaganatom van, eléggé elterjedt már és a 4. stádium. (4 stádium van, az első 3 nálam kimaradt, mert egyből szervből (veséből) indult). Nah ez a hír azért már kicsit sokkolt. Soha nem dohányoztam, nem ittam, kiskorom óta sportolok. Doki se tudja mitől alakulhatott ki. Szerencsére ez a fajta daganat jól kezelhető. Első lépésként 8 kemót beszéltünk meg amik 2 hetente voltak. Ezeket megelőzte még pár kellemetlen vizsgálat:S

Először a csontvelő mintavétel, hát a biopsziánál jobb volt, majd a lumbálás következett. Azt hiszem ez volt a legrosszabb, kb 1 hétig szenvdtem tőle. Sajnos másnap kézilabdábol volt vizsgám (hát nagy hülye voltam, lubmálás után kézi:D). Kb 10 perc állás után olyan érzés volt, mintha becsípődött volna a hátam, ha rövid időn belül nem helyezkedtem vízszintes helyzetbe, jött a kibírhatatlan fejfájás, amit pár percen belül a hányás követet (ez 3x volt).

Azért minden rosszban van valami jó. Elvileg a kemó egy igencsak kellemetlen dolog. Legtöbben hánynak és legyengülnek tőle. Szerencsére én elég jól viselem, nem hánytam tőle és fogyás helyett híztam 5 kilót. Igaz, hogy kopasz lettem és legtöbb helyen eltűnt a ször - haha nem kell borotválkozni:D - de fizikailag tűrhető. Azért vannak a kemónak még kellemetlen mellékhatásai, de azt nem részletezném.

Most a 7. kemón vagyok túl. Úgy néz ki sokat javultam, sőt majdnem teljesen, de sajnos a ráknál nincs olyan, hogy majdnem kiirtva. Mindent ki kell vagy visszatér:( Ezért úgy néz ki, a 8. kezelés után még nincs vége:( Vérőssejt mobilizációt fognak csinálni, egyenlőre még nem tiszta, hogy mit jelent ez, majd később kifejtem. Most csak reménykedni tudok, hogy semmi komoly.

Ami megvisel, az az idő. Türelmetlen vagyok, mielőbb ott akarok lenni a mezőnyben és versenyezni. Ez most távoli álomnak tűnik. Tavaly maratont futottam, most a 4 kilivel szenvedek. Ami régen sétatempó volt, az most végsebesség. Teljesen vissza vagyok esve. A mínuszból kell visszatérni. Sajnos tudom, hogy ez hosszú idő lesz, de nem fogom feladni. A betegséget igazából fel sem fogom, nem veszek tudomást róla. Amíg tudok futni, nem vagyok beteg. Lassabban és kevesebbet, de tudok, ez egy átmeneti állapot. Fogok még a Csibészekkel a dobogón állni!:)